Aggasztó a helyzet a klímaváltozás miatt szűkebb pátriánkban, de az a Kárpát-medencében is. Az éghajlatváltozás ugyanakkor bolygónkon valójában egy állandó folyamat, csak éppen nem tudjuk meghatározni, hogy az emberi tevékenységnek ebben milyen szerepe van, létezésünk és ténykedésünk milyen következményekkel jár. Mindeközben meglepően sokan vannak, akik a „tetten érhető” folyamatok, a „száraz tények” ellenére tagadják, hogy létezne bármiféle klímaváltozás. Azt is mondják esetenként, hogy ez manipuláció, kitaláció, valakik így akarnak eladni valamit stb. Mindig voltak melegebb nyarak, enyhébb telek, oktatott ki éppen a napokban egyik ismerősöm, és arról beszélt, mi mindent termel majd, ha az időjárás „visszaáll”. Ezt a szót használta és meggyőző hangsúllyal ejtette ki, mint aki biztos abban, hogy „visszaáll”. Pedig nyilván nem kell nagy tudásúnak lenni, nem kell sok ismerettel rendelkezni ahhoz, hogy belássuk, amikor a folyamat az egész bolygót érinti, jóformán semmi esélye annak, hogy egy-két éven belül minden „visszaálljon”. A klímaváltozás hatásait már a bolygó minden pontján érezni lehet. A sarkkörökhöz közel riasztóvá vált a helyzet. Grönlandon 1000 éve nem volt olyan meleg, mint tavaly. A Nature tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerint a hőmérséklet már másfél fokot emelkedett a 20. század átlagához képest. Olyan növény- és állatfajok, gombák, rovarok tűnhetnek el, amelyek valaha jól érezték magukat a térségben, azonban most már nem megfelelő a klíma számukra. Ugyanakkor olyan fajok megjelenésének vagyunk szemtanúi, melyek korábban nem jellemeztek egy-egy térséget. Szűkebb környezetünkben például málna alig terem, ugyanakkor a fügével, kivivel, citrusfélékkel, valamint egyes banánfajtákkal is egyre gyakrabban találkozhatunk a szabadban is szűkebb pátriánkban. De az adatok is sokat mondóak. A feljegyzések kezdete óta az idei nyár volt a legmelegebb az északi féltekén – közölte a napokban a Copernicus, az uniós klímafigyelő szolgálata. Hozzátették, hogy nagy a valószínűsége, hogy ez az év a valaha mért legmelegebb év lesz. De olyat is közzétettek valahol, hogy az idei nyár volt az elkövetkező évtized leghidegebb nyara, ami azt jelenti, a jövőben még melegebb lesz majd. Az idei nyár Európa nyugati és északi részén a szokásosnál több esőt hozott, a kontinens déli és keleti részén aszályokkal járó szárazság alakult ki. A közleményben az is olvasható, hogy az idei nyár szélsőséges időjárási jelenségei a jövőben vélhetően csak erősödnek, egyre súlyosabb hatást gyakorolva az emberekre és a bolygóra.
Minden iparág többé-kevésbé ki van téve a klímaváltozás hatásainak, de leginkább a mezőgazdaság, hiszen annak egyik jelentős szektora, a szántóföldi növénytermesztés még mindig csupán „gyár a szabad ég alatt”. Ebben a gyárban azonban a termelékenység, a termelési eredmények romlása tapasztalható, ami egyértelműen a klímaváltozásnak tudható be. Jórészt, de nyilván nem csak annak. Vannak olyan vélemények, hogy az utóbbi évtizedekben alkalmazott agrotechnikai eljárások is hozzájárultak a romláshoz. Termőföldjeink átlagos humusztartalma jelentősen csökkent. Sok szakember is úgy véli, drámai változtatásokra lenne szükség, így például a szántást egyre több esetben el kellene hagyni. A szántással ugyanis olyan károkat okozunk a talajban, annyi nedvességet pazarolunk el, és annyi szerves anyagot égetünk el, amivel hosszú távon elpusztítjuk a termőtalajunkat. Számos gyakorlati példa igazolja, hogy a kívánt talajállapotot ma már korszerűbb technológiákkal (és szemlélettel), szántás nélküli eszközökkel is el lehet érni. A témakör másik buktatója a földekben hasznosuló víz mennyisége. Az adatok azt mutatják, nem a lehulló csapadék mennyisége csökken radikálisan, hanem annak eloszlása vált egyenetlenné. Emellett az egyre emelkedő hőmérséklet és az általa okozott párolgás miatt jóval kevesebb hasznosul a talajban. Az éves csapadékmennyiség eloszlása is érezhetően megváltozott. Az időjárási szélsőségek miatt sokkal nagyobb az aránya az intenzív csapadékhullásnak, amikor rövid idő alatt leesik nagy mennyiségű csapadék. A megváltozott időjárási feltételekhez kellene igazítanunk, amennyiben 21. század mezőgazdaságáról kívánunk gondolkodni a jövőben. Szűkebb környezetünk klímája sokkal inkább hasonlít az 1950-1960-as évek Dél-Európájára, mintsem a Kárpát-medencére. A növények termesztését és az állattartást is ehhez kellene igazítanunk? Az alkalmazott technológiákon túl azonban nyilván a teljes területhasználatot is újra kell gondolnunk. Nem lehet büntetlenül, következmények nélkül mindent felszántani. A klímaváltozással egyre bizonytalanabbá válik a különféle, vetéstől az aratásig tartó munkafázisok eddig naptárban rögzített optimális időpontja. Kukoricából például azoknak termett idén több, akik a szokásosnál korábban, március végén, április elején vetettek. A napraforgó esetében is hasonló a helyzet. A növekvő hőmérsékletek, a kiszámíthatatlan időjárási események megváltoztatják a mezőgazdaság keretfeltételeit. Ez jelentősen csökkenő terméshozamokhoz és a növények erősödő sérülékenységéhez vezetett. Az éghajlatváltozás miatt arra kell számítani és felkészülni, hogy az időjárási szélsőségek, anomáliák gyakorisága nő. A változások nemcsak a termények mennyiségét és minőségét befolyásolják, hanem a gazdák jövedelmét is. Megint egy olyan gazdasági ciklust zárnak sokan a szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozók közül, melyben reális jövedelmet nemigen sikerült megvalósítani.
Szakmai körök véleménye szerint a klímaváltozás kiváltó okai ellen globálisan lehet a leghatékonyabban harcolni, a hatásai ellen pedig helyben kellene védekezni. Önmagában már ez is ellentmondásokat tükröz. Eretnek gondolatnak tűnhet, de talán mind több helyen érdemes lenne megfontolni a rosszabb adottságú termőföldek természetes állapotának visszaállítását. Ha ezt nem tesszük meg szándékosan, a folyamatok nagy valószínűséggel egyébként is azt eredményezik majd a nem is olyan távoli jövőben. Komoly szakemberek állítják, hogy a klímaváltozásnak kitett termőterületek mikroklímája jelentős mértékben javítható lenne a természetes flóra és fauna biológiai egyensúlyának biztosításával. A XIX. századi folyószabályozások előtti árterek úgynevezett fokgazdálkodásához hasonló területek kialakítását tartanák kívánatosnak. A folyamatok zajlanak, a jel szerint megállíthatatlanul. A gyors visszarendezésben hívőknek pedig az egyik optimistább előrejelzés szerint csak pár százezer évet kell várni, és pár drasztikus felmelegedést és néhány jégkorszakot követően megint olyan lesz az időjárásunk, mint régen.
Nyitókép: Gergely Árpád
