„A szabadság törékeny óraszerkezet, / össze- és szétszerelnünk egy élet kevés, / összetörnünk elég egy pillanat…” – írta Orbán Ottó az 1990-es években, amikor irodalmi munkásságáért Kossuth-díjjal is kitüntették. Sok honfitársával együtt azt is láthatta, hogy a magyar nemzet milyen történelmi óramutatókat képes kialakítani.
Húszévesen szemtanúja lehetett annak, hogy hazájában 1956-ban pillanatok alatt sikerült összeállítani a szabadság törékeny konstrukcióját. Később, 1989-ben ismét meggyőződhetett erről a képességről, bár az akkori művelethez külföldi segítség is érkezett.
Ellentétben ’56-tal, amikor a magyarok végezték el a munkát. Megelégelve a bolsevik rezsim mintájára kiépített egypárti diktatúra rémuralmát, az örökös félelmet, a fenyegetettséget, kiszolgáltatottságot és a megaláztatást.
Előbb ítéletet mondtak, majd végrehajtották. Elsöpörték a Moszkvából politikailag (és a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok által is) támogatott önkényuralmi rendszert. És létrehoztak egy sajátságos szerkezetet, amely más időszámítást nyitott, új vezetéssel, élén Nagy Imre miniszterelnökkel.
Az újítás fegyverekkel történt, s vért követelt, ahogyan az a forradalmi változtatásoknál lenni szokott. Merthogy az addigi diktatúra keltette általános társadalmi elégedetlenség hatására 1956. október 23-án kezdődött rendszerellenes tömegdemonstrációk hamar forradalommá, majd szabadságharccá alakultak át.
A szabadság törékeny történelmi óraszerkezete gyorsan elkészült, de gyorsan szét is zúzták: Moszkva seregei, amelyek saját rezsimet emeltek hatalomra. A forradalom leverése után tilos volt október 23-át ünnepelni vagy a nevén nevezni. De évtizedekkel később (1989-ben) ismét ütött az óra, s azóta már nemzeti ünnepnap a magyarság számára október 23-a, amelynek egyik legszebb 1956-os mozzanata talán az, hogy Magyarország népe összefogott, egységbe kovácsolódott, mert rájött: együtt világraszóló dolgokat lehet művelni.
