A pénz nem boldogít, hangzik a jól ismert frázis, amely, mint minden közhely, szerfelett pontos, merthogy pénzzel ugyan sok minden megvásárolható, a pénz azonban nem biztosít sem egészséget, sem barátokat, sem szerelmet, végső soron boldogságot sem. Ennek ellenére az emberek többsége úgy véli, ha a jelenleginél valamivel nagyobb összeggel rendelkezne a bankszámláján, azzal megoldhatná meglévő problémái egy részét. Ebben is van valami, hiszen sokszor az anyagiak hiánya generálhat más jellegű gondokat. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy a pénz egyféle „negatív feltétel” a boldogsághoz: a megléte önmagában még nem feltétlenül biztosítja a felhőtlen boldogságot, hiánya azonban képes kellemetlenségeket okozni a mindennapokban. Talán éppen a financiális akadályokat gyorsan elhárító, ezzel egyszerre pedig a könnyű meggazdagodás esélyét is felvillantó lehetőség élteti világszerte sokakban a reményt, hogy a – matematikailag igen csekély valószínűséggel kecsegtető – szerencsejátékkal próbálják meg a szebb jövő felé kormányozni életüket.
A Romain Choay és Maxime Govare forgatókönyve alapján és rendezésében készült Szerencsés nyertesek (Heureux gagnants) című alkotás efféle „szerencsés nyerteseket” mutat be, akik kivétel nélkül a körülmények furcsa egymásutánja révén jutottak a nyerőnek bizonyuló lottószelvényhez, és a váratlanul jött nyereménytől életük megváltását remélik. A kilátásba helyezett óriási összeg valóban minden érintettnek gyökeresen megváltoztatja az életét, ám nem okvetlenül úgy, ahogyan azt ők szerették volna. Az álom pillanatok alatt rémálommá válik, a szerencsés nyertesek élete alapjaiban felbolydul, hétköznapjaikat abszurd események szövik át, addigi világuk pedig darabokra hullik. Legyen szó egy jámbor középkorú férfiről, aki minden tőle telhetőt megadna családjának, ám az egyértelműen se a feleségének, se a két gyermekének nem elegendő; a kapcsolatra vágyó, kissé csúnyácska harmincas hölgyről; egy idősek otthona lakójáról és részesedésre ácsingózó gondozóiról; vagy akár három iszlám fundamentalistáról, potenciális öngyilkos merénylőről, akik a paradicsomban rájuk váró hetvenkét szűzről ábrándoznak éppen, amikor a nyakukba hull a mesés nyeremény.
A francia filmipar évek óta futószalagon gyártja a komédiákat, a francia vígjáték kifejezés már külön filmes műfajt takar. Ezek a produkciók többnyire laza kikapcsolódást kínálnak, leginkább megfelelő szinten, akadnak köztük ugyan meglehetősen bugyuta fércművek, akárcsak valódi remekművek is, mint amilyen például az Olivier Nakache és Éric Toledano rendezésében készült Életrevalók. A Szerencsés nyertesek is ezen filmek sorába, mégpedig a jobbak közé tartozik: a kiváló alapkoncepcióval rendelkező mű bővelkedik vicces jelenetekben, különösen az akasztófahumor rajongói élvezhetik, ugyanakkor itt-ott nehezen hihető megoldások, nem életszerű mozzanatok is becsúsztak a cselekménybe. Néhány túlkapása ellenére a Choay-Govare alkotópáros műve parádés szórakozást nyújt, hol nyílt, hol burkolt üzenetével pedig elgondolkodtat. Ez a fekete komédiába ojtott társadalomkritikai éle teszi a Szerencsés nyerteseket igazából izgalmas mozivá. Amint láthatjuk, és ahogyan a filmben el is hangzik: a pénztől senki sem lesz más, a pénz csak mindenkiből kihozza az igazi énjét.
