Még az idén előrelépésre számíthat Szerbia az eurointegrációs tárgyalásokban. Az állami vezetők legalábbis arra számítanak, hogy az előttünk álló hetekben enyhül a tagállamok álláspontja országunkkal szemben, és megnyílhat az a klaszter, amelynek megnyitására már három éve technikailag készen áll Szerbia. És ha nem is az Európai Unió Tanácsának magyarországi elnöksége alatt, a soron következő lengyel elnökség elején sor kerül erre – ebben bizakodnak.
Az Európai Bizottság már negyedszer erősítette meg a Szerbiáról szóló országjelentésben, miszerint az ország készen áll arra, hogy megnyissa az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokban a 3-as klasztert. Utoljára Szerbia 2021-ben nyitott meg tárgyalási fejezetcsomagot a csatlakozási folyamatban, azóta viszont a reformtörekvések ellenére egy lépés sem történt a teljes jogú taggá válás folyamatában. A stagnálást követően lehet, hogy most jött el ez a momentum, ugyanis a politikusok nemcsak Szerbiában, hanem még az unióban is ebben az évben arra mutattak rá, hogy Szerbia esetében újabb előrelépésre van szükség. Miután Magyarország vette át június 1-jétől az Európai Unió Tanácsában az elnökséget, újra nagy reményekkel vetette magát bele az ország a folyamatokba. Amíg az államvezetés a politikai megnyilvánulásokkal, diplomáciai utakkal arra igyekezett rámutatni, hogy Szerbia valóban stratégiai célként tekint az uniós tagságra, az elmúlt hónapokban azzal, hogy az EU-tagállamból több politikus is Belgrádba látogatott, azt üzente: az eurointegrációs tárgyalások végre újabb fejezethez értek. Még ebben az évben, decemberben megnyílhat a fejezetcsomag, ám az év végéig már csak néhány hét maradt.
Ahhoz, hogy Szerbia megnyithassa az unióval a versenyképességgel és az inkluzív fejlődéssel foglalkozó klasztert, minden tagállamnak egyhangú döntést kellene erről hoznia. Egyelőre úgy tűnik, hogy nehéz lesz konszenzusra jutniuk, több tagállam ugyanis még mindig ellenzi az előrelépést Szerbia uniós csatlakozási folyamatában. A szakértők szerint Szerbiának még teljesíteni kell néhány követelményt, ami miatt több tagállam szkeptikus Szerbia előrelépésével kapcsolatban. Többek között az egyik a REM kérdése, a másik pedig az ODIHR-ajánlások, amivel kapcsolatban Szerbia non-papert készített elő, vagyis vállalásokat fogalmazott meg december végéig, illetve január elejéig. Az országjelentések ugyanis leggyakrabban éppen a sajtószabadságot emelik ki, amely téren nem történtek előrelépések, illetve a választási feltételek és a demokratikus törekvések szükségességét.
Szerbia eurointegrációja nagyon hosszúra nyúlt, hiszen még 2009. decemberében nyújtotta be az európai uniós tagság iránti kérelmét, és 2012. márciusában kapta meg az uniós tagjelölti státuszt, ami után 2014-ben kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások. Tíz év alatt 22 fejezetet nyitottak meg, és ezek közül kettőt ideiglenesen le is zártak, ám az EU 2021. májusában Montenegró és Szerbia esetében a csatlakozási tárgyalásokban egy újabb módszertant kezdett el alkalmazni azzal a céllal, hogy a csatlakozási folyamat új lendületet kapjon, illetve nagyobb hangsúlyt fektettek az alapvető reformokra. Az új módszertan szerint a 35 tárgyalási fejezetet hat témakör köré, ugyanennyi klaszterba csoportosították. Egyelőre a joguralommal foglalkozó 1-es és a zöld ágendával foglalkozó 4-es klasztert nyitotta meg az ország.
Annak ellenére, hogy az EU Szerbia legnagyobb adományozója, csak a reformok megvalósítására több milliárd vissza nem térítendő támogatás érkezett az országba, illetve a fejlődésben is a legfontosabb partnernek számít, mégis a lakosság körében az utóbbi években nőtt az euroszkeptikusok aránya. Az orosz–ukrán háború csak rontott ezen a helyzeten, ugyanis az ország (kül- és bel-) politikáját meghatározta, hogy Szerbia nem vezetett be szankciókat Oroszországgal szemben, mint ahogy az EU-megítélése is az országgal szemben szigorúbb lett. A korábban is erős orosz szimpátia csak nőtt, míg az unióval szembeni pozitív álláspontot sokban visszavetette az EU-tagállamok szigorú viszonyulása Szerbiával kapcsolatban.
A szigor azonban, úgy tűnik, hatott, ugyanis Szerbiában lépéseket tettek az energiafüggetlenség (Oroszországtól való függetlenedés) irányában. Igaz, hosszú folyamat ez, hiszen nem olyan régen még az ország 90 százalékban orosz földgázt használt. Az ország külpolitikai lépései a közvéleményben is változásokat hoztak, hiszen amíg tavaly a lakosság mintegy egyharmada tartotta fontosnak az unióhoz való csatlakozást, az idén ez az arány 46 százalékra nőtt. Hosszú évek után először mutatott a lakosság körében az Európa-pártiság növekedést, még ha sokan továbbra sem ezt tartják az ország legfontosabb céljának.
Érdekes, hogy az energetika és a bányászat milyen szorosan összefügg Szerbia uniós megítélésével. Amióta Szerbia a lítium kitermelése kapcsán együttműködési szándéknyilatkozatot írt alá az EU-val, azóta Németország véleménye is enyhült. Az ő gazdasági fejlődésüket befolyásoló autóipar egyik kulcseleme ugyanis Szerbia politikai megítélésén is enyhített. Most már csak arra lehet számítani, hogy a nagy befolyással bíró Németország miként tud hatni a balti államokra, valamint Finnországra, Svédországra, Hollandiára, Horvátországra, illetve Bulgáriára.
Nyitókép: Pixabay
