A tavalyi év végét jellemző (utó)választási hangulat és belpolitikai hangzavar, továbbá ezzel összefüggésben a már szokványos „ráérünk arra még” szellemiség az idei év első hónapjait is meghatározta. A 2023. december 17-én megtartott köztársasági és tartományi választásokat követően országos szinten február végén kezdődött meg a kormányalakítási egyeztetés Aleksandar Vučić köztársasági elnökkel – a parlamentek új összetételei, ha nehézkesen és hangosan is, de még a hónap elején megalakultak. Vučić március 30-án – rendhagyó módon, ám közben ragaszkodva a formalitásokhoz, így az idevágó alkotmányos, valamint törvényes rendelkezésekre hivatkozva – közösségi oldalán jelentette be, hogy Miloš Vučevićet, a Szerb Haladó Párt elnökét bízza meg a kormányalakítással. Ugyanaznap korábban egy másik bejegyzés is megjelent az államelnök Instagram-oldalán, ebben arról informálta a közvéleményt, hogy a Belgrád Víziváros egyik éttermében ebédel Vučevićtyel, valamint Siniša Mali pénzügyminiszterrel – a megosztott fényképen fia, Danilo Vučić is látható volt – és igyekszik megtudni, hogy ki lesz Szerbia következő kormányalakítója. Az étteremben felkínált szerb sört külön dicsérte.
Valamivel több, mint egy hónappal később a Szerbiai Képviselőház megválasztotta az ország kormányának új összetételét, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza – már a Vajdasági Magyar Szövetség delegálta Juhász Bálint házelnökkel az élén – pedig a tartományi kormányt – ennek elnöke a pályafutását a Szerb Radikális Pártban kezdő, majd később az átigazolás gyakorlatához ragaszkodó Maja Gojković politikai veterán lett. A köztársasági kormány új összetételének a kreálásakor a folytonosságra – minek lecserélni azt, aki jól teljesített –, a tárcavezetők rotálására – ha például a közigazgatási jog szakértője értett az államigazgatás területéhez, akkor miért ne értene a mezőgazdasághoz?! –, a nagy visszatérések lehetővé tételére – az amerikai szankciókkal korlátozott Aleksandar Vulin ismét kormánytag lett – és az eddigi ellenlábasok inklúziójára – Milica Đurđević Stamenkovski miniszteri tisztséget kapott – törekedtek. A VMSZ kitartott immár tíz éve kialakított gyakorlata mellett, és nyolc tisztségviselője révén államtitkári szinten vesz részt a végrehajtó hatalom munkájában.
ELNÖKÖT VÁLASZTOTT A VMSZ
Az idén harmincéves fennállását ünneplő Vajdasági Magyar Szövetség március 2-án, Zentán megtartott tisztújító közgyűlésén döntött a párt új elnökének személyéről és az ötvenfős Tanács tagjairól. Elnökké való megválasztását követően dr. Pásztor Bálint a folytonosság elvéhez való ragaszkodást hangsúlyozta. Elmondta, a párt a jövőben is a vajdasági magyarság identitásának megőrzése és az egzisztenciateremtés érdekében fog tevékenykedni, továbbá minél több olyan helyi projektumot szándékozik felkarolni, amely javíthatja a polgárok életminőségét. Ekkor azt is bejelentette, hogy a párt kész nyitni azon értelmiségiek felé, akik jelenleg nem tagjai a VMSZ-nek, és készen áll az együttműködésre, illetve a befogadásra, ám elképzelhetetlennek tartja a közreműködést azokkal, akik tíz évvel ezelőtt intézkedéseikkel kárt okoztak a közösségnek és a pártnak. Továbbá elmondta, a VMSZ a vajdasági magyar politikai színtéren a Vajdasági Magyar Demokrata Párttal és a Magyar Egység Párttal kíván továbbra is szövetséget alkotni, magyarországi partnerének a jövőben is a Fidesz–KDNP-t, szerbiai partnerének pedig a Szerb Haladó Pártot tekinti. A néhány nappal később adott interjúban közölte, elnöksége alatt semmiféle informális háttérhatalmak nem fogják befolyásolni a folyamatokat. Aláhúzta, a VMSZ egységes párt, amely nyitni szeretne mások felé, és amely változtatni szeretne azoknak a dolgoknak a vonatkozásában, amelyekben a kelleténél kevésbé volt hatékony.
A VÁLASZTÁS NÉLKÜLI ÉV NEM IS ÉV
Április végén Ana Brnabić köztársasági házelnök június 2-ra írta ki a helyhatósági választásokat abban a 66 községben és városban, amelyben 2023. december 17-én nem tartottak helyi választást. Emellett országszerte 23 városi községben szervezték meg a szavazást, a sikertelen hatalomalakítás okán Belgrádban is újfent voksolhattak a polgárok. A tavaly decemberi választások szabályosságát kifogásoló ellenzéki tömörülések közül több is bojkottálta a választásokat, ám nem minden helyi önkormányzatban, így a szavazópolgárok számára szerfelett nagy kihívás volt nyomon követni, hogy ki hol állított jelöltlistát. Végül a Szerb Haladó Párt a 89 helyi önkormányzatból 85-ben tarolt.
A VMSZ 23 helyi önkormányzatban indult önálló jelöltlistával, 57 547 szavazatot szerzett, ez 150 képviselői mandátumot hozott a pártnak – a VMSZ kimutatása szerint 2020-ban 163 mandátumot szerzett a helyi választásokon, 2016-ban 108-at, 2012-ben 115-öt. Topolyán, Zentán és Magyarkanizsán a VMSZ megszerezte a leadott szavazatok többségét – a többi vajdasági önkormányzatban az SZHP koalíciós listájára voksoltak a legtöbben –, így ezekben az önkormányzatokban megőrizte a polgármesteri tisztséget. A többi 20 önkormányzatban a VMSZ a hatalmi többség tagjaként vesz részt a helyi vezetésben.
KEDÉLYBORZOLÓ KINCS
Mire éppen elcsendesedett a tavaly év végi és az idei választások szabályossága miatti ellenzéki-közéleti lázongás, továbbá megnyugodtak a kedélyek azt követően, hogy az ENSZ Közgyűlése elfogadta a július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánító határozatot, és még mielőtt ismét fellángolhatott volna a később a Biztonsági-hírszerző Ügynökség elfojtotta elégedetlenség a mezőgazdaság ágazatában, majd lángolni kezdett volna a pedagógussztrájk, július 19-én Belgrádban csúcstalálkozót tartottak a kritikus fontosságú ásványi nyersanyagokról – ezek egyike a lítium. Ezen a szerb államvezetés, valamint Olaf Scholz német kancellár és az Európai Bizottság felhatalmazott tisztségviselői, továbbá európai járműgyártók képviselői vettek részt. A csúcstalálkozót követően aláírták a Szerbia és az Európai Unió közötti egyetértési memorandumot a fenntartható nyersanyagok, az akkumulátorok és az elektromos autók értéklánca tekintetében való stratégiai partnerségről. Három nappal korábban határozatával a szerb kormány feloldotta a Jadar-projektum korábbi blokádját. Ezzel nemcsak a lítium kitermelésével kapcsolatos tervek, hanem az azok elleni tiltakozások is aktualizálódtak, illetve eltörlődtek az ezekre korábban tett pontok. Az első tüntetést július 22-én Valjevóban tartották meg, majd az augusztus 10-ei belgrádi nagytüntetésig több mint 50 településen szerveztek demonstrációt. Ebben az időszakban a belgrádi médiaházakban egymásnak adták a kilincset nemcsak a politikusok, hanem a földtani, környezetvédelmi és pénzügyi szakértők is. A hatalomközeli médiából tájékozódó polgárok arról hallhattak, hogy a lítium kitermeléséből kizárólag haszna származhat az országnak, míg a környezetrombolással kapcsolatos állítások mind rossz szándékúak, az előbbiek által ellenzékinek deklarált média pedig arról tájékoztatott, hogy a Jadar-projektumból jóval több kár, mint haszon származik majd. A hatalom ezúttal nem hagyta magát eltántorítani, az államvezetés képviselői az ősz során több állam- és intézményközi megállapodást is aláírtak a lítium, illetve az egyéb kritikus fontosságú ásványi nyersanyagok kitermeléséhez kapcsolódóan, de az országban is folytatódott a jogalkotási folyamat. December első felében a később megbukott Olaf Scholz Németországban látta vendégül Vučićot, hogy egy egyelőre nem működő német lítiumbánya példáján szemléltesse a szerbiai kitermelésben rejlő lehetőségeket. A terveket ellenzők sem voltak tétlenek, a Jadar-projektumhoz köthető Rio Tinto bányavállalat karácsonyi fogadására környezetvédelmi aktivisták próbáltak „behatolni”. Végül nem találták meg a belgrádi Hilton Hotelben a fogadás helyszínét, viszont a folyosókon barangolva hangosan üzenték: nem fogtok ásni.
TRAGÉDIA, TILTAKOZÁSHULLÁM, ATOMENERGIA
2024. november 1. az egyik legtragikusabb napként íródott be Szerbia újabb kori történelmébe. Az újvidéki vasútállomáson történt tragédia 15 halálos és 2 súlyosan sérült áldozatot követelt. Az államhatalom képviselőinek a leszakadt előtetővel és a vasútállomás felújítási munkálataival kapcsolatos ellentmondásos nyilatkozatait, valamint minorizációs- és téziscsere-kísérleteit követően tüntetéssorozat kezdődött, úgy a tartományi székvárosban, mint egyéb szerbiai településeken. A demonstrációk és a kegyeletadó megmozdulások alkalmával jellemző hatósági eljárásra, továbbá az SZHP aktivistáinak a fiatalokat sem kímélő bántalmazó magatartására újabb tiltakozáshullámmal válaszoltak a polgárok, az ellenzéki tömörülések, majd később az egyetemisták – az elemzések némelyike szerint tiltakozásuk tömegesebb, mint az 1996–1997-es egyetemista tüntetés volt –, még később pedig a középiskolások, és helyenként az általános iskolások. Az egyetemisták a megmozdulásukkal kapcsolatban elhangzó vádakra reagálva többször aláhúzták: tiltakozásuk valóban politikai, ám nem pártszínezetű. A 18 évnél fiatalabb diákok tiltakozása miatt hőbörgőket a jogászok tájékoztatták, hogy a véleménykinyilvánítás szabadsága és a gyülekezés joga a kiskorúakat is megilleti, mindazonáltal senki nem élhet vissza velük (párt)politikai céljai megvalósítása során. A tüntetők a tragédiához vezető körülmények megállapítását, illetve a büntetőjogi felelősségre vonást, emellett a vasútállomás felújításával kapcsolatos dokumentáció közzétételét – a Vučić utasítására nyilvánosságra hozott dokumentáció a szakértők szerint is csak töredéke a teljesnek –, továbbá a rendőri túlkapás vétségével összefüggésbe hozható hatósági munkatársak és a tiltakozó fiatalokra támadó személyek megbüntetését követelte és követeli.
Az intézmények iránti bizalmatlanság az utolsó cseppként is értelmezhető újvidéki tragédiát követően robbanásközeli állapotot generált (Fotó: Ótos András)
Az elemzők legtöbbje egyetértett azzal kapcsolatban, hogy az éveken át halmozódó elégedetlenség, kiábrándultság és a hatalom, illetve az intézmények iránti bizalmatlanság az utolsó cseppként is értelmezhető újvidéki tragédiát követően robbanásközeli állapotot generált. Ez a köztársasági és a tartományi parlamentek decemberi ülésein is megmutatkozott. A köztársasági parlamentben dulakodásig fajult a vita – az elemzők szerint a házelnök nem is próbált érdemben gondoskodni a békés körülmények megteremtéséről –, aminek eredményeképpen a napirendi pontokról nem vitáztak a képviselők, de a végrehajtó hatalom tisztségviselői sem ismertették azokat érdemben. Így történhetett meg az is, hogy csak a legkevesebben tájékozódtak a tényről, hogy Szerbia feloldotta az atomerőművek építésére 1989-ben elrendelt moratóriumot – továbbra is misztérium, hogy ki dolgozott a vonatkozó törvénymódosításon. A vajdasági hatalom arról sem tájékoztatott kielégítően, hogy a következő évi büdzsé miért sikeredett az ideihez képest 36 milliárd dinárral karcsúbbra – a tartományi parlament december 17-ei ülésén Maja Gojković felterjesztő javasolta a vita nélküli szavazást, az ellenzék hangoskodására hivatkozva –, a pénzügyi elemzők szerint az EXPO 2027 világkiállítás projektuma miatt.
Juhász Bálint házelnök december 23-ai televíziós interjújában cáfolta eme állításokat, elmondása szerint a vajdasági tanügyesek fizetését januártól a központi elszámolási rendszer révén közvetlenül a köztársasági költségvetésből fizetik ki, így 2023-mal és a korábbi évekkel ellenben ez az összeg – idén 40 milliárd dinárt tett ki – nem kerül a tartományi költségvetésbe. A 40 milliárd és a 36 milliárd közötti különbség által a jövő évi tartományi költségvetés valójában 4 milliárd dinárral növekedik, mondta.
Néhány héttel az újvidéki tragédiát követően 13 személyt tartóztattak le és helyeztek előzetes letartóztatásba. Mások mellett Goran Vesićet, aki már korábban lemondott építésügyi, közlekedési és infrastrukturális miniszteri tisztségéről – bizonyítékok hiányára hivatkozva esetében a bíróság később eltörölte az előzetes letartóztatásra vonatkozó határozatot –, továbbá Jelena Tanaskovićot, a Szerbiai Vasúti Infrastruktúra közvállalat megbízott igazgatóját, valamint elődjét, Nebojša Šurlant és Anita Dimoski vasúti közlekedésért felelős helyettes államtitkárt. A projektumban főtervezőként, tervezőként, továbbá ellenőrzésért felelős mérnökként jegyzett szakembereket ugyancsak előállítottak, illetve előzetes letartóztatásba helyeztek. Később olyan értesülések szivárogtak ki, hogy Vesić a Belgrád–Budapest gyorsvasút szerbiai szakaszának projektumával kapcsolatos feladatokat, illetve felelősséget két, az említett minisztériumban tisztséget betöltő államtitkárra és az előbb említett helyettes államtitkárra ruházta át. Az Insajder oknyomozó média újságírói révén az is kiszivárgott, hogy az Újvidéki Egyetem Műszaki Kara által végzett szakértői vizsgálat arra a megállapításra jutott, hogy a vasútállomás felújítása során a felelősséglánc szinte minden tagja mulasztással hozható összefüggésbe.
OPTIMISTA FRÁZISOK
Az idei év is bővelkedett a frázisban, miszerint „Európa nem teljes a Nyugat-Balkán nélkül”, „Szerbiának az EU-ban a helye” és „dolgozzunk együtt annak érdekében, hogy a csatlakozás mielőbb megtörténjen”, konkrét előrelépés azonban nem történt – immár harmadik éve –, noha több leköszönő, majd később frissen kinevezett uniós tisztségviselő is arról biztosította Szerbiát, hogy év végéig meg kellene nyitni a 3-as tárgyalási klasztert. A július 19-ei „lítiumcsúcsot” követően az egyébként szkepticizmusra hajlamos és az elvárásaiból nem szívesen lefaragó Németország is enyhített a hangnemen, illetve különösen optimistának tűnt Szerbia európai uniós előrehaladásának tekintetében, végül azonban mégsem nyílt meg az elmondottak értelmében immár három éve megnyitásra kész klaszter. A december közepi EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozót követően Aleksandar Vučić úgy nyilatkozott, 2025. január végén vagy február elején nyílik meg a klaszter. A csúcstalálkozó befejeztével olyan bejelentések is elhangzottak, hogy az EU idén elfogadott 6 milliárd eurós nyugat-balkáni növekedési tervéből Szerbia 2025 elején kaphatja meg az első utalást 112 millió euró értékben – Szerbiát összesen 1,6 milliárd euró illeti meg a növekedési eszközből.
Mivel az említett klaszter megnyitását mások mellett Horvátország és Bulgária ellenezte, napvilágot látott az értesülés, hogy Németország és Szlovénia olyan dokumentumot fogadtatna el, amely véget vetne a korábban is problematikus gyakorlatnak, hogy a tagállamok bilaterális viták miatt akadályozzák tagjelölt szomszédjaik előrehaladását.
Nyitókép: Az újvidéki vasútállomáson történt tragédia 15 halálos és 2 súlyosan sérült áldozatot követelt (Fotó: Ótos András)
