A hétvégén egy órával előretekerik az óramutatókat! Legalábbis azok, akik még használnak ilyen ósdi szerkezeteket, ugye, mert a zokoskütyük maguktól is tudni fogják, hogy nem két óra van, hanem három. Meg lehetne valakit viccelni, és találkát beszélni meg vele hajnali fél háromra! Akárhogyan is várná az illető a megfelelő időpontot, csak nem akarna annyi óra lenni, merthogy 1:59:59 után nyomban 3:00:00 jön, és a közte lévő időt felzabálja valami különleges erő. Legalábbis ideiglenesen, mert októberben majd visszakapjuk! Szóval, óraátállítás lesz, és ilyenkor sokan egy kicsit megkompulnak, nem tudják, mennyi is az annyi, mert káo kevesebbet alszanak, pedig tök egyzerű a megoldás, előbb kell lefeküdni. No de nem akarok itt én okoskodni, aki ilyenkor nyavalyogni szokott, most is nyavalyogni fog, nekem meg eszem ágában sincs elvenni tőle ezt az örömöt.
– Tudom, hogy a labdarúgás nem a szíved csücske, Tematild, de azért azt mégiscsak el kell mondanom, hogy a minap a törökök jól megleckéztették a magyar fociválogatottat – sóhajta atata.
– Biztos hiányzott a magyar csapatból egy Hunyadi-rangú játékos, Tegyula – állapítá meg az öreglány.
– Át kellett volna küldeni a mostanság igencsak felkapott sorozatból a focipájára – spekulála a fater.
– Nem tudom, lett volna-e neki rá szabad ideje – töprenge amama. – A sorozatban fojton fejetlenül rohangál valahová, uopste nem tud nyugton maradni.
– A többiek azért meglehetősen lazák – gondola bele az öreg –, nyakukon a török, ők meg oldottan zerelmeskedgetnek.
– Biztos így vezetik le a felgyülemlő feszültséget – nyugtázá a muter.
– Ha nem vigyáznak, ahogy elnézem, még büszkeség-felvonulás is lesz a sorozatban – piszkálóda atata.
– Lehet, amikor majd megérkeznek a török hadak a csini zerkóikban – trollkoda az öreglány.
– Nem vagyok zakértő, de a sorozatot elnézve, nem is tűnik annyira sötétnek az a középkor – morfondíroza a fater.
– Különösen a mai világban uralkodó állapotokhoz képest – szögezé le amama.
– Bizony zörnyű a hejzet manapság, a fránya időjárás jól megviccelt bennünket – zsörtölőde az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, a kajszibarack nagy része elfagyott.
– Kénytelenek leszünk zilvából meg zőlőből főzni pálinkát – bólogata sajnálkozva az öreg.
– Egy kiló újkrumpliért meg majdnem egy piros pénzt kell adni a piacon! – hüledeze a muter.
– Hát, aki márciusban újkrumplit enne, nyúljon jó méjen a zsebébe – morgolóda atata.
– Igazad van – helyesele az öreglány. – Majd, ha nem lehet senkinek sem eladni, zépen visszacsúszik az ára.
– Képzeljék, a zanyósom a héten vett tíz tojást a piacon, és rettegve jött hazáig – messélé a Zacsek. – Jobbra-balra vizslatott, hátrafelé nézegetett, követik-e, attól tartott, nehogy valaki meglássa, mit visz a szatyrában. Látott ugyanis előtte egy videót arról, hogy egy hölgyet előállítottak, mert volt a zacskójában tojás.
Aminek kapcsán a zomzéd még egy viccet is elmondott.
A rendőr felesége elküldi a férjét a boltba.
– Hozzál margarint, és ha van tojás, akkor hozz tízet!
Hazajön a rendőr tíz margarinnal.
– Volt tojás!
– Amennyi tojást eldobáltak az utóbbi időben egyes tisztségviselőkre, különösebben nem lep meg, hogy minden tojásban potenciális fenyegetést vélnek felfedezni – csipkelőde a fater.
– De ha a nép a zösszeset elhajigálja a nem teccő politikusokra, félő, hogy nem marad tojás húsvétra – aggodalmaskoda amama. – Zegény tyúkok képtelenek a kellő ütemben tojni az újabbakat.
– A reakciókból ítélve a tojás veszélyes fegyver – így a Zacsek. – Zörnyűbb, mint az a szonikus hangmiacsuda, ami körül továbbra sem csitulnak a kedélyek. Állítólag a zilletékesek meghívták az ámerikai FBI-t meg a zorosz FSZB-t, hogy vizsgálják ki az esetet.
– Totál égés, hogy külföldről kell idecitálni biztonságiakat – dünnyöge az öreg –, mert egyedül képtelenek vagyunk ellátni egy nem túl összetett feladatot.
– Biztos azért, mert nem mindenki teszi oda magát rendesen – találgatá a muter. – A Vučko zépen megmondta, hogy lecserélteti az engedetlen rendőröket és ügyészeket.
– Mintha bármi köze lenne a kinevezésükhöz és a leváltásukhoz – vakará a fejét a Zacsek.
– Szerintem neki mindenhez köze van – konstatála atata. – Megfordult már a fejemben, hogy megtudakolom tőle, egyes könyvek kikölcsönözhetőek-e a zabadkai könyvtárból. Amilyen tájékozott, biztos ezt is tudja.
– Csak azt nem értem, ennyi teendő mellett mikor érkezik írni a tankönyvét arról, hogyan győzte le a színes forradalmat – elmélkede az öreglány. – Rohamosan közeleg a leadási határidő, júniusban állítólag már bemutatásra kerül a mű, nyárára pedig a legolvasottabb bestseller lesz a világon, Kínában több tízmillió példányt fognak eladni belőle! A fordítóknak is valamennyi időt kellene hagyni.
– A napokban pedig megkezdte a tárgyalásokat az általa vezetett mozgalom megalakításáról – fűzé hozzá a Zacsek.
– Biztos úgy ítélte meg, hogy hamarosan szüksége lehet rá – sejtelmeskede a fater.
– Ezt meg hogy érted, Tegyula? – kérdé amama.
– Nos, Tematild, a haladók már kissé elhasználódtak – magyaráza az öreg –, ezért lehet neki szüksége egy új szervezetre, kvázi új emberekkel, akikkel valami teljesen újba kezdhet.
– Valahogy úgy, mint amikor elhagyta a radikálisokat és „újrakezdte” a haladókkal – érzékelteté a Zacsek. – Most a még nem kompromittálódott mozgalmi csapattal kezdene mindent elölről, tisztán.
– Szóval a mozgalom a népért és az államért által egy újabb politikai köpönyeget öltene magára – zárá rövidre a muter.
– Úgy hallottam, hogy külföldről érkezik majd az új kormányfő – ismerteté atata.
– Nyilván ojasvalakit kell találni, akinek még nincsenek ijen-ojan botrányai – kommentálá a Zacsek.
– Vagy legalábbis az itteni közvélemény még nem tud róluk – pontosíta az öreglány.
– Ahhoz képest, hogy a Trampli anno azt állította, hogy egy nap alatt véget vet a zorosz–ukrán csihipuhinak, meglehetősen elhúzódik ez a béketeremtés – élcelőde a fater.
– Amikor nemrég az ámerikai főseriffet ezen kijelentésével szembesítették – taglalá a Zacsek –, azt válaszolta, hogy egy „kicsit szarkasztikus volt”, amikor azt mondta.
– Gondolom, máskor is szokott ilyen kedvében lenni – szurkálóda amama –, ezért megfontolandó, mikor dőlünk be neki.
– Nemrég telefonon tárgyalt egymással az amcsi és a zorosz déduska nagyvezér – ecsetelé az öreg –, és egyesek szerint nyomban biztonságosabb hely lett a világ.
– Maradjunk annyiban, hogy vannak fenntartásaim ezzel a megítéléssel – tamáskoda a Zacsek. – A napokban folytatódtak a béketárgyalások, megbeszélték, hogy jöhet a fegyverzünet, már csak az a kérdés, kinek mijen áron.
– Remélem, azért tovább tart, mint a Közel-Keleten, ahol a múlt héten folytatódtak a bombázások – jegyzé meg a muter.
Amiről atatának az alábbi vicc jutott az eszébe.
Járőrözés közben két rendőr három bombát talál az erdőben. Tanakodnak, mit csináljanak. Végül egyikük azt mondja, vigyék be a kapitányságra.
– De mi van – kérdi aggódva a másik –, ha útközben az egyik bomba felrobban?
– De buta vagy! Hát akkor majd azt mondjuk, hogy csak kettőt találtunk!
Pistike, tojásokat rejtegető szezonális időrabló
