Nagyon faramuci ez az idei tavasz, ha egyáltalán annak lehet nevezni. A héten olyan hideg volt, hogy itt-ott még felénk is szállingózott a hó. Lehet, az égiek úgy vannak vele, ha már nem volt fehér karácsonyunk, akkor legalább legyen fehér húsvétunk! Ha valami gyorsan meg nem változik, attól tartok, a nyuszi kénytelen lesz vastag bundát húzni és kölcsönkérni a Mikulástól a szánkóját. Csak még azt nem találtam ki, hogy a süvítő szélben kinek lesz kedve fészket készíteni a színes tojások részére.
– Vannak, akik a tavaszi kirándulásokra esküsznek, Tematild – csóválá a fejét atata –, de bármikor kinézek az ablakon, mindig az jut eszembe, de jó, hogy nem vettél rá valami hétvégi kiruccanásra ebben a zord időben.
– Van, akit uopste nem zavar a bolondos áprilisi időjárás, Tegyula – legyinte az öreglány. – A hétvégén Belegrádban újabb nagygyűlésre kerül sor: ezúttal nem azok sereglenek majd össze, akik valami oknál fogva neheztelnek a Vučkóra, hanem azok, akik csípik őt.
– Ez azt jelenti, hogy majd a hétvégén megest nem mennek a vonatok és az autóbuszok a zerb fővárosba, mint négy héttel ezelőtt? – töprenge a fater.
– A vonatokról nincs hírem – jegyzé meg az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, de a buszok nyilván járni fognak, egyes hírek szerint, nagyobb számban, mint egyébként szoktak.
– Kozovóból egy csoport szimpatizáns menetelget állítólag a zerb főváros felé – fűzé hozzá amama –, de én nem láttam, hogy bárhol bárki is fogadta vagy köszöntötte volna őket.
– Mennek meghallgatni a Mozgalom a népért és az államért szervezte rendezvényen a zállamfő követeléseit – közlé a Zacsek. – Egyet azért előre elárult: a zegyetemisták menjenek vissza tanulni!
– Milyen eredetiek – merenge az öreg –, tömegrendezvényt szerveznek, amelyre a támogatók napokig gyalogosan vonulnak, és ahol követeléseket fogalmaznak majd meg!
– Biztos úgy vannak vele, hogy ha zabad emezeknek, akkor legyen zabad nekik is – érvele a muter.
– Ez első hallásra irtó logikusnak tűnik, de nem az, mert a felek nem azonos helyzetben vannak – magyarázá a Zacsek. – Aki tiltakozik, valami oknál fogva teszi azt. Ha az, akinek felhatalmazásánál fogva meg kellene oldania a felgyülemlett problémákat, ahelyett, hogy azt tenné, válaszgyűléseket szervez, azt árulja el magáról, hogy vagy nem érti igazán, mi a gond az országban, vagy nem is érdekli az.
– Nekem úgy tűnik, mintha igazából a tiltakozó egyetemistákat utánoznák – élcelőde atata. – Mondjuk, kitalálhatnának valami eredetit. A politizálás ily módon fakó másolattá silányul.
– Az egyik munkatársnőm arra szokott panaszkodni – messélé az öreglány –, hogy amikor nem vesz meg neki valamit, amit szeretne, a kisgyereke mindig földhöz vágja magát a zupermarketben, és ő nem tud mit kezdeni vele. Majd javasolom neki, hogy legközelebb ő is feküdjön le mellé a földre, hátha az majd segít.
– Képzelem, hogy a kolléganője mennyire értékelni fogja eredeti tanácsát, zomzédasszony – kuncoga a Zacsek. – Mi tagadás, a kivitelezését is megnézném.
– No de nem kell aggódni – fesztelenkede a fater –, nemsokára minden probléma megoldódik: a Vučko megnevezte a kormányalakító személyét. Az új kormányosunk Macut Gyuri lesz.
– Egy neves zakorvosról van szó – ismerteté amama –, és Zerbiának most lehet, éppen orvosra van szüksége, bár politikai téren nem sokat tudnék mondani róla.
– Szerintem ez is a lényeg – spekulála a Zacsek –, olyan megbízható személy kell, akibe nem lehet egykönnyen belekötni.
– Nem kételkedek a doktor úr szakmai tapasztalataiban – vakará a fejét az öreg –, de neki most nagypéntekig csitt-csatt össze kell állítania egy kormányt, amelynek stabilizálnia kellene a kaotikus társadalmi helyzetet, fellendíteni a gazdaságot, folytatni a közeledést az EU-hoz, rendezni a viszonyokat Ámerikával, amely szankciókat vetne ki a Zerbiai Kőolajipari Vállalatra meg vámokat vezetne be ellenünk. Nagy falatnak tűnik mindez olyasvalaki számára, akinek eddig nem a politizálás volt az elsődleges tevékenysége.
– Nem kell mindig annyira szigorúan felfogni mindent – trollkoda a muter –, szükség esetén majd valaki megsúgja neki, hogy mi is a teendő.
– A legnagyobb gond, hogy ezzel a döntéssel egy orvossal kevesebb, egy politikussal pedig több lett az országban – összegezé a Zacsek –, holott orvosból már így is kevés volt, politikusból pedig így is annyi van, kol’ko ’otyës!
– No de, amíg egyesek vonulnak Belegrád felé a szombati nagygyűlésre, a zerb egyetemisták nyolcvantagú különítménye a terv szerint halad két keréken Strasbourg felé – tájékoztata atata.
– És mindenfelé micsoda fogadtatásban részesülnek – részletezé az öreglány –, Budapesten a Hősök terén kólóztak, Pozsonyban megmasszírozták őket, Bécsben pedig a Mária Terézia téren óriási tömeg várta a biciklitúra résztvevőit.
– Úgy tudni, hogy az osztrák közszolgálati televízió többet foglalkozott velük, mint a hazai – hüledeze a Zacsek.
– Messzi földre viszik a hírünket – sóhajta a fater.
– Nemcsak ők, hanem az a talián békezongorista is, Martelo Dávid, akit a napokban kiutasítottak az országból – mondá amama. – Panaszkodnak, hogy a kialakult helyzet miatt csökkent a Zerbiába látogató külföldi turisták száma, de aki jön, azt meg elküldik.
– Azt olvastam, hogy azért, mert nem volt jó a pecsétje az útlevelében – világíta rá a Zacsek –, egy évig be sem teheti hozzánk a lábát.
– A pecsét miatt volt?! – csodálkoza az öreg. – Én meg nyilván valami félinformációk alapján azt hittem, hogy azért, mert Nišben zongorázott a blokádban lévő egyetemistáknak!
– Hát ez a heppje, járja a világot, és ahol valami gebasz van, elkezd zongorázgatni az utcán – ecsetelé a muter. – És bizony jócskán akadnak olyanok, akik nem nagyon zeretik.
– No de mit szólnak ahhoz, ahogy a Trampli bedurrantotta a globális vámháborút?! – válta témát a Zacsek. – Már több mint százhúsz ország és külterület kapott belőlük. Különösen Kínára pipa az amcsi főseriff.
– Mi is kaptunk – bólogata atata –, mégpedig jóval nagyobbat, mint sokan mások! Bele sem merek gondolni, mekkora lett volna a ránk kivetett vám, ha nem ajándékozzuk oda a Trump családnak a vezérkar volt épületét, amely a főváros központjában található!
– Én ehhez a gazdasági csihipuhihoz ugyan nem értek, de ha engem kérdez valaki, szerintem nagy fejetlenség az egész – fintoroga az öreglány. – Mennyire átgondoltan történik mindez? Délelőtt bevezet ennek, délután annak, estére meggondolja magát, reggelre egy részének felfüggeszti, délig valakinek megemeli. Nekem úgy tűnik, ez nem kereskedelmi világháború, hanem a totális káosz!
– Úgy hírlik, a múlt hétvégén még a tanácsadó Maszk is felszólította a Tramplit a vámok törlésére, de nem járt sikerrel – számola be a Zacsek.
– Ha a multimilliárdos Maszk nem vigyáz, a Trampli őrá is vámot vet ki – csipkelőde a fater. – És ha olyan kedvében ébred, akkor még a húsvéti nyuszira is!
– Szerintem az ámerikai vezetőségbe egy nagy vázára lenne szükség – állapítá meg sejtelmesen amama. – Ennyi nárcisz csak egy jókora vázában maradhatna nyugton!
Pistike, kormányalakító játékszettel szórakozó kiskormányos
