Még rendesen ki sem lábaltunk a korona-mizériából, máris egy újabb járvánnyal fenyegetnek a zokosok. A héten a zősök is totál pánikba estek.
– Hallottad, Tematild, egy újabb titokzatos kór réme járja be Európát! – jelenté be izgatottan atata. – Majomhimlőnek hívják! A zember testét fájós kiütések lepik el, amelyek a képek alapján irtó ocsmányul festenek!
– Ez igaz – jegyzé meg higgadtságot mímelve a muter –, de a zakemberek szerint nem kell megijedni, mert különösebben nem veszélyes, és enyhe lefolyású.
– Ha az emlékezetem nem csal – vakará a fejét az öreg –, két évvel ezelőtt is volt olyan különc doki, aki a világ legnevetségesebb vírusának nevezte a koronavírust.
– A zomzéddal értek egyet – mondá az éppen betoppanó Zacsek. – Azt állítják ugyan, hogy csak közeli kontaktussal terjed, a megbetegedett személy bőrsérüléseiből származó fertőző anyaggal való közvetlen érintkezés, vagy légzőszervi cseppek útján, de mi van akkor, ha egyszer csak elkezd mutálódni?!
– Akkor kezdődik majd meg csak igazából a majomparádé! – ijesztgete a fater.
– Kezdjük ott, hogy én azt sem értem, honnan került most elő ez a kórság?! – nyugtalankoda amama. – Az még világos, hogy a korona káo úgy keletkezett, hogy egyesek bezabáltak abból a fura állatból, de vajon, hogyan jött létre ez az undi majomhimlő?!
– Jobb, ha nem is tudjuk, zomzédasszony – állapítá meg a Zacsek –, bár a világhálón terjedő vicces mémek szerint a pihentagyúaknak van némi elképzelése a kór kialakulása felől.
– Tanulság: sose tudni, honnan leselkedik a veszély – bölcselkede atata. – Nemrég az egyik kollégámnak bárányhimlője volt. Meglett férfiember, ereje teljében, kutyabaja, erreföl egyszer csak kipattogzott, mint a kukorica a mikróban, s úgy festett, akár a Túró Rudi-stanicli!
– Most, hogy mondod, Tegyula – gondola bele az öreglány –, honnan tudod, hogy nem majomhimlője volt az illetőnek, csak a zorvosok akkor még nem hallottak arról, hogy felütötte a fejét ez a rejtélyes nyavalya, és az ismertebb betegséget diagnosztizálták nála?!
– Van benne valami: elvégre bárány vagy majom, nem mindegy?! – érte egyet a Zacsek. – Úgy tűnik, mindig ezekkel az állatokkal van a baj, madár, tobzoska, bőregér, majom…
– Attól tartok, hogy előbb van a baj a zemberekkel – tromfola a fater. – A jelenleg éppen az észak-koreai elvtársaknál tomboló koronaláz sem egy bizonyos denevérnek, hanem a belőle készült ínyenc fogásnak köszönhetően indult világ körüli útjára.
– Ne is emlegesd nekem ezt a spéci távol-keleti konyhát, a héten két ételrecept nagyon kiütötte nálam a biztosítékot – hüledeze a muter. – Az egyik a kínai ínyencségnek számító madárfészek leves, amihez a sarlós fecske nyálát használják fel, aminek az állat a fészeképítés során veszi hasznát. A másik különlegesség meg egy japán halétel, az izikuri, ami egy olyan nyers hal, amit a hozzáértő szakácsok úgy filéznek ki, hogy közben az állat életben marad.
– Jó étvágyat hozzá! – fintoroga a Zacsek. – A zember tényleg nem bír a hasával.
– Száz zerencse, hogy felénk nincsenek ilyen gasztro-spéciségek – örvende az öreg –, nekem untig megfelel a szalonna, cipó és vöröshagyma kombináció.
– Ha már itt tartunk – így amama –, nem ártana kicsit csökkenteni eme mannahármas fogyasztását, merthogy az Egészségügyi Világszervezet figyelmeztetése szerint Európát egy másik járvány is fenyegeti: az elhízás! Az öreg kontinens lakosságának kétharmada túlsúlyos!
– Most már értem, miért fogyott el a kristálycukor az üzletekből! – kiálta fel a Zacsek. – A hazai illetékesek biztos így akarják elejét venni a lakosság elhízásának.
– Cukker-bakker, lehet benne valami! – töprenge el atata. – Csodálkoztam is, hogy miért nem lehet sehol sem kapni cúkort, amikor már annyiszor elmondták, hogy mi agrárország vagyunk, bennünket nem fenyeget az élelmiszerhiány, van mindenből elegendő, legfeljebb majd csak időről időre kicsit megborsozzák az árakat…
– Semmi köze a kettőnek egymáshoz – legyinte az öreglány. – Most van a bodzaszörp-készítés szezonja, amihez rengeteg cukor kell, állítólag azért ürültek ki a boltokban a polcok.
– Ájde brë, Tematild! – tiltakoza a fater. – Korábbi években is készült bodzaszörp, és nem tűnt el a cukor, ez hüje magyarázat! Sokkal inkább arról lehet szó, hogy valakik mesterséges hiányt generáltak, hogy felnyomják a zucker árát!
– A zanyósom is megkezdte már a rinyát – árulá el a Zacsek –, hogyan főz ő baracklekvárt, ha nem lesz cukor. Mondtam neki, ezen kár aggódnia, mama, legyen vagy sem cukor a lekvárfőzéshez, barack úgysem lesz, merthogy kell a pálinkába!
Amiről a következő vicc jutott az eszébe.
– Józsi bácsi, ivott már maga rossz pálinkát?
– Ittam hát, fiam!
– És milyen volt?
– Jó!
– Képzeljétek, a napokban a helyi rendelőbe is érkezett bombariadó! – válta témát a muter.
– Nem mondod, Tematild! – csodálkoza az öreg. – Nem is hallottam, hogy zárva lett volna.
– Mert nem is volt! – ismerteté amama. – Az egészségházban napokig nem nézték az e-maileket, így nem is tudtak a fenyegetésről, mire értesültek róla, már rég lecsengett a veszély.
– Úgy tűnik, hogy megvan a zorvosság a zuperzonikus hakkerok ellen – kuncoga a Zacsek.
– Vagy úgy spórolják az áramot, hogy nem kapcsolják be a zösszes kompjútert – spekulála a fater.
– Lehet – bólogata az öreglány. – Egyre többen nyilatkoznak a lehetséges áramdrágulásról. Készítenek fel bennünket arra, hogy minél könnyebben lenyomják a torkunkon a drágulások drágulását, mert az áram után minden egyéb termék és szolgáltatás is újra meg fog drágulni.
– A díjat ebben a politikusi sportágban a héten Kormányos Anna nyerte – nyugtáza a Zacsek. – Aszongya, meg kell tanulnunk spórolni a záramot! Példaként hozta fel, hogy amikor anno Londonban élt, ő úgy takarékoskodott, hogy kicsavart néhány izzót a világítótestből. Nem tudom, vajon mesés otthonában most is azt teszi-e?!
– Kicsavarta az izzót?! Ne mán! Én a kilencvenes években gyertyafénynél készültem a zegyetemi vizsgákra! Na, ki a király?! – trollkoda atata. – De ha már ezen a záromspórolós állásponton van, miniszterelnökként vajon miért erőltette azt a fránya digitalizációt?! Az a sok zámítógép meg egyéb kütyü mennyi áramot fogyaszt? És mi van akkor, ha nincs áram?! Megáll a tudomány! Ugye, mennyivel biztosabb volt a kis kockás füzet meg a ceruza!
– Ha már ezeknél a hiper-zuper-modern dolgoknál tartunk, a lepedőnyi nagyságú fiskális zámláknak a kiadásával is akadnak problémák – újságola a muter.
– Így van – erősíté meg az öreg. – Az egyik pénztárgép az összeget sem tudja összeadni, a másikon „nem megy át” a bankkártya, az árusok meg közben elveszítik a kuncsaftokat.
– A zilletékesek arra sem gondoltak, mi lesz addig, amíg a zokosgép javításon van – csipkelőde amama. – Az adófizető vagy felfüggeszti a munkát, vagy reszkírozza a büntetést.
– Bizony igaz, hogy az adócsalónak sem könnyű az élete – szögezé le a Zacsek. – Sosincs nyugta…
Pistike, az édes élet cukormentes napjainak a krónikása
