A múlt hétvégén a zősök megütközve követték a híreket a makkhetesi erdőben zajló lövöldözésről. Utána még napokig alig tértek magukhoz.
– Alig hiszem el, Tegyula, hogy ilyen megtörténhetett Zabadkán – hüledeze amama. – Migránscsoportok leszámolása egymás közt! Mintha valami vadnyugati filmben lennénk!
– Inkább embercsempész-bandák összecsapása a vadkeleten – pontosíta a fater.
– Ki tudja mekkora tétről lehet szó, ha már készek ilyesmihez folyamodni – spekulála az éppen betoppanó Zacsek.
– Zabadkán az utóbbi időben bizony megsokasodtak a potenciális kuncsaftok – bólogata az öreglány. – Igaz, néha elszállítják őket, de úgy tűnik, mintha gyorsabban visszaérnének, mint a busz, amellyel távoztak. Ez már nemcsak humanitárius, hanem biztonsági kérdés is!
– Szó mi szó, vannak helyek a városban, például a vasútállomás környéke, ahol néha úgy érzem magam, mintha az Ezeregyéjszaka valamelyik messéjébe csöppentem volna, csak épp a Seherezádé hiányzik – ecsetele atata. – Félreértés ne essék, senkivel sincs semmi bajom, ám csak nem normális, hogy tömegek vándorolnak okmányok nélkül! De még ha ezt el is nézem, azt már igenis aggasztónak tartom, hogy egyeseknél lőfegyver van! Honnan nekik?!
– Jogosan vetődik fel a kérdés, vajon mit csinálnak a zilletékes szervek, amíg személyes dokumentumokkal nem rendelkező, kalasnyikovval felfegyverzett idegenek cirkálnak az országban, időnként megpróbálva a maguk módján osztani az igazságot – nyugtázá a Zacsek.
No de nemcsak a makkhetesi erdőben ropognak a fegyverek, hanem Ukrajnában is.
– Elnézem néha a háborúról készített képsorokat a tévében – sóhajta a muter –, és arra gondolok, édesistenem, ki fogja majd ezt az óriási pusztítást helyrehozni.
– Az a legkevesebb, zomzédasszony – mondá a Zacsek –, csak már abbahagynák ezt az esztelen rombolást, és megkezdődne az újraépítés. Megy az, mint a karikacsapás! Nemrég olvastam egy érdekes cikket New York ikonikus épületének, az Empire State Buildingnek az elkészüléséről. A 381 méter magas, 102 emeletes épület a harmincas évek legelején egy év és negyvenöt nap alatt felépült! Hetente négy emeletet húztak föl! És azóta is áll, mint a cövek!
– Egy bő esztendő alatt akkora épületet felépíteni szerintem kapkodásra vall – hitetlenkede az öreg. – Felénk jóval kisebb épületek tatarozása is olykor több évig eltart!
– Mert itt nyilván alapos munka folyik! – állapítá meg amama. – No de visszatérve az ukrán–orosz konfliktushoz, láttátok, hogy Ukrajna megnyerte a borscs-háborút? Az ENSZ kulturális szervezete, az UNESCO felvette az ukrán borscs levest a világörökségi listájára!
– És sürgős védelemre szoruló kulturális örökségnek nevezte az ukrán borscs-főzés kultúráját – fűzé hozzá a Zacsek –, amivel kiváltotta Kijev örömét, és Moszkva haragját.
– Gondolom, hogy ezt a döntést a háborúra való tekintettel sürgősségi eljárásban hozták meg – csipkelőde a fater. – Mert most kétségkívül a zukránoknak is meg a zoroszoknak is az a legfontosabb, hogy egy harmadik fél szerint melyik nemzethez áll közelebb a céklaleves!
– Nem akármilyen menü az, Tegyula – jegyzé meg az öreglány. – Valódi ínyencség! Hallod, főzhetnék is, ilyen hőségben nem disznósültet meg kelt kalácsot kell fogyasztani, hanem könnyű, zöldségféledús ételeket, meg minél több gyümölcsöt.
– A gyümölcs rejtett cukrot tartalmaz, és az sem egészséges! – legyinte atata. – Eszem akkor inkább sütit, az legalább nem játssza meg magát!
– A zanyósom is hasonlóan van ezzel – messéle a Zacsek. – A napokban fejébe vette, hogy süt valami falusi kalácsot, amit még az öreganyjától tanult, és már húsz éve nem evett. Neki is állt nagy lendülettel, menet közben azonban rájött, hogy elfelejtette hogyan kell készíteni.
– Furcsa egy jelenség az öregedés – bölcselkede a muter. – Mire éppen azt gondolnád, hogy már mindent tudsz az életről, akkor szép lassan kezded elfelejteni a dolgokat
– Nem is kell ahhoz túlzottan idősnek lenni – élcelőde az öreg. – Rám a meglepetés erejével hatott, amikor a napokban meghallottam a hírt, hogy a választási bizottság kihirdette a parlamenti választás végeredményét! Én már azt is elfelejtettem, hogy uopste voksoltunk!
– És ez most mit jelent? – tudakozóda amama.
– Harminc napon belül meg kell, hogy alakuljon az új parlament – magyarázá a Zacsek –, a képviselők eskütételétől pedig kilencven napon belül létre kell, hogy jöjjön az új kormány.
– Magyarán: mindenszentekig biztos lesz új kormányunk! – összegzé a fater. – Addig meg lehet találgatni, hogy melyik minisztérium élén ki fog állni.
– Ez biztos nagyon izgi szórakozás lehet egyeseknek – töprenge a Zacsek –, fogadásokat lehet kötni a kladionicákban, meg a sajtónak is van min csámcsogni a zuborkaszezonban, csak nem érzem át a súlyát, a fontosabb kérdésekről eddig is, meg nyilván ezután is a Vučko dönt.
– A mindenszentekről nekem nem az új kormány, hanem a tüzelési idény jut eszembe – nyugtalankoda az öreglány. – Megdrágul a gáz, már csak abban reménykedhetünk, hogy lesz is. A zemberek ellepték a fatelepeket, alig lehet fát vagy szenet kapni. Meg az áruk is szüntelenül megy fölfelé. Valahol már tíz pirosat le kell számolni egy köbméter tűzifáért!
– Egyelőre ne terhelje magát ezzel, zomzédasszony, inkább gondoljon egy tengerparti nyaralásra – tanácsola a Zacsek.
– Amióta hallottam ezekről a borzasztó cápatámadásokról Egyiptom partjainál, egyáltalán nem vágyom a tengerre – árulá el a muter. – Két méterre a parttól a Tiszában is lubickolhatok!
– Az eshetőség, Tematild, hogy felfaljon egy cápa, nem sokkal nagyobb, mint annak a lehetősége, hogy fejbe talál egy meteorit – próbálá megnyugtatni az öreglányt atata.
– Magyarázd ezt annak, Tegyula, akinek kezét-lábát leharapta a tengeri szörny! – hörtyene fel a muter. – Statisztikailag nézve a fociban is biztos több a sérült, mint az ejtőernyőzésben!
– A kerékpározásról nem is beszélve – egészíté ki a Zacsek. – És mégis biciklizünk.
– És amilyen ütemben drágul az üzemanyag, még többet fogunk – dünnyöge amama.
– Ha valamitől tartani kell üdülés közben, akkor az a koronavírus – figyelmezteté az öreg. – Újra berobbant a nyavalya, emelkedik az új esetek száma, pláne a turistaközpontokban, a Covid újabb fajtája fertőzőbb, mint a korábbiak, és kicselezi a vakcina nyújtotta védelmet.
– Ne is mondd, Tegyula – bozsékola a muter. – Amint a fejembe nyilall a fájdalom, máris rettegek. Állítólag az omikron új alvariánsa erős fejfájással jár, amely ellen sokszor még a fájdalomcsillapító sem segít, ezenfelül valami iszonyatos levertség és izomfájdalom jellemzi.
– Az egyik lap azt írja – így a fater –, hogy kedvetlenség és fejfájás ellen több vizet kell inni! Lehet, hogy ez igazából egy kódolt üzenet a koronavírus-fertőzöttek számára…
Atata eszmefuttatását a Zacsek okostelójának a pittyenése szakította meg.
– Valami gond van?! – kérdé a szerkentyűjét idegesen babráló zomzédtól az öreglány.
– Az asszony üzent, hogy menjek el a patikába fájdalomcsillapítóért, mert iszonyúan fáj a feje – válaszola a sajátját vakargatva a Zacsek. – És attól tartok, most már az enyém is…
Pistike, vadkeleti cápák közt bicikliző borscsszakértő
