A dollár és az euró árfolyama az utóbbi időben jóformán kiegyenlítődött. Korábban a dollár árfolyamának ilyen hirtelen megugrása gondokat tudott okozni, de a hatások ezúttal nem igazán jelentősek és késleltetettek. Megszoktuk, hogy általában dinárban és euróban szabjuk meg valaminek az értékét, a valós forgalom is általában ezekben a pénznemekben bonyolódik. Dollárban csak bizonyos makrogazdasági mutatószámokat, tőzsdei adatokat tesznek közzé, pontosan nem ismert, de biztosra vehető, hogy a megtakarításaikat is kevesen tartják dollárban. Pedig aki a pénzét, akár a dinárt, vagy az eurót jó érzékkel a dollár árfolyamának megugrása előtt amerikai fizetőeszközre váltotta, most azt visszaváltva közel 20 százalékos hasznot könyvelhet el. Hogy hosszabb távon is érdemes inkább a dollárra „játszani”, vagy a számos kihívás előtt álló eurózóna közös pénze, esetleg éppen a dinár lehet a nyerő, azt a sokasodó bizonytalansági tényező miatt lehetetlen megjósolni.
Korábban az államadóság döntő hányada dollárban volt vezetve és a mostanihoz hasonló fejlemények komoly gondokat okoztak volna. Hatással volt Szerbia dollárban denominált államadósságának növekedésére a „zöldhasú” csaknem 20 százalékos felértékelődése. Becslések szerint a dollárban törlesztendő közadósság 3,4 milliárdra rúg. A most tapasztalható árfolyam-módosulások viszont akár 65 milliárd dinárral (580 millió euróval) is megnövelhetik a teljes közadósság összegét. A dolláradósság a teljes közadósság mintegy 11 százalékát teszi ki, és ez pillanatnyilag nem kedvező, de nem is jelent nagy kockázatot. A 2022. évi költségvetésben azonban körülbelül 1,6 milliárd dollár garanciát irányoztak elő az újabb hitelek felvételére. A garanciák döntő többségének realizálása jelentősen megemelné a dolláradósság arányát, amivel a valutakockázat is növekedne, de ez akár el is kerülhető.
Az amerikai fizetőeszköz, ami még mindig a világ első számú tartalékvalutája, húsz éve nem volt olyan erős az euróval szemben, mint most, 2022 nyarán. Az eurózóna szereplőinek dollárban nyersanyagokat, például energiahordozókat vásárolni most jóval többe kerül, arról nem is szólva, hogy az árak dollárban is megnőttek, nem egy esetben jelentősen. A dráguló import fűtheti még a júniusban már egyébként is váratlanul magas szinten mért, 8,6 százalékos inflációt a közös valuta térségében. Az erősödő dollár több dologra is utal, illetve többféle hatása is van, amelyekre érdemes odafigyelni. Az egyik legfőbb ok, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve korábban kezdheti el kivezetni a koronavírus-járvány miatt bevezetett, rendkívüli gazdaságösztönző intézkedéseit, mint az Európai Központi Bank. A kamatemelésnek már csak az emlegetése, a „belengetése” is képes volt erősíteni a dollárt, miközben az euró gyengült ennek hatására. Európában most mindenki recessziótól tart, így nem csoda, hogy 2002 óta most van a legközelebb az euró-dollár árfolyam. Egyes elemzők szerint az Európai Központi Banknak közbe kellene lépnie, akár egy kamatemeléssel, mivel az eurózónában is száll el az infláció. Ilyenkor mutatkozik meg azonban az euró gyengesége. Ha ugyanis kamatot emelnek, azzal az eladósodott periférikus tagországokat hoznák nehéz helyzetbe, mert a tartozások tovább nőnének.
A pénzpiacnak rendkívül bonyolult a működése. Most pedig éppen olyan időket élünk, hogy nem évekre, de pár napra is nehéz tervezni, mert nem tudni, mi történhet. A nyersanyagok piacán, a tőzsdéken és a pénzpiacokon is hektikus mozgások tapasztalhatók. Az európai valuta értékvesztése kapcsán meg lehet említeni, hogy az euróövezetbe importált áruk közel felét dollárban számlázzák ki. Az olajért és a gázért hagyományosan dollárban fizetnek. Ezeknek a nyersanyagoknak az ára robbanásszerűen megugrott az elmúlt hónapokban az ukrajnai háború miatt. Több euróra van szükség ugyanazon mennyiségű áru dollárban történő kifizetéséhez. Az árfolyam pedig tovább rontja ezt az arányt. Az euró gyengülésének nyertesei ugyanakkor rövid távon azok a cégek, melyek külföldre exportálják termékeiket. Elméletileg az euró értékvesztése versenyképesebbé teszi az euróövezeten kívüli árakat, serkenti az európai áruk és szolgáltatások exportját. Hosszú távon azonban nem csupán pozitív hatásai vannak az ilyen kereskedelemnek. Az euró gyengülése az inflációt táplálja. Ezzel szemben a dollárt érintő kamatemelés vonzóbbá teszi a dollárkötvényeket. A kötvények iránti kereslet a dollár iránti keresletet növeli, ezzel erősíti az amerikai fizetőeszközt.
A Fednek az irányadó alapkamat emelése világszerte érezteti hatását. A beruházásoknak nem kedvez az ilyen környezet.
Ha nem csak a dollárt és az eurót nézzük, hanem más meghatározó pénznemeket, látjuk, hogy a svájci nemzeti bank is kamatot emelt. Ez erősítette az euróval szemben az egyébként is stabil svájci frankot.
Ilyenkor – ahogyan már megszokhattuk a közös európai pénz rövid története során – erősödnek a hangok, melyek szerint az euró hibás konstrukció, krízishelyzetben mutatkoznak meg a hibái. Amíg ugyanis a Fed csak az Egyesült Államok gazdaságára van közvetlen hatással, az EKB a teljes eurózónáért felel, amely magában foglalja a gyengébbeket és az erőseket is, Németországot éppúgy, mint Görögországot és a Baltikumot. Egyszerre kellene tekintettel lenni arra, hogy az eurózóna egészében magas, 8,6 százalékos az infláció, ami kamatemeléssel enyhíthető lenne. Az eurózóna periférikus országai azonban jelentős adósságot halmoztak fel. Ha ezeknél az irányadó kamat megemelkedik, az felboríthatja a költségvetésüket. A másik hatás, a hitelek megdrágulása pedig a beruházások visszafogását eredményezné. Ilyen esetekben lehetetlen olyan monetáris politikát folytatni, amely egyszerre jó az eurózóna minden nemzetgazdaságának.
A jelek szerint az EU szankciós politikája visszaüt. Az energiaellátás bizonytalansága csökkenti az euró vonzerejét. A napokban – 1991 óta először – a negatív tartományba süllyedt a német külkereskedelmi egyenleg. A legendásan sokat exportáló Németország az energiahordozók drasztikus drágulása miatt több pénzt költött importra, mint amennyit az exportból szerzett. A zöldhasú most ismét megmutatta – már sokadszor – a foga fehérjét. A növekvőben lévő „ereje” alaposan megdrágít mindent világszerte, globális inflációt gerjeszt.
Ami pedig a dinárt illeti, a jegybank illetékesei szerint nincs ok aggodalomra, a hazai fizetőeszköz stabil. Az euróhoz viszonyított árfolyama valóban nem igen változik már három éve. A mostani nem szokványos körülmények között még az sem zárható ki, hogy a dinárt olyan hatások érik, hogy még enyhén erősödhet is az euróhoz képest. Az viszont a külkereskedelmi mérlegünk romlását generálná, ezért a jegybank feltehetően igyekezne azt kivédeni.
