Amamának a héten irtó kellemetlen élményben volt része. Azt mondta, csak kimegy néhány krumpliért, ám alighogy kilépett, nyomban felsikoltott. A faterral összenéztünk, vajon mi a csuda történhetett, és utána mentünk, közben már hallottuk is, ahogyan a macskákat pirongatja. Az történt ugyanis, hogy valamelyik cica egy egérkével akart kedveskedni, és a bejárat előtt lévő lábtörlőre helyezte az „ajándékot”, az öreglány pedig gyanútlanul rálépett. Mint messélte később, nem is kapcsolt rögtön, hogy mi roppant a talpa alatt, biztos ilyen lehet az is, amikor valaki aknára lép, zörnyülködött. Atata gondolatait teljesen más irányba terelték a történtek. Miközben eltakarította a teraszról az egértetemet, azon morfondírozott, vajon élhetett-e még az egérke, amikor a muter rálépett, vagy már élettelenül tette oda a macska.
– Ugyan hagyd abba ezt a morbid viccelődést, Tegyula! – hörtyene föl amama. – Ha netán még nem fogtad volna föl, engem éppen lelki trauma ért!
– Remélem azért az ebédet még meg tudod főzni – jegyzé meg együttérzőn az öreg.
– Mindig csak a hasadon jár az eszed! – dünnyöge a muter.
– Kisgyerekkoromban nagyapám nekem mindig azt mondogatta – bölcselkede a fater –, sose feledd, kisfiam, hogy az a tiéd, amit megeszel!
– Irtó okos tanács – csipkelőde csípőre tett kézzel az öreglány. – Biztos sok más mindent is mondott, amit nem jegyeztél meg ennyire, de megnyugtatlak, lesz ebéd. Egyelőre. Amíg van miből, mert amilyen ütemben drágul az élelmiszer, jól meg kell gondolni, mit is együnk!
– No de azért túlzásokba sem kell esni – figyelmezteté az éppen betoppanó Zacsek. – Azt olvastam a sajtóban, hogy a hírhedt Vuhanban újabb járványtól rettegnek!
– Ezúttal ugyan mit faltak be a kínai testvéreink?! – kérdé némi élccel a hangjában atata.
– Egy kolerás egyetemista ugyanolyan baktériummal fertőződött meg, mint a piacon árusított lágyhéjú teknősök – világosíta fel bennünket a Zacsek.
– A korona után, pontosabban mellé még csak éppen a kolera hiányzott! – duzzoga amama. – Pláne, hogy még a koronavírustól sem szabadultunk meg. Sőt! Napról napra felénk is egyre több az új fertőzött. Már a négyezret is meghaladta a napi új esetek száma!
– A vuhani piac kínálatát meg a kínai éttermekben található menüt olvasva – ahol olyanokkal találkozni, mint a denevér, a teknős, a majomagy, a cápauszony, a kígyóhús, a békacomb, a tengeri sün, a fecskefészek leves, a tengeriuborka és egyéb ínyencségek –, döbbenek csak rá, hogy milyen zegényes a mi konyhánk – panaszkoda az öreg.
– S, mint utaltam rá, Tegyula, ahogy a zárak alakulnak, attól tartok, a jövőben még zegényesebb lesz – sopánkoda a muter. – A kormányintézkedés után a sertéshús ára ugyan valamelyest visszaesett, de így sem olcsó, a kedvenc burgonya azonban egyre csak drágul. Majd cukkinit meg káposztát eszünk helyette!
– Hát az bizony nem üli meg az ember gyomrát – sóhajta a fater.
Amiről a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe.
Azt mondja az asszony az ebédnél a fiának:
– Ne csak a húst edd, hanem a káposztát is, az éppoly jó!
– Nem hiszem azt, édesanyám! Ha éppoly jó volna, a kutyák már a kertben megették volna.
A zorosz-ukrán háborúhoz, a koronavírus-járványhoz, az inflációhoz meg a többi csapáshoz, ami mostanság sújt bennünket, a héten még az irtó nagy hőség is társult, csak hogy tovább nehezítse a zéletünket. Napok óta kánikula van, folyók és tavak száradnak ki, egyre több tűzesetről érkeznek hírek, erdőtüzek tombolnak Európa-szerte, s közben mindenki a közelgő orosz téltől retteg az ókontinensen.
– Azt hallottam, hogy a németek hamarosan felcsapnak majd fecskének – szellemeskede az öreglány –, a nyarat otthon töltik, télire pedig elröppennek Görögországba.
– Arról van szó, Tematild – magyaráza atata –, hogy a görög turisztikai miniszter meginvitálta a németeket, hogy ha félnek a hidegtől, a drágaságtól és a bizonytalanságtól a hazájukban, akkor nyugodtan menjenek áttelelni hozzájuk.
– Nem is olyan elvetendő ötlet – gondola bele a Zacsek –, állítólag télen már havi néhány száz euróért lehet kapni apartmant a görög szigeteken. Nyilván olcsóbb, mint otthon fűteni.
– Hallod, Tegyula – így amama –, ha nem lesz felénk gáz, télire elmehetnénk a cérnagórai tengerpartra!
– Nem tudom, milyen lehet Montenegróban telelni, Tematild – vakará a fejét az öreg –, de nyaralni nem lehet egyzerű, az új kormányfő szerint az árak olyanok, mint az Azúr-parton.
– Ha már itt tartunk – csicserege a muter –, én azt sem bánom, Tegyula, ha a francia Riviérára viszel el. Akárhova, csak el innen! Azt rebesgetik, hogy télire áramkorlátozásokat vezetnek be, mint a kilencvenes években!
– Az milyen nosztalgikus lesz – merenge a fater –, egyetemi tanulmányaim alatt több vizsgára is gyertyafénynél készültem fel, mint a középkori bölcsek.
– Ezt csak a horvátok írják, jól informált forrásra hivatkozva, a Zerbiai Villanygazdaság illetékesei cáfolták a híreszteléseket – legyinte a Zacsek. – Valószínűleg, kitaláció az egész, a Vučko meghiúsult jasenovaci látogatása miatt úgyis mosolyszünet van zerb–horvát vonalon.
– Lehet, kacsa, és lehet, hogy nem – okoskoda az öreglány. – Nem zörög a haraszt, ha…
– Különben tény, hogy nincs a legjobb helyzetben a zerb áramszolgáltató – fűzé hozzá atata. – Állítólag két és félszeresére emeli az áram előállításának árát a behozatali szén!
– Nem kell aggódni – heccelőde a Zacsek –, jön majd az új kormány, és minden problémát megold. Nem egészen négy hónappal a választások után már tudjuk, hogy négy jelölt van a kormányfői tisztségre, csak azt nem tudjuk, hogy kik ők.
– Lehet, hogy azt igazából senki sem tudja – mondá a muter. – A héten azért a Vučko elárulta, hogy a jövendőbeli kormányban csupa olyan személyek lesznek, akiknek Zerbia fejlődése fontosabb az egyéni gazdagodásnál és az önpromóciónál.
– Aszta mindenit! – csapá össze a tenyereit az öreg. – Ezek szerint korábban volt olyan kormánytag, aki nem ilyen személy volt?! Máskülönben miért kellene hangsúlyozni a magától értetődőt?! Mintha valaki azt mondaná, hogy a zimfonikus zenekar legújabb felállásában minden tag tud játszani legalább egy hangszeren!
– Zó mi zó, uopste nem sietik el a dolgot – nyugtázá a Zacsek. – Közben pedig ennek a fránya gázdrágulásnak következtében még a műanyagnak is felment az ára!
– Észrevettem, zomzéd! – erősíté meg amama. – Némely menzán és gyorskajáldában már azt a nyavalyás plasztika ëszcajgot meg csomagolódobozt is megfizettetik!
– Örüljetek, amíg van, aki felszolgáljon – próbálá csillapítani a kedélyeket a fater. – Nepáli, üzbég, kazah és indiai vendégmunkások dolgoznak a zerbiai termőföldeken, mert nincs hazai munkaerő az idénymunkák elvégzésére.
– Másra sem nagyon – állapítá meg az öreglány. – Aminek következtében, ha valaki egy kicsit is ért valamihez, azonnal mesternek nevezi magát!
Amiről a Zacseknak az alábbi viccbéli hirdetés jutott az eszébe:
Józan életű kőműves brigád munkát keres! Mottónk: ha megáll – fal; ha leborul – járda. Valamire csak jó lesz!
Pistike, a zorosz tél elől a cérnagórai Riviérára menekülő energia-turista
