Melankolikus európai filmek megtekintése mellett atata másik kedvenc időtöltése idén nyáron az olvasás. Az elmúlt időszakban olyan könyveken rágta át magát, mint A történelem vége és az utolsó ember, A háború művészete vagy az Apokalipszis után. Közben azt vettem észre, hogy a napi hírekkel keveredve jócskán serkentik a fantáziáját ezek az olvasmányok. Mintha csak egy sci-fi író lenne, egyre többet agyal azon, vajon mi vár ránk a jövőben.
– Naponta hallani hírt arról, hogy hol itt száradt ki egy tó, hol amott apadt el egy folyó. Ha ez így folytatódik, félő, hogy nem is olyan sokára elfogy a vizünk – borzolá a kedélyeket a fater. – Elképzelhető, hogy a jövőben majd a vizet is csöveken keresztül szállítják A pontból B pontba, mint a gázt, amivel mostanság annyi probléma van a zorosz–ukrán csihipuhi miatt.
– Ez a csúnya háború nemcsak a gázellátásra, hanem a gabonaszállításra is kihat – sóhajta amama. – Félő, hogy sok helyre nem jut el az ukrán kikötőkből a búza, és nem lesz elegendő kenyér a nagyvilágban. Igaz, született valamiféle megállapodás az ukrán gabona exportjának biztosításáról, ám a zoroszok már másnap lőtték az odesszai kikötőt.
– A zoroszok hibridháborút folytatnak, kicsit fegyverekkel, kicsit a gázellátással, kicsit a gabonaszállítással, kicsit diplomáciai úton – magyarázá az öreg. – A zorosz külügyis Lavrov a héten Afrikában turnézott, ahol visszautasította azokat az állításokat, miszerint Moszkva globális élelmiszerválságot okozna, szerinte ez csupán „nyugati propaganda”.
– A fekete kontinens most mindenkinek érdekes – közlé a muter. – A zoroszok mellett Kína jelenléte is jelentős, és az EU-nak is vannak ott projektumai. A kínaiak utakat építenek, az európaiak pedig számlálják a rovarokat. Biztos azt tanulmányozzák, hogy melyik ehető.
– Ki tudja, mikor lesz rá szükség – gondola bele atata. – Ahogy elnézem, nem kizárt, hogy a nem is annyira távoli jövőben luxusnak számít majd az, ha valaki kenyéren és vízen él!
– Képzeljék, azt írja a zújság, hogy az aszály következtében a kukoricának befellegzett! – ronta be rémülten a zomzéd Zacsek. – Amiből pedig kevés van, az egyre többe kerül, és ha drága lesz a kukorica, akkor még tovább emelkedik majd az egyébként sem olcsó hús ára.
– Ha jön a baj, akkor, úgy tűnik, csőstül érkezik! – veté magára a keresztet az öreglány. – Nem akarok vészmadárként hangozni, de nem lehet, hogy beköszöntött a hét szűk esztendő?!
– Száz zerencse, hogy állítólag augusztus derekáig megalakul az új kormány, amelynek a tagjai a bejelentés szerint csupa rátermett, tisztességes emberek lesznek, akik remélhetőleg a nép összes baját csitt-csatt megoldják. Mit nekünk globális válság! – heccelőde a fater.
– Attól tartok, lesz abból szeptember is – tamáskoda a Zacsek. – De jó munkához idő kell!
– Figyelembe véve, hogy a választások idestova négy hónapja lezajlottak, igazán volt elegendő idő kiválasztani a megfelelő kádereket a felelős tisztségekre – dünnyöge amama.
– Gondolnak a firkászokra uborkaszezon idején – folytatá a trollkodást az öreg. – Zabadon lehet találgatni, ki lesz az új kormányfő, kik lesznek az új miniszterek, melyik tárcát ki kapja, és miért éppen ő, ki marad ki a buliból és így tovább.
– Az újságok mindenfélét összeírnak – így a Zacsek. – Manapság teli vannak jótanácsokkal hétköznapi problémák megoldására. Láttam egy tippet arra, hogyan lehetünk biztosak abban, hogy kikapcsoltuk a sporhetet és a vasalót: mielőtt elmegyünk otthonról, lefényképezzük őket.
– No de honnan lehetek biztos abban, hogy fényképezés után valamelyiket nem kapcsoltam ismét be?! – kukacoskoda a muter.
– Jogos a felvetés – érte egyet atata. – Az egyik ismerősöm rendszeresen elfelejtette, mit kell vásárolnia a boltban. Mindig tanácstalanul lézengett a polcok közt, csak otthon jutott eszébe, mi mindent nem vett meg abból, amit szeretett volna. Megelégelte a dolgot, és elkezdte egy papírlapra feljegyezni, mi mindenre van szüksége. Ezentúl azzal járt a boltba, csakhogy egy idő után egyre gyakrabban otthon felejtette a vásárlási listát tartalmazó cetlit.
– És azt látták, hogy a haladók külön klipben szólítják fel a Vučkót, hogy ne mondjon le a párt elnöki tisztségéről? – kérdé a Zacsek. – Merthogy többször is rebesgetett ilyesvalamit. A legutóbbi infó szerint ez a kormány megalakulása után történhet meg.
– Őszintén, szerintem a Vučko erősebb, mint a haladó párt – töprenge az öreglány. – Azt mondják, a pártban semmi sem történik a tudta nélkül. Akkor ez, hogy eshetett meg?
– Lehet, hogy tudott róla, és jóváhagyta – találgata a fater. – A rossznyelvek szerint az is megtörténhet, hogy ő kérte, kérjék, hogy ne mondjon le, mert ő káo tényleg le akar mondani.
– Nekem csak az nem világos – vakará a fejét a Zacsek –, hogy ha már egyazon pártban vannak, miért nem mondták meg nyíltan a szemébe, hívták fel telefonon, vagy írták meg neki e-mailben, hogy maradj az elnökünk, miért volt szükség erre a nyilvános felhajtásra?!
– Hát akkor most mi uopste nem tudnánk az egészről! – világosítá föl a zomzédot az öreg. – Maga a lényegétől fosztaná meg a történetet!
– Bárhogyan is legyen, engem sokkal jobban foglalkoztat az a hír, hogy a koronavírus omikron fajtájának kentaur nevű alvariánsa szaporán terjed a világban – aggóda amama.
– Nálunk is napról napra növekszik az új korona-fertőzöttek száma – mondá a Zacsek. – A zakemberek arra figyelmeztetnek, hogy az újabb koronahullám megtölti majd a kórházakat.
– Egyes orvosok meg arra hívják fel a figyelmet – ismerteté atata –, hogy a kórházak nem térhetnek ismét át a Covid-rendszerre, mert az veszélyeztetné a többi páciens gyógyítását.
– Közben a majomhimlő is egyre gyorsabban terjed a világban – panaszkoda a muter.
– Mindenféle nyavalya felüti a fejét – dünnyöge a Zacsek. – Korona, nyugat-nílusi láz, majomhimlő, kanyaró… Mi a következő?! Nem is csoda, hogy hiány van a német patikákban!
– Biztos a honi gasterbeiterek felvásárolják a gyógyszereket, és itthon a piacokon árulják őket – spekulála a fater. – Láttam a zújságban, hogy Zerbia-szerte teli vannak a buvlyákok lejárt szavatosságú orvosságokkal.
– Még a szemeteskukába sem lenne szabad eldobni őket! – hüledeze az öreglány. – Ugyan kik vásárolják meg azokat?!
– Nyilván azok, zomzédasszony, akiknek a patikákban kaphatókra nincs meg a rávalójuk – válaszola higgadtan a Zacsek.
– No de a boszniai zerbek halljakendje, a Dodik Milorád semmit nem bíz a véletlenre – kuncoga atata. – A napokban hét pap társaságában nyitott meg egy benzinkutat!
– Ott aztán biztos mindig lesz üzemanyag! – állapítá meg a muter.
– Felszentelés után pedig a jelenlévők átvonultak a benzinkút előtti sátorba, ahol ökröt sütöttek és uzsíváztak – messéle a Zacsek –, a Dodik még egy národnyákot is elénekelt!
– Élvezkedjen, aki tud, és ameddig lehet, mert az előttünk álló időszak nem sok jót ígér – adá hangot borúlátásának amama. – Háború, járványok, energiaválság, infláció, migráció, klímaváltozás, élelmiszerhiány… Itt tartunk most. Az utolsó majd kapcsolja le a villanyt!
– Feltéve, ha lesz áram! – jegyzé meg óvatosan atata.
Pistike, rovarokat számláló világvégeszakértő
