Szeretjük az ízes falatokat, de sok minden más is kell ahhoz, hogy a télirevalót bekészítsük. Hely például. Az újkori lakásokból egyszerűen kihagyják az éléskamrát, de még egy becsületes mélyhűtőnek sincs helye. A kereskedelmi láncokban ugyanakkor egész évben kapható a „friss” zöldségféle és gyümölcs, akkor mi végre a befőzés, a savanyítás, a télirevaló bekészítése?!
Talán másként állnak hozzá ott, ahol megterem az élelem jó része és tárolásra is van lehetőség, de kétségkívül semmi sem a régi immár faluhelyen sem.
Pedig valljuk be, nincs is szebb (vagy csak étvágygerjesztőbb?) látvány egy házban, mint a degeszre rakott polcok sora a spájzban, a nyár javát magukban rejtegető, katonásan sorakozó színes üvegekkel, melyekhez a téli hónapokban újabb „lakók” társulnak, füstillatot árasztva! Az idilli állapot a húskészítmények helyre kerülésével teljesül be a spájzokban. Legalábbis így volt egykor. A hagyományőrzők, az idősebb korosztály erre így emlékezhet. A fogyasztói társadalom azonban alaposan átírta a szokásokat.
Épp ezért nincs min csodálkozni, hogy a körkérdésünkben megfogalmazott öt lehetőség közül legtöbben úgy válaszoltak, nem foglalkoznak a télirevalóval (Idén nem készítek semmit, mert amire szükségem van, azt megveszem a boltban – 22 százalék, és Nem foglalkozom ilyesmivel, úgy érzem, túl sok időt és energiát emésztene fel – 36 százalék). Inkább lemondanak a finom ízekről, vagy az is lehet, meg sem ismerték őket, és nem tudják mit hagynak ki. A mai élettempó túl sokat vesz el az emberektől, többek közt a télirevaló készítésének és ízlelgetésének élményét is.
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az idén rendkívüli mértékben megdrágult a piac, a zöldségféle és a gyümölcs is. Egész évben a szárazságról, a végletes időjárásról ír a sajtó, nem csoda, hogy rendkívüliek az árak is az elárusítóhelyeken. Az elfogadható életszínvonalról csak ábrándozni tudó szerbiai átlagember így nem csoda, ha visszafogottabban költekezik erre a célra is. A pandémia nyomán sok minden szinte észrevétlenül megdrágult, a nyár folyamán azonban a szárazság, a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt a zöldségfélék és a gyümölcsök ára is az egekbe szökött, pedig ezek nélkül jó házias télirevaló nincs.
Az áremelkedésen igazán nem kell csodálkozni, rendkívül gyenge az idei termés. Sorra mondtam le magam is a lekvárfőzésről, merthogy szinte utolsó szálig elfagyott a sárgabarack, alig termett a földieper, majd a málna is. Ráadásul a szilvába is beleütött valami nyavalya, lepotyogott a termés, mielőtt beért volna. Még jó, hogy tavalyról szépen maradt saját készítésű lekvárunk, sőt baracklekvár még korábbról, így lesz mit a kenyérre, vagy a palacsintára kenni.
|
Ön eltette-e már a télirevalót? Igen, minden évben igyekszem minél korábban üvegbe zárni a nyár ízeit – 2% A télirevaló egy része már bekerült a kamrába, a másik része még ezután készül – 27% A befőttes üveg helyett inkább a mélyhűtőbe teszem a zöldségeket, gyümölcsöket – 13% Idén nem készítek semmit, mert amire szükségem van, azt megveszem a boltban – 22% Nem foglalkozom ilyesmivel, úgy érzem, túl sok időt és energiát emésztene fel – 36% |
A megváltozott életvitel mellett kétségkívül az árak is odahatottak, hogy internetes olvasóinknak, szavazóinknak több mint a fele nem készít házias télirevalót, hanem egyszerűen valahol megveszi. Azért vannak, ha mind kevesebben is, olyanok, akik fáradtságot nem ismerve, sőt az anyagi részt sem firtatva „bespájzolnak” mindenből, mert azt vallják, hogy amit otthon elkészítünk, az csak jó lehet. Arról tudjuk, milyen alapanyagból és milyen eljárással készült, sőt egészséges mivolta mellett, szinte garantáltan olyan ízek kerülnek az asztalra, amilyent a család szeret.
Mégis úgy tűnik, ez utóbbiak állnak vesztésre, hiszen egy hasonló körkérdés során 2012-ben lapunk olvasóinak több mint a fele még úgy nyilatkozott, vállalja a télirevaló befőttek, savanyúságok házi elkészítését, bármennyi időbe, pénzbe kerül is, míg most ugyanennyien válaszoltak nemlegesen.
Mivel kíváncsi voltam az idei szavazás alakulására, még a múlt héten én magam is voksoltam. A második választ jelöltem meg, amiből talán az tűnhet ki, hogy lelkes háziasszonyként már sok mindent a kamrába menekítettem a nyári termésből. Ez azért túlzás, az igazsághoz tartozik, hogy én sem vagyok egy konyhatündér. Ennek ellenére került már a spájzunk polcaira ez meg az. És persze még nem zártuk le a télirevaló bekészítését. A káposzta savanyításának még nem érkezett el az ideje, pedig anélkül nem érdemes bevárni a telet. Hogy a csalamádéról, vagy szerb hatásra fogalmazva: a tursijáról ne is szóljak.
És mi lesz a krumpli-, vagy a hagymabekészítéssel? A céklával, karfiollal, zöldséggel…? Jaj! Az idei árakat és a fizetésünket nézve, bizony, nem lesz könnyű dolgunk.
