Az utóbbi időben, aki hetente csak egyszer is belépett a boltba, azt tapasztalhatta, hogy már nem azokat az élelmiszerárakat találja, mint legutóbb. Alig akadt portéka, melynek ára nem változott volna, persze magasabbra. Ezt a tényt nem rejti véka alá még az országos statisztikai intézet sem, mely legújabb jelentésében arról tesz említést, hogy a szeptemberi infláció a múlt év azonos időszakához képest 5,7 százalékos, míg az egy hónappal korábbi kimutatáshoz képest az árak 0,8 százalékkal emelkedtek. Ekkora, vagy ennél nagyobb-e a pénzhígulás, vitatható, de elgondolkodtató a Szerb Nemzeti Bank illetékeseinek kijelentése, hogy jelenleg még nekik sincs megoldásuk az árak stabilizálására. Egyértelműen hozzáteszik, a folyamat még csak most kezdődött, és biztos, hogy a jövő év derekáig is eltart. Azután pedig ki tudja.
Ezekre a hatásokra a központosított monetáris politikával nem lehet hatni, de a korábbi berögződött szokásokon lehet, és kell is változtatni – mondják. Próbáljon meg tehát mindenki észszerűen költekezni!
A vásárlók teljesen kétségbe vannak esve, nem tudják mihez kezdjenek. Spájzoljanak otthon, vagy ne? Az árak emelkedése nagyon érezhető. A drágulás legkirívóbb példája az étolaj árának szárnyalása. Míg tavaly egy liter olajért átlagban 140 dináros árat fizettünk, napjainkban 180–220 dinár alatt alig lehet hozzájutni. Az élelmiszer hivatalosan 9,1 százalékkal drágult, amit a nyári aszály okozta terménykieséssel igyekeznek magyarázni, na meg a koronavírus-járvánnyal.
A drágulás nem csupán szerbiai jelenség, hanem világgazdasági probléma. A nyers kőolaj hordónkénti ára a 70 dolláros árról 83 dollárra emelkedett, és ezzel hároméves rekordot döntött. A Goldman Sachs elemzői szerint azon sem kell csodálkozni, ha hamarosan a 90 dolláros szintet döngeti. Ez magyarán annyit jelent, hogy Szerbiában is további üzemanyag-drágítás várható. Korábban a nemzetközi piaci mozgások lokális szintű érzékelésére két-három hónapra volt szükség, napjainkra viszont ez az időtartam lerövidült. Az üzemanyagpiacon napokon belül beköszönt a drágulás, és azt tapasztaljuk, hogy Szerbiában ismét élvonalban az üzemanyag ára. Az eurodízel literje meghaladta a 165 dináros árat, a benziné a 161 dinárt, a cseppfolyós gázé pedig a 92 dinárt.
Az üzemanyag drágulása pedig minden mást maga után von, a szállítási költségektől az újratermelési alapanyagokon át a végtermékekig. Mondhatjuk, az élelmiszertől a lakások áráig.
A fatelepeken is mindenért többet kell fizetni. A faanyag köbmétere a tavalyi 22 000 dinárról 38 000 dinárra emelkedett, de drágább a cserép, a tégla, a cement is. Mindez a végső terméknek, a lakásoknak az árát is növeli.
A pandémia és a gazdaság összefüggésében olyan elméletek láttak napvilágot, hogy aki nem maradt állás nélkül és meg tudta tartani bevételi forrásait, az országhatárok lezárása miatt már nem az utazásokra, a szórakozásra költötte pénzét, hanem otthonának a felújítására, esetleg ingatlanok vásárlásába fektette.
|
Ön mennyire tart az árak emelkedésétől? Teljesen kétségbe vagyok esve, nem tudom, mihez kezdjek – 21% Nagyon, mert máris érezhetően növekszik mindennek az ára – 41% Eléggé, mert a szakemberek sajnos nem sok jót jósolnak – 15% Próbálok észszerűen költekezni, ám nem könnyű beosztani – 16% Egyáltalán nem, szerencsére nincsenek megélhetési gondjaim – 7% |
Mindez világviszonylatban azt eredményezte, hogy megugrott a kereslet az építkezési anyagok iránt, melyeknek ára nem egy-két tucatnyi százalékban, hanem esetenként a többszörösére is dagadt. Szinte mindenből hiány tapasztalható, de a beruházókat semmi sem tántorítja el, az építőipar mindenütt, így Szerbiában is elképesztő lendülettel szárnyal.
A szakértők sajnos nem sok jót jósolnak. Goran Rodić, a Szerbiai Gazdasági Kamara építészeti osztályának vezetője szerint azért is növekszenek ily rohamosan az ingatlanárak, mert globális szinten hatalmas összegeket ömlesztettek a gazdaságba, és emiatt akinek van, az félti pénzét a várható inflációs hatásoktól, és lakásokba, házakba fekteti be vagyonát.
Az országban nagyon kevesen mondhatják el, hogy nincsenek megélhetési gondjai. Különösen a legidősebb korosztály. Az 1,7 millió nyugdíjasnak mintegy fele még mindig 25 000 dinárnál kevesebbet kap havonta. A beígért 5,4 százalékos növelést kevesen érzik meg, jó ha némileg enyhíti a drágulások egy részét.
Ugyanerre a sorsra jutnak a minimálbérért dolgozók. Mire kézhez kapják a januári növelést, az már a fogyasztói kosár mostani értékét sem éri el.
