Világszerte egyre többet foglalkoznak a szakemberek azzal, hogy a koronavírus-járvány miként hat a mentális egészségünkre. A járvány váratlan helyzetbe állította az embereket, amit fel kellett dolgozni, egyrészt az emberi kapcsolatok feszültebbé váltak a távolságtartás, vagy éppen az egymásra utaltság és a fertőzéstől való félelem miatt, másrészt pedig a gazdasági bizonytalanság, a munkahely és a megélhetés elvesztésétől való rettegés, vagy annak bekövetkezése újabb terheket rótt mindannyiunkra. A járvány maholnap a harmadik évébe lép, problémákból pedig egyre több van. Egyesek szerint még csak ezek után csapódik le a pandémia utóhatása.
Legutóbb az UNICEF figyelmeztetett arra, hogy a gyerekekre és a fiatalokra is kiemelten rosszul hatott/hat a járvány, sőt a mentális egészségükre még évekig kihatással lehet.
Az UNICEF az erre az évre vonatkozó jelentésében, amely a gyerekek, a kamaszok és a gondviselőik mentális egészségét helyezte előtérbe, rámutatott, hogy a gyerekek és a fiatalok a koronavírus-járvány előtt is jelentős mentálhigiénés gondokkal küzdöttek, ám a társadalom ezt a problémát akkor is a szőnyeg alá söpörte. A legutóbbi felmérések alapján minden hetedik 10 és 19 év közötti fiatal mentális, vagy önértékelési problémával küzd. A világban mintegy 46 ezer fiatal követ el öngyilkosságot évente. Az öngyilkosság az öt vezető halálok egyike a fiatalok körében. Mint arra az UNICEF-jelentés rámutat, globális viszonylatban a kormányok az állami költségvetés átlagban csupán 2 százalékát költik a mentális egészségre.
Nagyon hosszú hónapok vannak mögöttünk, amit a gyerekek különösen nehezen viseltek. A kijárási tilalom, a karantén, az online oktatás megbontotta a gyermekkor alapvető szükségleteit, hiszen a járvány miatt a gyerekek sok esetben a családtagjaiktól, a pajtásaiktól, az iskolától és a játékoktól elszakítva töltötték napjaikat. Az UNICEF adatai szerint világviszonylatban minden hetedik gyermek megtapasztalta a karantént és a mozgáskorlátozást, illetve több mint 1,6 milliárd gyermeket az oktatás területén ért valamilyen veszteség: a korábban felépített rutinos szokások megszakadtak, az oktatás megváltozott, a rekreatív mozgás félbemaradt… A megélhetéssel kapcsolatos aggodalmak és a család egészségének féltése nemcsak a felnőtteknek okozott terhet, hanem a fiataloknak is, sokan félnek, dühösek, aggódnak a jövőjük miatt.
Mint ahogy arra a gyermekek védelmével, oktatásával, egészségügyi ellátásával, megfelelő lakhatásával és táplálkozáshoz való jogával foglalkozó nemzetközi szervezet rámutat, ebből is látszik, hogy a járvány hatása jelentős, ám a felmerülő problémák, a valós következmények esetében csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az UNICEF-jelentés részét képező, az UNICEF és a Gallup amerikai közvélemény-kutató szervezet közös, 21 országban, gyerekek és felnőttek körében végzett nemzetközi felmérése szerint minden ötödik 15 és 24 év közötti fiatal jelentette ki, hogy depressziós és semmi sem érdekli.
A jelentés rámutat, hogy a genetikai, tapasztalati és környezeti tényezők kombinációja, beleértve a szülői nevelést, az iskoláztatást, a kapcsolatok minőségét, az erőszaknak vagy bántalmazásnak való kiszolgáltatottságot, a megkülönböztetést, a szegénységet, a humanitárius és az egészségügyi válságokat, így a Covid–19 világjárványt is, egész életükön át alakítja és befolyásolja a gyermekek mentális egészségét. Még ha a szülők, a biztonságos iskolai környezet, a jó pajtási kapcsolatok csökkenthetik is a mentális zavarok kialakulását, a jelentés arra figyelmeztet, hogy a felsorolt nehézségek jelentős számú gyerek esetében nehezítik meg azt, hogy a gyerek egészséges környezetben nevelkedjen.
„A mentális egészség az egészséges test része, nem tekinthetünk rá másként”, vallja az UNICEF, éppen ezért ideje lenne annak, hogy a kormányok nagyobb figyelmet fordítsanak a mentális egészségre.
