Azt szokás mondani, hogy az autó olyan, mint egy gyerek: állandóan költeni kell rá. Ez valóban így igaz. Ha használni akarjuk, akkor tankolni kell bele, és a napjainkban egyre csak növekvő üzemanyagárak mellett ez nem is olyan egyszerű feladat. Aztán, ha nem vadiúj kocsink van, akkor bizony előbb-utóbb valami tönkremegy rajta, és meg kell javíttatni. Ha ismerünk egy jó és megbízható mestert, akkor nem fogja a hátunkról is lenyúzni a bőrt, de ha drága alkatrészt kell cserélni, akkor nincs esély, hogy olcsón megússzuk. És végezetül lehet új vagy régi kocsink, regisztrálni kell, mert az állam mindenből követeli a jussát. A regisztrációs rendszer jelenleg úgy néz ki, hogy minél kisebb köbcentis a kocsi, annál kedvezőbb a regisztrálás ára. Az 1600 köbcentis, 20 éves Opelem regisztrációja 20 ezer dinár körül volt. Ez egyáltalán nem sok, csak akkor tűnik annak, ha a fizetésünkhöz mérjük. Ha viszont egy hasonló korú, de mindössze 1200 köbcentis autót szeretnénk regisztrálni, akkor mindössze 16 ezer dinár körül kell hogy fizessünk. A drágább árkategóriák 2000 köbcenti fölött kezdődnek, például egy 2100 köbcentis autónál több mint 60 ezer dinárt kell fizetnünk.
Ez a módszer valahol logikusnak tűnik, de igazából egyáltalán nem reális. Egyrészt nem igazán befolyásolja az összeget az autó valós értéke, másrészt az autógyártók fejlesztéseinek köszönhetően az újabb autók általában 2000 köbcenti alattiak, viszont akár 150-200 lóerősek is lehetnek. Hogy egy konkrét példával éljek, nagyon szerettem volna vásárolni egy Citroën C6-ost. Ez egy kicsit nagyobb kocsi, a 2,2-es változata 2179 köbcenti, aminek a regisztrációja 61 ezer dinárnál, vagyis 500 eurónál kezdődik. Lévén, hogy ez egy 15 éves autó, és elég nagy az értékvesztése, 5000 euró tájékán már meg lehet kapni, viszont a regisztrációra évente 500 eurót kell odafizetni, vagyis az autó értékének 10 százalékát. Ez teljesen abszurd, mondhatni szürreális. Főleg akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy 7 éves BMW X5-ös regisztrációja mindössze 300 eurót. Ez a kocsi 211 lóerős, az értéke pedig 31 ezer euró. Azért lehet mindössze ennyi, vagyis az értékének kevesebb, mint 1 százaléka a regisztráció, mert 1995 köbcentis, vagyis a 2000 köbcenti alatti kategóriába tartozik.
Az új törvényjavaslat erre az ellentmondásos helyzetre ígér megoldást. Persze, ha elfogadja a parlament, és életbe lép január elsejétől, ahogy tervezik. Az új törvényjavaslat a 2001 köbcenti feletti, 10 évnél régebbi gépjárművek esetében 65 százalékos árcsökkenést irányoz elő, a 8 és 10 éveseknél 40 százalékost, az 5 és 8 éveseknél pedig 25 százalékost. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a regisztráció árát valamilyen szinten az autó valós értékéhez igazítják.
Persze, kérdés még, hogy a parlament jóváhagyja-e, és még nagyobb kérdés, hogy mennyiben érinti ez a 2000 köbcenti alatti gépjárművek regisztrációját? Ha úgy valósítják meg, hogy a 2000 fölöttiek regisztrációs díjának csökkentését a 2000 alattiak díjának emelésével kompenzálják, akkor az átlagember megint csak rosszul jár. A körkérdésünkre adott válaszokból az derül ki, hogy az átlagember igazából ilyesvalamire számít. A válaszadók mindössze 14 százaléka reméli, hogy az új rendszer igazságosabb lesz, ezzel szemben 40 százalék kétli, hogy az új módszer a lakosság javát szolgálná. Azt hiszem, ez igazából arról árul el a legtöbbet, hogy mit gondolnak az emberek a kormányról. Én azért bízom benne, hogy igazi kedvezményeket hoz az új rendszer, és a jövőben bátrabban vehetünk kicsit nagyobb köbcentis gépkocsikat is.
Ön szerint jó-e, ha évjárat alapján adóztatják meg a gépjárműveket?
Igen, remélem, sokkal igazságosabb lesz az új rendszer – 14%
Nem oszt, nem szoroz, így is, úgy is igen sokba kerül – 16%
Nem, mivel régi autóm van, sokat kell majd érte fizetni – 7%
Kétlem, hogy az új módszer a lakosság javát szolgálná – 40%
Nincs autóm, egyáltalán nem foglalkoztat a kérdéskör – 23%
