A járvány óta egyre több nő jelenti be a családon belüli erőszakot. Az ország területén a biztonságos házaktól az idén 30 százalékkal több nő kért segítséget, mint a korábbi években. Január elsejétől októberrel bezárólag így is 17 nő vált a családon belüli erőszak áldozatává.
Elfogadhatatlan, hogy a 21. században a nő tűrje az erőszakot. Egy nő legfőbb jellemzője nem lehet az, hogy egy férfihoz tartozik, ő is önálló ember. Az előítéletek, amelyekből nagyon sok van, vezetnek az erőszakhoz – jelentette ki Vesna Stanojević, a belgrádi Biztonságos Ház koordinátora nemrégiben a közszolgálati médiában tett vendégszereplése során. Akkor elmondta azt is, hogy a járvány első éve, vagyis a 2020-as év a Biztonságos Ház életében békésen telt, hiszen a nők többsége nem járt dolgozni, otthon volt, mindenki tiszteletben tartotta a biztonsági előírásokat. Ám ahogy kezdték feloldani a szigorú intézkedéseket, nőtt a panaszok száma is. Ma már sokkal több nő kér segítséget a Biztonságos Háztól, mint a járvány előtt. Kihangsúlyozta ugyanakkor, nem kell tűrnie senkinek sem az erőszakot, senki sem hallgathat, a bántalmazást jelenteni kell, ezt akár névtelenül is meg lehet tenni.
Az ENSZ Fejlesztési Programja (United Nations Development Programme – UNDP) ez év májusában kiadott analízise szerint Szerbiában 2017 júniusa és 2020 júniusa között 84 nő esett családon belül erőszak áldozatául. Öt meggyilkolt nőből egy femicid, vagyis nőgyilkosság áldozata volt, vagyis csak azért kellett meghalnia, mert nő. Ez az elemzés a médiajelentésekre támaszkodik, hiszen Szerbiában még mindig nincs nyilvántartás a családon belüli erőszak áldozatairól és a családon belüli gyilkosságokról, így a média számít az egyetlen nyilvánosan elérhető információforrásnak, ami bizonyos mértékig betekintést nyújthat a nőgyilkossági esetek körülményeibe, valamint a nők elleni erőszak halálos kimenetelét előrevetítő jelekbe, kockázati tényezőkbe.
Az Autonóm Nőközpont (Autonomni ženski centar) által készített, az idei év első hat hónapjára vonatkozó felmérés szerint csak az idén, júniussal bezárólag, a média 17 felnőttkorú nő haláláról számolt be, ebből 12 esetben femicidről beszéltek, amikor az élettárs oltotta ki a nők életét, két esetben az anyagiak okozták a nők halálát és két esetben maguk végeztek az életükkel, azzal, hogy a jelentés közzétételekor még folyt a nyomozás, ugyanis nem lehetett megállapítani az öngyilkosságok okát, így azt sem, hogy családon belüli erőszak elszenvedői voltak-e a szóban forgó nők. Egy esetben természetes halált állapítottak meg. Ugyanebben az időszakban a média 9 gyilkossági kísérletről számolt be, ahol az áldozatok nők voltak, míg az elkövetők az élettársuk.
Minden gyilkosság, vagy gyilkossági kísérlet esetében a nők ismerték az elkövetőket, sőt mi több, közeli családtagjai voltak, a bántalmazás, majd a gyilkosság pedig a családi otthonban történt.
A gyilkosság elkövetésének körülményeit elemezve, négy esetben az elkövetők halálra verték áldozataikat, ám legtöbbször valamilyen fegyvert használtak, négy esetben pisztolyt. Két nőt késsel szúrtak le, egy nő halálát balta, egy másikét kalapács, egy harmadikét pedig fémrúd okozta. Az áldozatok életkora leggyakrabban 46–55 év közötti, a legfiatalabb áldozat 27, míg a legidősebb 86 éves volt. Médiaértesülések szerint a nők egyharmada már kért segítséget az illetékes szervektől családi bántalmazás miatt. Éppen ezért a szervezet azt a következtetést vonta le, hogy az illetékes szervek eljárásai ellenére a nők életét nem sikerült megóvni. Sőt az egyik legdrasztikusabb helyzetben, az egyik áldozat az első bejelentését halálát megelőzően 15 évvel korábban tette. Haláláig összesen 15 bejelentést regisztráltak az illetékes szervek. Éppen ezért az Autonóm Nőközpont követelte ezeknek az eseteknek a felülvizsgálatát, hogy kiderüljön, hol történt a mulasztás, és a megfelelő törvényelőírások és intézkedések mellett miért nem sikerült megakadályozni az erőszakot.
Az UNDP többek között arra mutatott rá, hogy a nők bátorítása mellett fontos azoknak a szervezeteknek a folyamatos erősítése, amelyek konkrét támogatást tudnak nyújtani az erőszak áldozatainak, hogy kikerüljenek a bántalmazó környezetéből, majd felerősítve őket, az önállóság útjára vezessék mindannyiukat.
