Tisztelt László Atya!
Már régóta tervezek írni Önnek, de valahogy mindig bátortalan voltam, viszont lelkileg annyira kínoz ez az ügy, hogy egyszerűen ki kell írni magamból.
Már közel a harmincadik évemben járok, de még mindig szűz lány vagyok. De nem azért, mert frigid vagyok. Igaz, nem festek, de nem tartom magam csúnyának sem. A múlt évek folyamán volt néhány udvarlóm is, akiket komolyan is vettem. Sajnos minden kapcsolatom azért szakadt meg, mert nem voltam hajlandó a házasság előtti nemi életre. Nem azért, mert úgy neveltek a szüleim, hanem tudatosan vállalom és mélyen hiszem, hogy a Jóistennek tetsző kapcsolat tisztán az oltárig és hűen a sírig. Persze a tisztaság megőrzéséért rengeteg küzdelmet kell megvívnom. Nem panaszkodásként írom. Önként vállalom, kerül, amibe kerül. Mélyen hiszem, hogy egyszer a Jóisten küld majd mellém olyan férfit, akinek ugyanígy fontos lesz a tisztaság megőrzése. Sokszor elgondolkoztam azon, miért olyan nehéz hasonló gondolkodású fiúra találni.
A nyár folyamán egy nagyon fájdalmas esemény ért, de sok esetben választ kaptam a bennem lévő miértekre. A szomszédos közegben voltam szentmisén, vasárnap volt. A szentmisén még jól is éreztem magam, de azért nagyon furának találtam a papot, aki a prédikációja alatt egy szót sem tudott fejből mondani, mindent úgy olvasott. Leolvastam róla, hogy ez valami nagyon képmutató pap lehet. Amit ő felolvas, abból nem élhet meg semmit, mert ha élné is azt, amit mond, akkor csak tudhatta volna olvasás nélkül is mondani.
A szentmise végén ért a legnagyobb fájdalom. A pap kivonult, majd a szentélybe lépett egy kifestett hajú nőszemély, akinek a lábán és a kezén is ki volt festve a körme, és a mise alatt is a szentélyben levő padban ült. Ő perselyezett is, meg az oltár gyertyáit is oltogatta. Számomra fura volt, hogy mit kereshet ott. A templomból kijövet mellettem szaladt el néhány 10-12 éves fiúcska. Éltem az alkalommal és megszólítottam őket: mondják már, ki ez a nő? Gondoltam, ő is hozzám hasonló sorsú lehet, habár láttam: jóval öregebb nálam, talán jó lenne felvenni vele a kapcsolatot. A fiúcskák udvariasak voltak, meg is álltak rögtön, s az első megszólalt: az a pap nője. Micsoda? – kérdeztem vissza, mire sorban mondták: az a pap élettársa, éjjel-nappal együtt élnek. Azonnal elborzadtam, mélységes fájdalmat éreztem a lelkemben. Hogy lehet az, hogy akinek nevelnie kellene az ifjúságot elsősorban hiteles életpéldával, az fertőzi ferde életvitelével még a gyermekek lelkét is? Gondolkozzunk már el: milyen szűzi életet élő legények, majd hűséges egyházi házasságot is felvállaló hitvesek, családapák lesznek ezekből?
Eszembe jut az Úr Jézus szava: Jaj annak, aki akár egy bennem hívő gyermeket is megbotránkoztat! Az ilyen papoknak nem lényeges az evangélium hiteles hirdetése, amit ott a misén láttam. Ő ott felolvas egy szöveget, amely nem is az övé. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a pap nem fog a szűzi értékrendről prédikálni.
Majd tovább haladva a korzó felé, fájó, kínzó gondolataimba mélyedve arra leszek figyelmes, a sekrestye felől jön a pap, kezében piros vászonzsákban, mint valami zsákmányt, viszi a perselybevételt, közben szorosan mellette megy a kifestett nő. Megálltam, messzebbről néztem őket, tényleg úgy mentek, ahogyan a gyerekek mondták: mint férj és feleség, szívélyesen, vigyorogva, kacagás közepette mentek be a plébániára.
László atya, kérem ne dobja ki a levelem. Ez egy olyan súlyos ügy, amivel igenis foglalkozni kell! Hiánycikk az embereknek a hiteles beszéd, a tisztánlátás. Kérem, írjon a házasságig megőrzött tisztaság értékéről, segítse elő általa az igaz szerelmek kialakulását. A hiteles, őszinte tanítás rettentő nagy hiánycikk a mai társadalmunkban. Egyben választ szeretnék arra is kapni: hogyan engedi meg az egyház, a püspök, hogy a papok ilyen nyíltan fertőzzék életvitelükkel az egész közéletet?
Lehet, hogy hosszú voltam, de ezt úgy érzem, nem lehet rövidebben leírni, úgy, hogy érthető is legyen. Őszinte válaszára várva: Zsuzsa
Tisztelt Zsuzsa! Helyszűke miatt csak nagyon röviden válaszolhatok a kérdéseire, pedig szívesen beszélnék mindezekről bőven, alaposan.
Manapság a szüzességét a házasságig megőrizni akaró nő csak úgy találhat egy olyan férfit, akinek fontos a jövendőbeli feleségének a tisztasága, ha bekapcsolódik valamilyen élő, egyházi kisközösségbe, lelkiségi mozgalomba, amelyekből ma már az egyházban több száz is van. Csak ott vannak ilyen férfiak. Az összes többi férfi, aki nincs elköteleződve hiteles keresztény életre, az azonnali és folyamatos nemi kapcsolatot keresi és követeli. Emiatt nem képesek odaadó családi életre, ők csak a kéjelgést és a gyönyört szeretik, az élettársukat vagy a házastársukat nem. Ezért van, hogy nem kötnek házasságot, vagy ha kötnek, akkor abban folyamatosan erőszakolják a feleségüket. Csak az a férfi képes szeretni a feleségét és vele tartós, boldog házasságban élni, akinek fontos, hogy az a szüzességben megőrizze a tisztaságát, az érintetlenségét a házasságig. A nő, aki megadja magát a házasság előtti nemi életet követelő férfinak, az rossz párkapcsolatba, rossz házasságba keveredik, ami pedig rosszabb, mint az egyedül maradás.
Az egyházban vannak botrányos életű papok. Botrány az van mindenfelé a világon, az egész társadalomban. Minden munkaközösségben vannak a pozíciójukkal visszaélő alkalmazottak, mindenütt vannak korrupt, romlott, botrányos emberek. Az evangéliumban Jézus mondja: „Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.” (Mt 18,7)
A botrányok szükségesek, szükségszerűen jönnek, mert a világon – ahogy Jézus tanítja – Isten elveti Isten fiainak búzamagját, és a sátán elveti az ördög fiainak konkolyát. Ezért van, hogy a társadalomban, az egyházban együtt vannak a tisztességesek és a romlottak, a jók és a gonoszok. Isten nem engedi, hogy „a konkolyt kiszedjük, mert vele együtt kitéphetjük a búzát is. Majd csak aratáskor különítik el a konkolyt, hogy elégessék”. (vö. Mt 13,24-30) „A világ végén szedik össze Isten angyalai a botrányosokat és a gonoszokat, és vetik őket tüzes kemencébe.” (vö. Mt 13,40-42)
Az egyháznak, a püspöknek sok esetben el kell tűrnie, hogy ilyen konkoly-lelkületű papjai legyenek, mivel „az ellenség, az ördög mindig veti a konkolyt, a gonosz fiait”. (Mt 13,25.38-39) A sátán legfőbb törekvése, hogy megszállja Isten szolgáit, ahogy ezt tette az egyik apostollal is: „Júdásba mindjárt belészállt a sátán.” (Jn 13,26-27) Ezért mondta Jézus a 12 apostolról-püspökről: „Nem tizenkettőt választottam ki közületek? Egy közületek mégis ördög.” (Jn 6,70)
Ha a püspök nehezen büntetheti is meg a botrányos életű papját, az Isten szolgáinak Ura, Jézus Krisztus a legkeményebben megbünteti: „A gonosz szolga azt mondja szívében: »Késik jönni az én uram«, és elkezdi verni szolgatársait, eszik és iszik a részegekkel. Váratlanul megjön az ura, kettévágatja, a képmutatók sorsára juttatja, ahol sírás lesz és fogcsikorgatás.” (Mt 24,48-51)
Ezért jaj a botrányos papoknak, a romlott és gonosz embereknek!
