Irtó izgi hét van mögöttünk. Annyi minden történt, hogy a zősök azt sem tudták, min csudálkozzanak jobban: a népszavazás eredményén, a Đoković Nole esetén Ausztráliával vagy a zomikronos koronahelyzeten.
– Képzeld, Tematild – hüledeze a fater –, a polgároknak egyedülálló lehetőségük volt az igazságügyi rendszert érintő módosításokról kifejteni a véleményüket, és a szavazók egyharmada sem járult az urnák elé!
– Ez a sok jogi hókuszpókusz hidegen hagyja a jónépet, Tegyula – jegyzé meg amama. – A zélettapasztalata nem engedi hinni abban, hogy itt bármi lehetséges lenne a politikum megkerülésével. A többséget a joguralomnál jobban foglalkoztatja a kávé megdrágulása!
– Az IGEN szavazatok 60:40 százalékos sikere ellenére, azt gondolom, hogy ez az eredmény igen elgondolkodtató lehet a hatalom számára – folytatá az elmélkedést az öreg.
– Azt hallottam, hogy a Vučko durcizott is emiatt – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Állítólag azt mondta a pártkollégáknak, hogy vezessék ők a pártot, ha olyan okosak. Később azt is megismételte, hogy a választások után visszavonul a párt éléről.
– De ha nem ő vezeti a haladókat, akkor ki fogja?! – kérdé megrökönyödötten a muter.
– Ahogy elnézem a társaságot, akár tíz jelölt is akad ott! – legyinte atata.
– Az biztos – érté egyet a Zacsek –, de azok valószínűleg tízfelé húznák szét a pártot.
– Stá tyës, a párt túlnőtte önmagát – állapítá meg az öreglány –, sok az eszkimó, kevés a fóka, nem lehet mindenkinek az igényeit kielégíteni.
– Közben meg a zerbiai nagyvárosokban: Belegrádban, Nišben és Noviszádon a NEM szavazatok nyertek, ami némi bizakodással töltheti el a zellenzéket az áprilisi választások előtt – jegyzé meg a fater.
– Igenis meg nem is – kukacoskoda a Zacsek –, merthogy ezt a 60 százalékot a Vučkóék nulla kampánnyal produkálták. Előbb győzik le ők magukat, mintsem a zellenzék őket!
– Mond valamit – ismeré el az öreg –, mert ha a zellenzék szimpatizánsai nem az alkotmánymódosítás, hanem a Vučko elleni szavazásnak fogták fel a referendumot, akkor valójában ők sem erőltették meg túlságosan magukat.
– No de ugyan kinek volt kedve referendumozni, amikor a zegény Nolét hazatranszporálták Ausztráliából?! – veté fel a költői kérdést amama.
– Így igaz – bólogata a Zacsek. – Kollektív paranoia ütött ki a zországban az „igazságtalan”, „botrányos”, „a zerb nemzet ellen irányuló” ítélet miatt, s azt is megtudtuk, hogy a Nole „zabadságharcos”, „a zabad világ zimbóluma” és „összeesküvés áldozata”.
– Az a gond, hogy mi azt hisszük, hogy a Nole különleges, és ezért másmilyen bánásmódot érdemel, mint egy egész kontinens, amelyre be akar utazni – agyala atata. – Sokkal könnyebb elhitetni magunkkal, hogy a világ utál bennünket, mint szembenézni a ténnyel, hogy annyira jelentéktelenek vagyunk, hogy a világ uopste nem foglalkozik velünk.
– Lehet, igazad van – töprenge a muter –, de engem akkor sem hagy nyugton a gondolat, hogy ezt az egészet csak azért találták ki, hogy a Nole ne előzze meg a legfontosabb titulusok tekintetében a gatyahúzogató Raffát és a karótnyelt Rogert. Velük ezt aligha tették volna meg.
– Valószínűleg ők nem is adtak volna rá okot, hogy ilyet tegyenek velük – mondá a Zacsek. – Nole biztosan hitt azoknak, akik azt tanácsolták neki, hogy menj csak nyugodtan, úgysem bír veled senki semmit, te a Nole cár vagy! Lehet, hogy ez így működik a Balkánon, de Ausztrália még egyelőre nem a Balkánon van.
– Az a baj – fűzé hozzá a fater –, hogy a hazai hisztizők érzelem alapján kommentálják az esetet, figyelmen kívül hagyva a tényeket, egy jogállamban pedig a bírák mindig zigorúan a tények és a törvényes előírások alapján döntenek.
– Ezentúl majd nálunk is így lesz? – érdeklőde az öreglány. – Lévén, hogy sikerült módosítani a zalkotmányt, és a bírák és az ügyészek immár függetlenebbek lesznek.
– Az a kérdés, zomzédasszony, hogy mihez viszonyítva – szellemeskede a Zacsek. – Zerbiának most is egy csomó csudajó jogi előírása van, csak kissé döcögős az alkalmazásuk.
– Az állítólag függetlenebb igazságügy gyakorlatban azt is jelentheti, hogy az önálló ügyész, ha indokoltnak ítéli meg, eljárást indíthat például egy regnáló miniszter ellen, és az ügyről majd egy független bíró dönt? – folytatá a kérdezősködést amama.
– Vagy eljárás indul egy külföldi beruházó ellen, ha annak működésében valami törvénybe ütközőt vélnek felfedezni – kuncoga a Zacsek –, elvégre maga a Vučko mondta, hogy a joguralom megszilárdításával mééég jobb környezetet teremtünk a beruházóknak!
– Ki tudja – vakará a fejét az öreg –, most, hogy a Kormányos Anna bejelentette, hogy búcsút intünk a környezetszennyező Rio Tintónak, merthogy nekik a nép akarata számít, és különben sem ők hívták ide, remélem, hogy hamarosan a LingLong ügye is napirendre kerül!
– Attól tartok, hogy a kínai gumigyártóknak jobb a kapcsolati tőkéjük a zerb hatalomban és a befolyásuk ugyanarra a brit-ausztrál bányavállalatnál – spekulála a muter.
– Nem utolsósorban: Kínából nem toloncolták ki a néphős Nolet! – fűzé hozzá a Zacsek.
És amíg a nagyok a Nolen meg a referendumon álmélkodtak, én eltöprengtem azon, hogy néha mennyire értetlenek tudnak lenni a felnőttek. Meg is mondtam nekik, hogy olykor uopste nem értem őket. Mert, amikor napi száz új koronavírus-fertőzött volt, napokra bezártak bennünket, és online kellett tanulnunk, most meg a második félév kezdetével, amikor naponta majd’ húszezer új fertőzött van, jelenléti oktatáson kell részt vennünk a ziskolában!
– Biztos azt szeretnék, hogy okosabbak legyetek, Tepisti – magyaráza atata –, mert online nem sok mindent tanultatok meg. És állítólag ennek a zomikronnak enyhébbek a tünetei, könnyen elkapható ugyan, de a zember előbb túl is van rajta. A szakdokik szerint, ha sokan átvészelik, akkor hamarosan kialakul a nyájimmunitás, és véget érhet a járvány.
– Csak, aki benne van, az tudja, mennyire enyhék a tünetek – jegyzé meg az öreglány az orrát törölve –, a régi variánsnak is tovább nyögjük a következményeit. Posztcovidra utalnak a szív- és érrendszeri panaszok, a fáradtság, a depresszió, a hangulatingadozás, a gondok az emlékezőképességgel, a hasmenés, az izzadás, a böfögés, a horkolás, a szemviszketés… sőt még azt is olvastam, hogy a betegségen átesett férfiak egy részénék csökkent a himbilimbijük!
– Ha van valami jó ebben a korona-mizériában, akkor az az, hogy számos nyavalyát rá lehet fogni – dünnyöge a Zacsek.
– Beszéljünk inkább másról – javasola a fater –, azt írja a zújság, hogy eladják a régi síneket, s arra gondoltam, venni kellene belőlük itthonra a Becskerek–Versec vonalról.
– Ugyan minek neked itthonra sínpár, Tegyula?! – méltatlankoda amama.
– Dísznek, Tematild! – felele az öreg. – Letesszük az udvarban, és a talpfák helyére virágokat helyezünk. Valaki fataligát ültet teli árvácskákkal, másvalaki régi biciklit tölt meg muskátlikkal, mi majd egy sínpárt díszítünk ki, és elnevezzük a virágzó vajdasági vasútnak!
Pistike, virágrajongó független messeíró
