„Abban az időben:
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Lk 3,15-16.21-22)
Krisztusban, Kedves Testvéreim!
A mai evangéliumban Jézus megkeresztelkedésének történetét hallhattuk. Ezzel az eseménnyel megkezdődött az Ő nyilvános működése az emberek között. Keresztelő János az, aki határozottan rámutat Jézusra, hogy Ő az, akit a népnek várnia kell, aki hatalmasabb, és Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni (Mk 1,7-11). János vízzel keresztelt, és a bűnbánat keresztségét hirdette, megtérésre szólította fel az embereket, és arra, hogy keresztelkedjenek meg a bűnök bocsánatára. A Jordán folyónál Jézus egy nagy tömeghez csatlakozik, közelebb megy, hogy hallgassa János bűnbánatra buzdító szavait, és a bűnbánók sorába áll, hogy megkeresztelkedjék ő is, jóllehet neki, a Szentnek, nincs szüksége bűnbánattartásra. Ő mégis bemerítkezik a vízbe, egészen. Jézus, a bűntelen azonosul a bűnbánókkal, egy lesz közülük, s belép a Jordán iszapos vizébe. De milyen víz ez? Ebbe a vízbe lépett be mindenki, aki bűnbánatot akart tartani: prostituáltak, házasságtörők, vámosok, katonák. Bűnbánatuk jeleként, oda jöttek, hogy a próféta által megtisztulást nyerjenek a Jordán folyóba való bemerítkezésük által. Ebbe a vízbe merül alá Jézus is.
Amíg Keresztelő János „jelképes” műveletet hajt végre: figyelmeztet, megtérésre int, szembesít, előkészít, addig, jövendölése alapján a jézusi keresztség „Szentlélekkel és tűzzel” lesz kiszolgáltatva, és valóságos bűntörlő erővel rendelkezik. Az Úr Jézus, a Jánosi keresztség felvétele által példát adott arra, hogy az alázatosság és a bűnbánat által nyerhetjük el a lelki megújulást, és lehetünk kedvesek Isten előtt. Jézus alámerítkezése szimbolikus, a mondanivaló azonban nagyon is valóságos. Lényege nem a Jordán habjai, nem a látványosság, hanem az a mély értelmű jelentés, amit ezáltal kifejezésre akar juttatni: itthagyni a látható világot, meghalni ennek a világnak, alábukni a bűnök árján, és feltámadni egy másfajta életre, előjönni tisztultan, más emberként, igazul, az örök életre rendelten. Amikor Jézus megkeresztelkedett és alámerült a vízbe, máris elővételezte nagypéntek értékét, amikor majd a kereszt magányába merülve hal meg a világ üdvösségéért. Szent Pál apostol értelmezésében is Jézus tényleges halálával azonosulunk a keresztségben, hiszen mindnyájan eltemetkezünk, alámerülünk, eltűnünk a bűn számára (Róm 6,3), hogy új életre támadjunk. Hányszor kell keresztségünk után is alámerülnünk a bűnbánatszentségében, meghalnunk a hamis vágyainknak, kísértéseinknek, önzésünknek, titkos bűneinknek?
Ezek mind arra segítenek minket, hogy egyre tökéletesebb keresztény életet éljünk. A Jordán partján az Istenember áll előttünk, aki az emberiség bűneibe merül alá, majd kiemelkedik a vízből, mint ahogy később, harmadnapra a sírból is kiemelkedik. Abban a pillanatban: „megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem!”(Lk 3,22). Jézus keresztsége mintegy az Üdvözítő hivatalos beiktatása küldetésének teljesítésére. Az Ő keresztségében nyilvánvalóvá lesz a teljes Szentháromság. Vagyis az Atya és a Szentlélek szavatolják istenfiúi azonosságát, és bemutatják őt a világnak, hogy a világ befogadja üzenetét. Jézus és az Atya kapcsolata sokszor tapasztalható, amikor hangosan imádkozik hozzá, amikor visszavonul, amikor tőle kér erőt. Itt a Szentlélekkel való egysége is láthatóvá válik, hiszen maga mondja: „aki nem születik vízből és Szentlélekből, az nem mehet be Isten országába” (Jn 3,5).
Jézus földi élete a Szentlélek közreműködése által kezdődött meg, apostoli élete kezdetét is ugyanez a Szentlélek jelöli meg, vagyis nyilvános működését a Lélek erejében kezdi, és minden gyógyítását, tanítását a vele való szoros egységben végzi, hogy azután majd ugyanezt a Szentlelket ígérje és árassza ki tanítványaira, hiszen köztük marad, vezeti az egyházat és betölti a világot. Hasonló módon ugyanaz történik a mi keresztény életünkben is, mint ami Jézus életében. A keresztség felvételekor mindannyian a Lélek gyermekei lettünk, akikben megkezdte működését. Ő tesz megigazulttá, Isten gyermekeivé alakítva megújítja egész lényünket. Miután pedig elértük a megfelelő kort és teljes felelősségtudattal akarjuk teljesíteni keresztény kötelességeinket, a bérmálásban ismét ránk árad a Szentlélek, megerősít bennünket a hitben, Krisztus hiteles tanújává avat bennünket, és arra tesz képessé, hogy lelki emberként éljünk, Lélek szerint éljünk. Éppen ezért cselekedeteinkből, magatartásunkból, életvitelünkből válik nyilvánvalóvá, ki az, aki irányítja döntéseinket, kié vagyunk, és mire vágyakozunk, a testiekre vagy a lelkiekre?
Biztosan tervezgettünk egy-két dolgot a 2022-es évre is, van néhány megfogalmazott vagy ki nem mondott vágyunk, amit el szeretnénk érni az új esztendőben. Ezekből se hagyjuk ki Istent, figyeljünk a Szentlélek irányítására, hallgassunk az Úr Jézus tanítására. Terveink között jó lenne, ha szerepelne a lelki életben való előrehaladás szándéka, a jobbá válás vágya, az öntudatosabb keresztény élet megvalósításának elhatározása. Ezzel kapcsolatosan arra biztat a Szentatya, Ferenc pápa, hogy: „Ápoljuk lelki életünket, kapcsolatunkat Istennel, mert ez adja mindannak a gerincét, amit teszünk, és amik vagyunk. Az a keresztény, aki nem táplálkozik az imádságból, a szentségekből és Isten Szavából, az elkerülhetetlenül elfonnyad és kiszárad.” Nem elég csak belülről, úgymond lélekben megélni a hitünket, a lelkünkben lejátszódó folyamatokat, az Istennel való kapcsolatunkat, hanem valamilyen módon mások számára is át kell adni.
Közössé kell tenni. Ne hagyjuk, hogy a minket körülvevő Isten nélküli világ lerombolja a bensőnket, lelkiéletünket, istenkapcsolatunkat, mert azzal mindannyian szegényebbek leszünk. Ne felejtsük, hogy újjászülettünk a keresztség megtisztító fürdőjében és ezáltal Isten szeretett gyermekei vagyunk, amit soha nem veszíthetünk el. A keresztségünk kötelez, és ebben a kötelességben nekünk is felhangzik az Atya szava: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem!”
Ámen.
