2024. november 21., csütörtök

Az immoralitás küszöbén

Aktuális kérdésünk egy mindig aktuális témát járt körbe: hogyan lehetne javítani a közlekedési morálon? Közlekedési szokásaink valóban hagynak kívánni valót maguk mögött, de úgy gondolom, hogy sok mindenen lehetne változtatni. Velem ellentétben a válaszadók 28 százaléka úgy véli, hogy hiába minden, bizonyos dolgok ellen nincs orvosság. Hát, nagyon szomorú hely lenne a világ, ha ez valóban így lenne. A válaszadók 28 százaléka a szigorúbb büntetésekben látja a megoldást, 29 százalék pedig az erőteljesebb rendőri jelenlétben. Őszintén szólva, ha a rendőr kimegy terepre, akkor meg is fog büntetni, főleg most, a választások előtti pénzgyűjtő időszakban. Ha e két megoldás közül kellene választani, akkor az elsőt választanám, mert nem hinném, hogy túl nagy hatással lenne a szabálytalankodókra, ha egy kis összegű büntetéssel megússzák. Viszont egy jelentősebb büntetést követően a legtöbbünk meggondolja, hogy ismét szabálytalankodjon-e. A válaszadóink hat százaléka úgy gondolja, hogy megfelelő a közlekedési morál. Nos, ők vagy nagyon keveset mozdulnak ki otthonról, vagy valóban nagyon pozitívan állnak mindenhez.

Ha negatív közlekedési szokásokról beszélünk, akkor személyes tapasztalataim alapján különbséget tennék falusi és a városi környezet között. Falumban az egyik leggyakoribb probléma, hogy a gyalogosok rendre az úttesten mennek. A főútra ez nem igaz, de a szűk, egysávos mellékutakra nagyon is. A járda helyett az úton tolják a babakocsit, egymás mellett sétálva csacsognak, és legrosszabb, hogy egy részük még félre sem megy, amikor jön az autó. A ráérős traktorosok is sok vidámságot tudnak okozni, amikor hússzal döcögnek, és hiába villogsz, dudálsz mögöttük, ők bizony nem engednek el. Szerencsére a többség nem ilyen, de azért elég gyakori probléma falusi környezetben. Városon inkább azt tapasztaltam, hogy az agresszív, türelmetlen vezetők okoznak gondot. Néha hajmeresztő megoldást is képesek választani, csak hogy megússzanak pár perc várakozást. A többsávos utakon random helyen átvágó gyalogosok sem a kedvenceim. Ez csak pár kiragadott példa, amiket személyesen tapasztalok, de meglátásom szerint a gondok legnagyobb részét az okozza, hogy a közlekedés résztvevői úgy viselkednek, mintha egyedül lennének a forgalomban, és csak az számítana, hogy ők mit akarnak. A közlekedés egy társasjáték, amiben vannak írott és íratlan szabályok. Ha ezeket betartjuk, és nem viselkedünk primadonnaként, akkor minden olajozottan működik, és senkinek sem okozunk bosszúságot. De a való világban sajnos ez nem így működik, ezért mindenkinek merem ajánlani a terápiás jellegű káromkodást. Például, ha egy barom bevág elénk, akkor nyugodtan káromkodjunk, a lehető leghangosabban. Szidjuk üvöltve a felmenőit, és más jellegű dühünket is vigyük bele a kitörésbe. Nagyon felszabadító érzés, és stresszmentesítő hatású. Persze, csak abban esetben éljünk ezzel a lehetőséggel, ha egyedül vagyunk a kocsiban.

Végezetül még pár gondolat arról, hogy hogyan tudnánk változtatni a negatív közlekedési szokásokon. Meglátásom szerint az autósiskolában kellene kezdeni. A párom nem túl régen vizsgázott, és azt láttam, hogy nem vezetni tanítják meg, hanem felkészítik a vizsgára. A valós közlekedési helyzetekre és a megfelelő reakciókra egyáltalán nem készítették fel. Ezen kellene változtatni, de emellett a borsos büntetések, a fokozott rendőri jelenlét és kihelyezett kamerák sem ártanak. És ha minden jól megy, akkor pár évtized alatt egészen etikus közlekedőkké fejlődünk.

Ön szerint hogyan lehetne javítani a közlekedési morálon?

Nem kell javítani, megfelelő a közlekedési morál – 6%

Szigorúbb intézkedésekkel, nagyobb büntetésekkel – 28%

A jelenleginél jóval erőteljesebb rendőri jelenléttel – 29%

A biztonság fontosságának hangsúlyozásával – 9%

Minden hiába, bizonyos dolgok ellen nincs orvosság – 28%

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás