A múlt heti tavaszias idő a héten sitty-sutty elillant, a napokban fagyokra ébredtünk és ismét szállingózott a hó. Még majd igaza lesz az öreglánynak abban, amit néhány hete mondott, hogy az óraátállítás csak arra lesz jó, hogy egy órával tovább tudunk majd szánkózni. A héten fel is szólította atatát, hogy a kocsira tegye vissza a téligumit, amit nagy ügybuzgalmában az öreg időnap előtt lecserélt. Misztikus hangulatában a muter azt is megjegyezte, hogy a húsvét utáni lehűlés biztos válasz arra, hogy hétfőtől megnyílhattak a kávézók és az éttermek kerthelyiségei, mert az égiek sem akarják, hogy az emberek túl közel kerüljenek egymáshoz, és terjesszék a koronavírust.
– Azért időzítették mostanra a kerthelyiségek megnyitását, mert tudták, hogy jön az újabb hideghullám – lepleze le a zokosok hátsó szándékát a körmönfont fater. – Ugyan kinek van kedve kiülni kávézni ebben a kegyetlen szélben?!
– Kávé a szélben – merenge amama –, milyen jó kis romantikus cím lehetne.
– Majdnem olyan jó, Tematild, mint a Tea a Szaharában vagy a Kövek a vízparton – kuncoga az öreg.
– Hiába gúnyolódsz, Tegyula – pirongatá atatát a muter –, rimánkodni fogsz te még a nyáron azokért a kövekért a vízparton, amikor itthon lógatod majd a lábad az öreg pléhlavórban, mert ahogy elnézem a járványügyi helyzetet, én nem nagyon bízom abban, hogy mi az idén bárhova is eljutunk nyaralni.
– Ha minden kötél szakad, még mindig ott van Albánia – legyinte a fater –, oda nem kell sem PCR-teszt, sem vakcinaigazolás, de még útlevél sem, és azok, akik megfordultak arra, azt állítják, irtó zép strandjaik vannak.
– Pontosan! Itt-ott kissé vadregényes – mondá az éppen betoppanó Zacsek. – Másrészt meg ne legyen kishitű, zomzédasszony, a védőoltásnak köszönhetően nyárára vélhetően javulni fognak a járványügyi mutatók, és zabadabban lehet majd utazgatni.
– Ahhoz az elkövetkező időszakban sokaknak fel kellene venniük a vakcinát, ám rengetegen még mindig jobban félnek az oltástól, mint a koronavírustól – jegyzé meg csípősen az öreglány.
– És ennek bizony hangot is adnak – így atata –, meglátásaikkal teleírják a közösségi médiát, s teszik ezt olyan helyesírással, hogy egykori magyartanáraik már csak lesütött tekintettel mernek kimenni az utcára.
Amiről a Zacseknak a következő vicc jutott az eszébe.
A védőoltás felvétele után az egyik politikus panaszkodik a kollégájának.
– Nagyon furcsán érzem magam. Attól tartok, hogy a vakcina mellékhatása lesz. Valami különös pirosság ült ki az arcomra.
– Valóban?! Jaj, istenem, tán csak nem szégyenpír?!
Miután kikacagták magukat, a felnőttek eltöprengtek az egészségügyis Lončar azon bejelentésén, miszerint kötelezővé teszik az egészségügyben dolgozók oltását.
– Korábban azt is közölte a miniszter – mondá amama –, hogy a zakma javaslatára azt fontolgatják, hogy Zerbiában mindenki számára legyen kötelező a koronavírus elleni vakcina.
– Képzelem egy ilyen döntés mekkora ellenállást váltana ki – gondola bele a fejét csóválva a Zacsek –, szinte hallom a zemberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó hangzatos jelmondatokat.
– Pláne, hogy olyanok is vannak, akik nem, vagy nem csak egészségügyi okokból utasítják el a védőoltást – meséle az öreg. – Olvastam, hogy Novi Pazárban sokan azért nem oltatják be magukat, mert attól tartanak, hogy sertés zselatin van a vakcinában, s ily módon vétenek majd a vallásuk ellen. Hasztalan magyarázta el több mufti is, hogy a védőoltásoknak nincsenek olyan összetevőik, amelyek tilosak lennének az iszlám előírásai szerint, ha az emberekben valaki egyszer elültette a gyanú csíráját, onnantól kezdve már nehéz meggyőzni őket annak az ellenkezőjéről. Ezzel magyarázható, hogy a város lakosságának mindössze csak a hét százaléka vette fel eddig a vakcinát a koronavírus ellen.
– Érdekes – csodálkoza a muter –, pedig a menekültek is felveszik a védőoltást. Zerbia az első európai ország, ahol ezt megtehetik.
– Sőt! Rajtuk kívül nálunk még a turisták is megkaphatják a vakcinát – fűzé hozzá a Zacsek. – Európában a csodájára járnak a zerb oltáspolitikának, az osztrákok úgy látják, hogy országunk a vakcinázás fellegvára. Zerbia római nagykövetségén meg milánói főkonzulátusán pedig állítólag égnek a telefonvonalak, a taliánok tömegesen jönnének hozzánk beoltatni magukat.
– Nahát, még majd kiépítjük a zerb idegenforgalom legjövedelmezőbb ágazatát: a koronaturizmust! – derüle a fater. – Pedig tavaly még minket küldtek Milánóba shoppingolni, most meg majd az olaszok jönnek hozzánk oltakozni!
– A héten Rudna Glaván a Vučko is felvette a védőoltást, úgyhogy most már ő is sokkal zabadabban járhat-kelhet – közlé az öreglány. – A legérdekesebb, hogy őt követően másnap majd' 65 ezer polgár oltatta be magát országszerte.
– Ez aztán a pozitív példamutatás! – ismeré el a Zacsek. – És milyen vakcinát választott a zállamfő?
– Kínait, naná! – vága rá atata. – Nyilván abban bízik a legjobban. Kínából jön a sok beruházás, és onnan érkeznek majd egyszer a repülőautók is!
– Az Instagram-profilján pedig bejelentette, hogy immunerősítés céljából minden nyugdíjas kap majd egy vitamincsomagot, amelyben C-vitamin, cink és D3 vitamin lesz – mondá az öreglány.
– Amióta jógázik, meditál és odafigyel rá, hogy mit eszik, a zanyósom már így is majd kicsattan a zegészségtől – jegyzé meg a Zacsek –, beszedi még a Vučkótól kapott vitaminokat, és Zupernagyi lesz belőle! Végül még majd meghívják a Zadrugába! – kuncoga a zomzéd, és elmeséle egy idevágó viccet.
A csinos sztárléta bemegy a gyógyszertárba.
– Tessék! Mit kér?
– Vitamint szeretnék venni a gyerekemnek.
– És milyet kér, hölgyem? A-t, B-t, vagy C-t?
– Mindegy, még úgysem tud olvasni!
A fater azonban bizony tud olvasni, és el is olvas mindent, ami a zeme elé vagy a keze ügyébe kerül, aztán meg kombinál egész napon át, hol ez üt zöget a fejében, hol az.
– Kissé gyanús nekem ez a nagy igyekezet hirtelen – vakará meg a fejét az öreg –, uopste nem lep meg, hogy a rossznyelvek már azt pusmogják, hogy hamarosan választások lesznek.
– Persze, hogy lesznek, zomzéd – legyinte a Zacsek –, itt folyamatosan választások vannak, igazából, ezt a koronavírus-nyavalyát leszámítva, itt évek óta nem is nagyon történik más: kampány, választás, hatalomalakítás, majd kezdődik minden elölről. És mi tagadás, az idén még egyetlen sem volt!
– Olvastam – mondá amama –, hogy a Zép Borisz, vagy más néven a Manöken is bejelentette, hogy ha esetleg nem lesz jobb jelölt, aki legyőzhetné Vučkót a jövőre esedékes elnökválasztáson, akkor ő akár megmérettetné magát.
– Zóval felkínálkozott – jegyzé meg csipkelődve atata. – Úgy látszik, az, aki egyszer megszokta a reflektorfényt és a pódiumot, nehezen tanul meg utána nélküle élni.
A zősöket a héten nagyon ledöbbentette az a hír, hogy a zegyetemisták sem tartják be a járványügyi szabályokat, a napokban óriási bulájt csaptak, és minden előírásra fittyet hányva kólóztak a köztéren.
– Tudom, hogy most úgy fogok hangzani, mint egy házsártos vénember, de el kell mondanom, ami a bögyömben van – mérgelőde a fater. – Az én időmben a Disciplina Kičme meg az Obojeni program dívott az egyetemisták körében, politikai és filozófiai vitákat folytattunk, meg tüntettünk a Zlóbó ellen, ezek a mai fiatalok meg műnépzenére kólóznak, meg teleszemetelik a kampuszt! Ez Zerbia jövőbeni elitje?! A káo klímaaktivista nemzedék?!
– A fiatalokat megviseli ez a sok bezártság – kele az ifjúság védelmére a muter. – Valahol csak ki kell engedniük a gőzt.
– Én meg eddig azt hittem, hogy ők egyébként is mindig csak a zokostelójukat nyomogatják – csodálkoza az öreg.
– Nem mindegy az, hogy egyedül nyomkodod, vagy mások társaságában – magyaráza amama.
– No de ha társaságban vagy, miért azt a kütyüt nyomkodnod?! – értetlenkede továbbra is atata.
– Hosszú ez neked, Tegyula – legyinte az öreglány.
– Bizony hosszú, Tematild – dünnyöge a fater –, mint ahogyan azt sem értem, hogyan lehetséges, hogy a fogyasztói kosár alapján Belegrád csak az ötödik legdrágább város az országban! A vajdasági metropoliszok, Noviszád, Becskerek, Zabadka és Pancsova, így, ebben a sorrendben, drágaságban mind lehagyják a fővárost!
– Nem lehet Belegrád mindenben az élen – heccelőde a muter –, az ottlakóknak elegendő, hogy náluk a legmagasabbak a fizetések.
Pistike, vitaminfogyasztó vajdasági metropoliszlakó
