A gyász mellett az egyedülléttel is meg kell küzdenie II. Erzsébetnek, az Egyesült Királyság uralkodójának férje temetésén. Fülöp herceg két hónappal századik születésnapja előtt hunyt el és szombaton, április 17-én helyezik végső nyugalomra a London nyugati peremén található windsori kastély Szent György-kápolnájában. A koronavírus-járvány miatt bevezetett szigorítások miatt azonban csak a szűk családi kör tagjai vehetnek részt a gyászszertartáson, közülük is legfeljebb harmincan. Tömegek sem kísérhetik utolsó útjára az elhunytat.
Ha az előírásokat betartják, II. Erzsébethez senki sem mehet két méternél közelebb. A temetésen a távolságtartás mellett kötelező a maszkviselés (még a 95 éves özvegy királynőnek) is, az éneklés pedig tilos.
Fülöp, Edinburgh hercege bő 73 évig volt házas Erzsébettel, aki az aranylakodalom alkalmából a következő szavakkal tisztelgett férje előtt: „Nem viseli könnyen a dicséretet, de belőle merítettem erőt, és ő volt a támaszom ezek alatt az évek alatt, és sokkal többel tartozunk neki – én, az egész családja, itthon és sok más országban –, mint amit ő elvárna, vagy mint amit gondolunk.” Még az ünnepség után is évtizedekig állt a felesége mellett, és ennek köszönhetően a brit történelem leghosszabb ideig szolgáló királyi házastársa lett.
Sokan úgy tudják, hogy Erzsébet 13 évesen szeretett bele a 18 éves Fülöpbe, aki akkor épp kadét volt a dartmouth-i haditengerészeti akadémián. De már jóval korábban is találkoztak, amikor még egyikük sem sejtett semmit, hiszen a leendő királynő épphogy csak betöltötte nyolcadik életévét. Utólag már bele lehet magyarázni, hogy nem véletlenül futottak össze akkor, és nem is akármilyen alkalomból, hanem pont egy esküvőn.
A sajátjukra azonban még jó ideig kellett várni. Sőt még az 1939-es, dartmouth-i sorsdöntő találkozásuk után is eltelt néhány esztendő, mire egybekelhettek. A haditengerészeti akadémián történt látogatása után Erzsébet (aki az intézményt édesapja, VI. György király és több családtagja kíséretében kereste fel) levelezni kezdett Fülöppel.
A módszer bevált, olyannyira, hogy Fülöp 1943 karácsonyára már meghívót kapott a királyi udvarba. Egy olyan időszakban, amikor a földkerekség vezető hatalmának számító brit birodalom a világháború kellős közepén állt. A vészterhes időkben Fülöp a haditengerészet tisztjeként küzdött az ellenséggel. Bátorságáért több kitüntetést is kapott.
A háború befejezése után (1946-ban) megkérte Erzsébet kezét, amire az uralkodó igent mondott. Az eljegyzést 1947 nyarán jelentették be, ám a lakodalommal még várni kellett.
A királyi család több tagja ugyanis ellenezte a házasságot. Elsősorban azt nehezményezték, hogy Fülöp részben német származású, három nővére pedig náci szimpatizáns volt, vagyis a brit világbirodalom halálos ellenségeinek pártján álltak a háborúban. Az okvetetlenkedőket talán az is zavarta, hogy a vőlegény görög és dán felmenőkkel is büszkélkedhetett.
Fülöp ezeket a tényeket nem tudta megváltoztatni, ám még az eljegyzés hivatalos kihirdetése előtt lemondott a görög trónigényről, továbbá dán és görög hercegi rangjáról, illetve egyéb címeiről. Még a vezetéknevét is megváltoztatta (az anyai nagyszülők után Mountbattenre), majd áttért az anglikán vallásra (az ortodoxról, amire születésekor keresztelték) és felvette a brit állampolgárságot. Merthogy addig elvben egy másikkal rendelkezett, hiszen Görögországban született (1921. június 10-én Korfun) görög és dán hercegként, ám még kétéves kora előtt elűzték családjával együtt a hazájából, néhány hónappal azután, hogy a hadsereg (1922 szeptemberében) megfosztotta hatalmától nagybátyját, I. Konstantin királyt.
Franciaországban találtak menedékre, miután egy brit hadihajó kimenekítette őket Görögországból. Apja, András királyi herceg azonban elhagyta őket, édesanyja, Battenbergi Aliz pedig elmegyógyintézetbe került. A négyéves Fülöp azután egyik (mostoha) rokontól a másikig vetődött. Szinte árvaként, hontalanul, s gyakran pénztelenül élt, illetve tanult szerte Európában.
A dartmouth-i haditengerészeti akadémiára 1939-ben került. Szerencséjére, mert így ismerte meg az odalátogató Erzsébetet, akivel végül 1947. november 20-án kötött házasságot a londoni Westminster-apátságban. Nászajándékként az esküvő reggelén megkapta az Edinburgh hercege címet leendő apósától, VI. György uralkodótól.
A fiatal pár közös élete mesébe illően kezdődött, és Fülöp számára az első évek talán a legjobbak, legboldogabbak közé tartoztak egész életében. Akkoriban Máltán szolgált egy haditengerészeti bázison, ami tökéletesen megfelelt neki; feleségével is kitűnően megértették egymást, áloméletük volt. Négy gyermekük született: Károly walesi herceg (a jelenlegi trónörökös), Anna brit királyi hercegnő, András yorki herceg és Eduárd wessexi gróf.
Amikor azonban a király megbetegedett, az ifjú pár segítségére szorult. Fülöp herceg életében ez gyökeres változást hozott. Fel kellett adnia katonai karrierjét, sőt 1951-ben ki is lépett a szolgálatból. A fordulat lesújtotta, de idővel belenyugodott, hogy egész életét a felesége, a brit uralkodóvá koronázott II. Erzsébet szolgálatába kell állítania, már 1952-ben, mivel VI. György abban az évben meghalt.
Erzsébet számára nem okozott olyan nagy megrázkódtatást a trónralépés, mivel régóta tudta, hogy erre egyszer úgy is sor kerül. Fülöpnek azonban meg kellett szoknia az új „beosztását”. Így azt is, hogy felesége mellett csak egy mellékszereplő lehet. Az alkalmazkodás nem ment könnyen, évekbe tellett, mire sikerült leráznia magáról a csalódásait.
A kezdeti bonyodalmak, vívódások, útkeresés és konfliktusok után végül megtalálta a helyét. Olyannyira, hogy kapcsolata feleségével a legstabilabb dolognak számított az ország életében – egészen halála napjáig.
Új szerepét részben maga alakította ki, hiszen a korábbi időszakokban kevés példa akadt az övéhez hasonlóra. Idővel kiemelkedő érdemeket szerzett házon és birodalmon belül. Fontos munkát végzett annak érdekében, hogy a monarchia lassan rátérjen a modernizáció útjára. Maga is vonzódott a műszaki újdonságokhoz és az innovációhoz. Sokan ezért meg se lepődtek, amikor az elsők között kezdett mobiltelefont használni.
Őszinte, szabadszájú stílusát is jól ismerték. Ez a magatartási forma sokaknak tetszett, különleges humorával együtt. Az emberek elvárták tőle, hogy ha csak lehet, a rá jellemző módon beszéljen, ne kerteljen, ne alakoskodjon és mellőzze a királyi udvar formalitásait, fölösleges modorosságát.
„Néha lovasfogattal hajtott át a finomkodó diplomáciai protokollon” – állapította meg róla a minap Boris Johnson brit kormányfő. A „közönsége” azonban nem háborgott mindezen, mert értette, hogy a herceg célja nem a sértegetés, hanem inkább az emberek megnevettetése.
A fogatos hasonlat egyébként helytálló, ha másért nem, azért mindenképp, hogy rajongott a lovakért. No meg a jó ételekért és borokért. Világbajnoki érmeket is szerzett a lovas sportban, az elsőt ráadásul Magyarországon (1978-ban Kecskeméten), ahová többször is ellátogatott, olykor feleségével együtt.
Amikor betöltötte a 90. évét még jó egészségnek örvendett, ám nem titkolta, hogy fokozatosan lassít az életritmusán. Erről a következőket mondta: „Megtettem a magamét, ezért most szeretném kicsit jól érezni magam, kevesebb felelőséggel, rohangálással, felkészüléssel és kevesebb erőlködéssel, hogy próbáljak mondani valamit. Mindezeken felül az ember memóriája is gyengül, nem emlékszem már nevekre és dolgokra. Jobb, ha kiszállsz, mielőtt lejár a szavatosságod.” A közélettől azonban csak 2017-ben vonult vissza, 96 évesen.
Az Egyesült Királyság (s a történelem talán) legidősebb és leghosszabb ideig „szolgáló” királyi házastársa április 9-én hunyt el.
