Miután a United States Gypsum Corporation 2011 januárjában, 88 év működtetés után, bezárta üzemét a Nevada állambeli Empire-ban, a bányaváros lakói elveszítették munkájukat, és kénytelenek voltak elhagyni otthonukat. Empire nagyon gyorsan szellemvárossá vált, júliusig még a település irányítószáma is megszűnt. Fern férje a USG bányában dolgozott, ő maga pedig többek között helyettesítő tanár volt a településen. A gazdasági összeomlást követően az asszony bepakol fehér furgonjába, és útnak indul, hogy a társadalmon kívül, modern nomádként folytassa életét. Férje emléke azonban továbbra is a városhoz köti, időről időre visszajár a raktárban elhelyezett cuccaihoz, közben egyre inkább beilleszkedik a nomádok közösségébe, és egyre jobban megszereti a lakókocsis életmódot. Chloé Zhao A nomádok földje (Nomadland) című művében a szerencsétlenség már a film cselekménye előtt megtörtént: a főhősnő korábban elveszítette férjét, munkahelyét és otthonát, mi azt nézzük végig, hogyan dolgozza fel ezt a veszteséget, és miképpen próbálja meg lezárni és maga mögött hagyni a múltat.
A film Jessica Bruder A nomádok földje – Túlélni Amerikát a 21. században ismeretterjesztő könyve alapján készült. A Közép-Nyugaton – Dél-Dakota, Nebraska, Nevada és Arizona államokban – játszódó road movie Fern mindennapjain és megpróbáltatásain keresztül bepillantást nyújt a nomádok alkotta szubkulturális közösség életébe. Zömében középkorú vagy idősebb korban lévő személyekről van szó, egyeseknek közülük magánjellegű problémával kellett szembenézniük, másokat a 2008-as pénzügyi válság okozta gazdasági összeomlás juttatott kilátástalan helyzetbe, ami miatt ingatlanjaikat kerekes otthonra cserélték. Feltárulnak előttünk a számukra fontos értékek, akárcsak az is, hogy mit vetnek meg a maguk mögött hagyott hagyományos társadalomban. Betekintést nyerünk vándorló életmódjukba, ami többnyire folyamatos munkakereséssel telik. Fern egyebek mellett dolgozik egy multinacionális cégnél, szupermarketben, majd siet Nebraskába mezőgazdasági betakarításra. A film részletbe menően megmutatja, hogy a nomádok hogyan rendezkednek be egy idényjellegű állás miatt néhány hónapra egy kempingben, ahol van víz és villanyáram, hogy a munka lecsengésével nyomban tovább álljanak.
A főhősnőt megformázó Francis McDormand mellett a legtöbb szereplő önmagát alakítja. A valódi nomádok felvonultatásával a rendezőnő dokumentarista jelleget kölcsönöz a műnek, ami tovább erősíti a mű hiperrealista törekvését. Az arizonai sivatagban megrendezett találkozón számos egyéni sors tárul fel előttünk, hallhatunk monológokat különböző betegségekről, családtagok elvesztéséről, életbölcsességeket a nekünk megadatott idő minél észszerűbb kihasználásáról, a vietnami veterán beszámolóját a poszttraumatikus szindrómáról, akárcsak a találkozót megszervező Bob Wells eszmefuttatását a dollár és a piac hatalmáról, arról, hogy a dollár zsarnokságának árnyékában élünk, ezért fontos szolidaritást vállalni mindazokkal, akiket kivetett magából a társadalom. A rövid előadás egyértelműen a pénzen alapuló kapitalista rendszer kritikája, a film több helyen a vállalatok emberkiszipolyozó működésére és a dolgozók kizsákmányolására is rámutat, ám téves lenne az elmondottakból kifolyólag kizárólag rendszerellenes, kapitalizmusbíráló műnek tekinteni, annak ellenére, hogy kétségtelenül erős társadalomkritikai éllel is rendelkezik.
A nomádok földje azonban nem tiltakozó jellegű film. A főhősnő választhatna másmilyen életmódot, szokványos értelemben véve rendezett körülmények között élő emberekkel is találkozik, ő is letelepedhetne, új otthont teremthetne, többször is alkalma adódik rá, mégsem teszi meg, pedig a kietlen vidékek láttán sokszor az az érzésünk, hogy állandóan veszély leselkedik rá. Egy helyen ki is mondja, hogy ő nem hajléktalan, hanem csak „háztalan”, a kettő nem ugyanaz. Személyes döntésének mozgatórugója lehet a szabadságvágy, a függetlenség megélése, a társadalmi béklyóktól való szabadulás, amit a Felderítő névre keresztelt furgonjában zajló állandó úton levés biztosít számára. Ezt a tulajdonságát erősíti nővérének azon kijelentése is, miszerint Fern világéletében excentrikus volt, amint lehetett, elment otthonról, és férjével az isten háta mögé költöztek, most viszont egy régi amerikai hagyományt ápol, hiszen a modern nomádok tulajdonképpen a nyugatot meghódító egykori telepesek utódai.
A gyönyörű kameramunkának köszönhetően a filmben feltűnik a táj lírai szépsége, lélegzetelállító erdők, a végtelen préri, és a sziklás hegyvidék, emellett a vidéki Amerika szürke hétköznapjaiba is betekintést nyerünk. A mű legnagyobb erőssége Francis McDormand megnyerő játéka. Akkor is remekel, amikor a film elején a hidegben kiszáll az autóból vizelni, vagy amikor hascsikarás miatt a furgonjában gyorsan rá kell ülnie a vödörre könnyíteni magán, vagy amikor meztelenül lebeg a folyó felszínén és közömbös tekintettel nézi az eget, vagy amikor a fiatal csavargónak elszavalja Shakespeare egyik szonettjét. Francis McDormand minden apró gesztusa színészi bravúr: ahogyan beszél, néz, elmosolyodik, vagy csak másokat hallgat. Hihetetlen természetességgel kelti életre a vásznon Fern karakterét, mindvégig elhisszük neki, hogy ő is egyike a kerekeken száguldó nomádoknak, akárcsak Linda May és Swankie barátnői.
Összességében A nomádok földje témájában egy többrétű mű, kivitelezésében pedig egy elégikus hangulatú, szép film, még akkor is, ha olykor kissé hatásvadásznak és feleslegesnek éreztem a zenei aláfestésként használt gyakori zongorajátékot. Az alapszituációból kiindulva Chloé Zhao elvihette volna a történetet a kapitalizmus élesebb bírálata felé, akárcsak a modern nomádok életmódjának átfogóbb taglalásába, ám a film elsősorban a gyászról és az útkeresésről szól: a mű középpontjában mindvégig a férjét és a múltját gyászoló nő áll, aki tudja, hogy amire emlékezünk, az sose hal meg, de közben arra is ráébred, hogy az élet megismételhetetlen, és túl sok időt töltött emlékezéssel. A természettel és egy őszinte közösséggel kialakított kapcsolata segít neki megtalálni a válaszokat a benne felmerülő kérdésekre, miközben egy modern western hőseként Amerika nyugati felének végtelen vidékeit rója úton robogó otthonában.
