Egyik ismerősöm mesélte, hogy egy tévesen elkönyvelt adósság miatt hónapokig zaklatták telefonon és szöveges üzenetekkel is bizonyos ügyvédi irodának, majd adósságbehajtó ügynökségnek a tagjai. Az adósság nem rúgott valami magas összegre, ezerötszáz dinárt tett ki, az egyik internetszolgáltatónál felbontotta a szerződést a kétéves kötelező érvényű hűségnyilatkozat érvénytelenné válását követően, majd az utolsó számlát egy héttel később fizette be, mint azt a számlán szereplő dátum meghatározza. Megesik mással is igen gyakran, ám mivel ő éppen akkor szerződést is bontott, a számlával is késett, valahol a rendszerben egy apró gond keletkezett és nem könyvelték el a befizetést, vagy elkönyvelték, de nem írták le a tartozását a felhasználói fiók adatbázisában. Mindegy is, hogyan történt, a szolgáltató nem sokat várakozott, eladta egy ügynökségnek a „tartozást”, s érkezni is kezdtek a telefonos megkeresések, a megfizettetést taglaló üzenetek. Mint mondta, hiába magyarázta, hogy ez már régen ki van fizetve, kérdezzék csak meg a szolgáltatót, az ügynökséget a történetnek ez a része már nem érdekelte, nekik eladták, amit eladtak, kutyakötelességük behajtani az adósságot, akkor is, ha nem létezik. Aztán az egyik ügynökség továbbadta a tartozást a másiknak, az a harmadiknak, az egy ügyvédi irodának, így az ismerőst már hol Belgrádból, hol Čačakról, hogy Kragujevacról hívták, beszélhetett Közép-Szerbia minden városával a következő hetekben, hónapokban. Végül nem is jelentkezett a telefonokra, mert, mint mondta, már minden mondatot kívülről tudott: valamennyi megkeresés során azt közölték vele, ha jobb belátásra tudják bírni ezzel a hívással, nagyon jól jár, mert csak a tartozást meg egy kis kamatot kell kifizetnie, de ha nem szánja meg az adósságbehajtó ügynökséget, akkor bizony átadják az ügyet a végrehajtóknak, ami automatikusan húsz vagy harmincezer dinárral növeli meg a számlát. Minden hívásban ezekkel a rettenetes végrehajtókkal fenyegetőztek, akik egy másfél ezres nem létező tartozást azonnal képesek annak hússzorosára vagy harmincszorosára növelni. Végül valahogyan sikerült tisztáznia a kérdést, s nem jutott el az ügy a végrehajtás pillanatáig, ami nagy szerencse, ha figyelembe vesszük a szerb sajtóban napokban megjelent információkat.
A legkifizetődőbb foglalkozásnak számít a végrehajtói Szerbiában, derült ki a közzétett adatokból, mert havonta akár 40 ezer eurót is kaszálhatnak azok, akiknek van szerencséjük ezt a munkát végezni. Ez voltaképpen nyolcvan átlagbérnek felel meg. Ebben a pillanatban 236-an foglalkoznak ezzel a tevékenységgel az országban, törvényes a haszon is, amelyet kitermelnek az adósságok behajtása során a vonatkozó jogszabályoknak köszönhetően. Fizetési osztályok azért léteznek természetesen ezen a szakmán belül is, azoknak, akik a „piramis” alján helyezkednek még csak el, szerényebb, öt–tízezer eurós jövedelemmel be kell érniük. Figyelembe véve azonban a hazai béreket, persze ez a bevétel sem tekinthető eldobni valónak. A 2015 és 2019 közötti periódust és a Köztársasági Cégjegyzék adatait vizsgálták, s megállapították, hogy ebben az időszakban ötmilliárd dinárhoz jutottak a végrehajtók, ami számukat figyelembe véve azt jelenti, hogy egyesek 30–70 ezer eurós havi bevételt is magukénak mondhattak bizonyos esetekben. A kereset mindig függ a vállalt tárgyak számától és a behajtott tartozás magasságától is. Egy ezerötszáz dináros cech ezek szerint nem túl nagy boldogságot jelent egy végrehajtónak, talán ezért állt meg az ügy a fentebb említett ismerős esetében is a fenyegetésnél…
A hírekben a végrehajtókról a leggyakrabban akkor hallunk, amikor valakit éppen a lakásából próbálnak kilakoltatni bírósági végzéssel, mert az adósságát csak így tudják törlesztetni ezekkel a személyekkel. Szomorú, elkeserítő képek azok, amikor egy emberi sorsnak a jövőjéről döntenek éppen, vágják el egy egész életút fonalát. Más kérdés, hogy az illető hogyan, miért merült adósságba, de azt is tudni kell, hogy ennek az adósságnak az értéke szokás szerint jóval alacsonyabb, mint a lakás, ház értéke. Már különféle érdekvédelmi szervezetek is létrejöttek annak érdekében, hogy védelmezzék a kilakoltatottakat, sajnos számos esetben láthattunk már megdöbbentő képsorokat kilakoltatásról, vagy annak kísérletéről, az érintett polgárok tragédiájáról.
Nem kevés érdekvédelmi aktivista közölte az eddigiekben, hogy a jogilag tiszta ügyek mögött valójában sokszor sötét kapcsolatok állnak végrehajtók és a lakásokkal üzérkedők, más zavarosban halászó vállalkozók között, ezeknek az áldozatai olykor a szerencsétlen polgárok. Jó lenne, ha az állam többet foglalkozna ezzel a témával is, a hozzáértők szerint a magáncsődről szóló jogszabály elfogadása jelentene igazán megnyugtató megoldást. Hogy meddig kell majd várni erre, azt senki sem tudja megjósolni.
