Vannak, akik örülnek neki, mások a környezeti kockázattól félnek. Közben – a magas kerítés mögött – gőzerővel épül a kínai Shandong Linglong Tyre Co. Ltd. nagybecskereki gumiabroncs-gyára. Az önkormányzatban tőle várják a lepusztult becskereki gazdaság újjáélesztését. Meg, hogy majd más (kínai) beruházókat is idevonz. Nem véletlenül keresztelték a becskereki ipari övezet „főutcáját” Linglong sugárútnak.
A városban egyre több kínai (vendég)munkást látni. Azt mondják, rájuk nem vonatkoznak a mi munkaügyi előírásaink. Dolgozhatnak, amennyit akarnak. Meg is látszik az építőhelyen. Mondhatnánk, nem kétséges, hogy 2025-ben elkezdi a munkáját a kínai társaság első európai létesítménye. Egyesek épp ettől az elsőbbségtől félnek. Mert nem biztos, hogy nekünk okvetlenül elsők kell, hogy legyünk (ebben is). Talán jobb volna, ha előbb mások tapasztalnák meg egy ilyen gyárnak a működését.
„A legnagyobb zöldmezős beruházás Szerbiában”, „Történelmi esemény”, „Fordulat Nagybecskerek és Bánát életében”, „Európa legkorszerűbb gyára”. Idézhetnénk tovább a beruházás támogatóit. A legtöbben persze a nagyságát hangsúlyozzák, hiszen csaknem egymilliárd dollárról van szó. Az 1200 új munkahely sem elvetendő (bár az autóvillamosságot gyártó Draxelmaier ötezer dolgozójához képest ez nem is olyan sok).
A beruházás méltatását a napokban az önkormányzat folytatta. „Nagybecskerek az európai gumigyártás egyik központja lesz, mint a francia Clermont-Ferrand (a Michelin székhelye). A Shandong Linglong Tyre Co. Ltd. cég évente több mint 630 millió dinár jövedelmet hoz az adók és a járulékok fizetése címén Nagybecskerek Városnak és Szerbiának” – olvasható a polgármesteri hivatal közleményében. A beruházás tíz százalékkal növeli a város költségvetését, épülhet a kommunális infrastruktúra, bővíthetik az ipari övezeteket – érvel az önkormányzat.
A városi képviselő-testület legutóbbi, rendkívüli ülésére reagálva megszólalt a másik oldal is. Ugyanis a vkt ülésének egyetlen napirendi pontja a leendő kínai gyár vízellátásának a jogi hátterét volt hivatott biztosítani. Az intézkedés kapcsán felvetődött a kérdés, hogy nem lehetett volna-e ilyen gyorsasággal megoldani a legnagyobb bánáti város ivóvíz-ellátását is, ami immár 18 éve várat magára. Felvetették azt is, hogy a nyári hónapokban vízhiánnyal küszködő városi vezetékben marad-e majd elegendő víz a többi fogyasztó számára.
A beruházó többször hangsúlyozta, hogy a leendő gumiabroncsgyár berendezése megfelel a legmodernebb követelményeknek, a környezetet nem veszélyezteti. A kifogások mégis a környezetvédelmi kockázatokat hangsúlyozzák. Szerintük nemcsak a városban élőkre nézve, hanem az ipari övezet közelében fekvő Császár-tó természetvédelmi rezervátum szempontjából is veszélyt jelent egy ilyen gyár megépítése. Ide sorolnánk a másfél kilométerre fekvő Muzslyát is. Azt is kifogásolják, hogy a kínai Shandong Linglong Tyre Co. Ltd. cég több mint százhektárnyi jó termőföldet kapott ingyen, állami támogatásban is részesült. De megkérdőjelezik az építkezés elkezdésének a törvényességét is. Ugyanis nem készült el időben a környezeti hatástanulmány, az azzal kapcsolatos nyilvános vitában pedig – a járványhelyzetre hivatkozva – nem vehetett részt minden érdekelt polgár.
Az autógumikat gyártó üzem nagy kapacitású lesz: 500 ezer négyzetméteren, 1200 dolgozó évente több mint 13 millió autógumit készít és szállít majd Európába. Már a napi szállítás környezeti hatása is elgondolkoztató.
A gumiabroncsgyár körüli vita megosztotta a becskerekieket. Nyilván, akik munkahelyet remélnek, vagy már kaptak is, örülnek a lehetőségnek. A megélhetés biztosítására való jog nem vitatható. A jelenben élünk, mondják sokan. Hogy tíz, húsz év múlva mi lesz, azon rágódjanak majd azok, akiket akkor érint. Csak akkor nyilván lehetetlen lesz visszatérni oda, ahol most vagyunk, illetve csak voltunk.
