Hatalmas örömmel, kiváló hírként számolt be az államvezetőség, s nagy elánnal tudósított a média is arról évekkel ezelőtt, hogy Loznica környékén hamarosan kezdetét veheti a világon teljesen egyedülállónak számító – mellesleg a Superman képregényben megálmodott, csak akkor még valósnak nem hitt – szerbiai ásványnak, a jadaritnak a kiaknázása. A jadarit azért számít – félretéve a képregényben szereplő kriptonittal való minden véletlen egybeesést – valóban mesés forrásnak, mert rengeteg lítiumot tartalmaz, amire pedig a modern technológiák, okoskészülékek korában óriási szüksége van a világgazdaságnak. A nátrium-lítium-boroszilikát-hidroxid (LiNaSiB3O7(OH)) valóban megérheti a pénzét, ennek is köszönhető minden bizonnyal az, hogy a Rio Tinto ausztrál–brit bányászati konszern immár másfél évtizede végzi a kutatási munkálatokat Szerbiában, melynek köszönhetően azt is csakhamar megállapították, hogy a térségben olyan jelentős lítium-készletek állnak rendelkezésre, amelyeknek köszönhetően el lehetne látni a világpiac szükségleteinek több mint tíz százalékát. Bórban sem szegény a vidék, de a lítiumnak sokkal nagyobb jelentősége van az elektronikában, a különféle elemek készítésében, hogy csak az okostelefon-piacot vagy az elektromos autók egyre nagyobb teret hódító piacát hozzuk fel példaként. Mintegy 200 millió tonnányi lítium- és bórkészletről beszélhetünk, az utóbbit mellesleg szintén számos ágazatban lehetne hasznosítani, hőálló üvegek, üvegszálak, kerámia, műtrágya, fafelületek gondozását szolgáló készítmények, mosóporok, vegyszerek, de egyéb háztartási cikkek előállításában is hasznosítja a bórt az ipar. Ahogyan a lítium esetében, az elektronikus berendezések gyártásában is igény van rá, monitorok, okostelefon-képernyők, számítógépek előállításában van jelentős szerepe.
ELHAMARKODOTT BEJELENTÉSEK
A kutatásokat és számos, a szerb kormánnyal kötött szándéknyilatkozatot, megállapodást követően a Rio Tinto bányakonzorcium bejelentette, hogy készen állnak a kiaknázásnak a megkezdésére, amint az állammal együttműködve elvégzik a Jadar folyó környékének (innen a jadarit név) kisajátítási eljárásait, 2023-ban már indulhat is a munka, ami ettől a vállalattól függ. Egyelőre nagyon úgy fest, hogy nem megy majd minden olyan zökkenőmentesen, mint azt korábban gondolta a kormány és üzleti partnere, kérdésessé vált, sikerül-e majd betartani a korábban felvázolt terveket.
ZAVAR AZ ARZÉN VALAKIT?
Számos olyan vélemény látott időközben napvilágot ugyanis, amelyik a környezetszennyezés veszélyeire hívta fel a figyelmet. Igaz, ami igaz, a Rio Tinto a kezdetektől fogva hangsúlyozta, hogy mindenben a legszigorúbb ökológiai előírásokat fogja majd követni, hiszen a vállalatnak sem célja a rossz reputáció kiváltása, s a munkavégzés is egyszerűbb lenne, ha nem szakítanák azt meg folyton-folyvást környezetvédelmi panaszok miatt. A Belgrádi Egyetem szakemberei viszont közölték, hogy a lítium kinyerése során elengedhetetlenül arzén halmozódik majd fel a lelőhelyeken és azok környékén, ami voltaképpen azt fogja maga után vonni, hogy a térség lakossága elbúcsúzhat a földműveléstől és az abból származó haszontól.
MENJENEK HAZA!
Hiába a több mint egy évtizedes kutatómunka, a belefektetett pénz, energia, az ügy, a vélemények és ellenvélemények ütköztetése odáig vezetett, hogy hónapok óta tartó megállás nélküli tiltakozó megmozdulásokat szerveznek a környékbeliek, felerősödtek a Loznica és Krupanj lakosságának tiltakozásai a bánya megnyitása ellen. Lényegében a bányakomplexum befejezésével kapcsolatos összes munkálat azonnali beszüntetését követelik, továbbá magyarázatot arra, hogy az eddigi munka kihatással volt-e a környezetre, okozott-e már helyrehozhatatlan kárt.
NEM A LEGJOBB ÜZENET
Rendkívül kellemetlen helyzet állt tehát elő. Az üzenetek semmiképp sem kedveznek, akármelyik elemét figyeljük a történéseknek. Egyrészt teljesen megérthető a helyiek tiltakozása, akik attól tartanak, szemük láttára teszik tönkre a természetet, melyben élnek, ellehetetlenítik mindazt számukra, amivel az eddigiekben foglalkoztak. Most az egészségükről van szó, így nem akarnak kockáztatni. Korábbi kedvezőtlen esetek élnek a környékbeliek emlékezetében: kerültek már nehézfémek a Jadar folyóba, amely minden évben elönti a közelben lévő földterületeket, legelőket.
Másrészt, meg kell érteni a gazdasági aspektusát is a helyzetnek. Egy beruházás nem úgy működik, hogy tíz évig pumpálják bele a pénzt, majd hirtelen lefújják a kiaknázás előtt, voltaképp a startvonalon. A Rio Tinto már mintegy félmilliárd dollárt elköltött Szerbiában a különféle kutatásokra, tanulmányokra, projektumtervek kidolgozására. Az év végéig további 450 milliót ruháznának be. Ha megnyílna a bányakomplexum, több mint kétezer személynek adna munkát. Ha az egészből nem lesz semmi, az egy olyan üzenetet küldhet a világba: Szerbiában kockázatos hosszú távra tervezni, mert bármikor közbejöhet bármi. S ez, valljuk meg, nem a legjobb üzenet.
MOST VAGY SOHA!
Hogy az államvezetés politikai terepre kívánja terelni az ügyet, azt az államfő legutóbbi, témával kapcsolatos üzenete is bizonyítja: kész népszavazást kiírni az érintett nyugat-szerbiai régióban, s tiszteletben fogják tartani annak eredményét. Nyomatékosította, hogy a lítiumra ma, valamint még cirka tíz éven át lesz az emberiségnek ilyen nagy szüksége, utána már modernebb technológiákat találnak ki az elemek kapcsán. A lehetőséget tehát most kellene kihasználni. Nehéz bölcsnek lenni, s ebben a helyzetben már az szögezhető le, bármilyen megoldás is szülessen, az a hasznon mellett tetemes károkat is a nyakunkra hoz majd.
