A forróság szorításában

Vannak dolgok az életben, ami kapcsán az embernek határozott elképzelései vannak, és úgy véli, hogy azok mellett örökké ki fog tartani. Például ilyesmi volt nálunk a macskakérdés. Egy barátomnál a cicák bent éltek a házban, és mi ezt nagyon helytelenítettük. Úgy voltam vele, hogy nálunk ez soha nem lesz. Aztán örökbe fogadtunk egy cicát, jött egy másik, s most már öt van, és ők uralják az udvart és a házat egyaránt. Nincs is megnyugtatóbb látvány, mint amikor a téli hidegben öt cica heverészik a kandallókályha melegénél.

A cicakérdéshez hasonlóan a klímaberendezések kapcsán is határozott véleményem volt. A kocsiban lehet, mert hosszabb utakon igencsak átforrósodik a jármű és jó, ha van, de a házban nem kell. Falun lakunk kertes házban, nem városban a hatodik emeleten a bádogtetőt alatt, kibírjuk mi klíma nélkül is. Még egy titkos gondolatom is volt, hogy csak a puhányoknak kell klíma. Aztán június derekán arcul csapott bennünket a 38 Celsius-fokos meleg, és azon kaptam magam, hogy légkondicionáló berendezéseket böngészem az interneten. Megvásárolni nem vásároltam meg, mert azóta kicsit enyhült az idő, és mi is akklimatizálódtunk némileg, de nem tettem le teljesen róla, hogy beszerzek egy mobil klímát. A globális éghajlatváltozás miatt igen szélsőséges változások vannak máris, és tartok tőle, hogy lesznek is a jövőben. Az egyik nap még fűteni kell, a másik nap meg már hűteni.

Ha a hőmérséklet fokozatosan változna, és szélsőséges értékek csak nagyon ritkán lennének, akkor valószínűleg kitartanék a klímaberendezés-ellenes nézőpontom mellett. De ha hirtelen 38 fokra kúszik fel a hőmérséklet, és még este sem megy 26–27 fok alá, akkor bizony a ház belseje is jócskán felmelegszik, és hiába szellőztetünk éjszaka. 29–30 fokos szobahőmérséklet mellett pedig nem igazán tudok a munkára összpontosítani. A szöveg összefolyik a fejemben a forróságtól és egy kellemes fürdőhelyre gondolok az aktuális képviselőt-testületi beszámoló helyett. A ventilátor segít egy kicsit, de 30 foknál már csak a meleg levegőt kavargatja. Így a klímaellenes meggyőződésem ott tart, hogy mobil klímákat böngészek.

Aktuális körkérdésünk az volt, hogy hogyan védekezik a kánikula ellen. Mindössze 8 százalék válaszolta azt, hogy szereti a nyarat, jól viseli a meleget. Mondjuk, a Topolyai-tó mellett én is elég jól elviselem. Ugyancsak 8 százalék válaszolta azt, hogy ha csak teheti, akkor vízpart mellett keres menedéket. Úgy tűnik, hogy válaszadóink nagy része csak ritkán engedhet meg magának egy kis strandolást. 12 százalék mondta, hogy állandóan megy a klímaberendezés. Hát, egészségügyi szempontból ez nem a legtutibb megoldás, a villanyszámlát is megnyomja, de bizonyára kellemes. 29 százalék a megszokottnál is több folyadékot fogyaszt. Hát, nem is csoda, hogy a sörgyárak már nagyon várják a nyarat. A legtöbben, 43 százalék igyekszik elbújni a nap és a meleg elől. Ha az ember munkája engedi, akkor ez megoldható, de egy idő után már csak a pincében marad elviselhető a hőmérséklet klíma nélkül, úgyhogy ez kicsit csalóka válasz.

Lehet, hogy ezen a nyáron gazdagodunk egy klímaberendezéssel, de az is lehet, hogy nem. Mindenesetre bízok benne, hogy kevésszer lesz extrém meleg a nyáron, mert mindannyiunk számára az lenne a legjobb. Szólni kellene az illetékeseknek, hogy pályázzanak már meg egy kis hűvöst az Európai Uniónál.