Amama irtó nehezen viselte a héten ezt a gatyarohasztó meleget. Egyfolytában legyezgetve magát azt javasolta atatának, hogy szereltessünk fel klímát, de az öreg hallani sem akar róla. Azt mondta: a kereszthuzat a mi klímánk! Meg azt is, hogy a klíma selyemgyerekeknek való, merthát nyáron meleg van, amióta világ a világ, nem kellemes, de el kell viselni, ez az élet rendje. És a klímaberendezés amúgy sem egészséges! Meg még veszélyes is lehet. Ő a napokban bement egy üzletbe, ahol meggyőződése szerint húsz fok alá volt állítva a légkondi. Szabályosan reszketett odabent, úgy fázott. Amikor meg kijött, arcon csapta a forró levegő. Nem is érti, miért nem szabályozzák, hogy mennyire szabad lehűteni azokat az objektumokat, ahová az emberek ki-be járnak. No meg, nem utolsósorban, azt olvasta, hogy a napi tíz-tizenkét órás klímahasználat megduplázza a villanyszámlát! Hiába érvelt azzal a muter, hogy ez már manapság másmilyen hőség, mint amilyen egykor, az ő kisgyerekkorukban volt, merthogy zajlik a klímaváltozás, globális felmelegedés meg minden csuda, a fater hajthatatlan maradt, azt mondta: a kánikula a nyár része, és slussz! Képzeljük csak el, mondta, mi, állandó szobalakók, milyen azoknak, akiknek a réten kell dolgozniuk! Ő bezzeg tudja, mert anno sokat járt mindenfélét kapálni meg dohányt kacsozni meg uborkát szedni meg… elfelejtettem mi mindent sorolt még fel. Így gyűjtötte össze a pénzt a zegyetemi tanulmányaira, merthogy akkoriban nem volt annyiféle ösztöndíj, mint mostanság.
– Ha akkora hős vagy, Tegyula, akkor miért nem mész most el málnát szedni?! – kérdé az öreglány. – Harminc eurós napidíj mellé teljes ellátás és szálláshely is jár.
– Mondasz valamit, Tematild – gondola bele atata. – Kiveszem a szabadságot, és, ha megfelelek, néhány hétre a málnásba költözöm. Kemény meló, de legalább pihentetem az agyam.
– Biztos megfelelsz – biztatá őt amama. – Azt olvastam, hogy olyannyira nincs napszámos, hogy Albániából, Indiából, Mongóliából és Afrikából jönnek szüretelni hozzánk a „vörös aranyat”!
– Nahát! – hökkene meg az öreg. – Szerinted ilyen járványos időkben nem veszélyes ekkora kalandokba bocsátkozni?
– Nem tudom – vonogatá meg a vállát a muter. – De sokan bevállalják: a zomzéd Zacsekék is elmentek nyaralni, és számos gastarbeiter ismerősünk is hazautazott. Legalább úgy tűnik, hogy kicsit többen vagyunk. A nemrég közzétett kimutatások szerint ugyanis az utóbbi húsz évben 600 ezerrel csökkent Zerbia lakosságának száma. És ezek közt még nincsenek azok, akik külföldre költöztek. Becslések szerint az utóbbi tíz évben az ő számuk további 200 ezret tesz ki.
A faterról tudni kell, hogy ha a forróság annyira nem is, a koronavírus-járvány körüli bizonytalanság már annál inkább zavarja.
– Képzeld, Tematild, a napokban voltam egy nyilvános rendezvényen, ahol senkin sem volt védőmaszk – hüledeze az öreg –, a péknél pedig az eladólány rám szólt, hogy nyugodtan levehetem a maszkot, merthogy már nem szükséges hordani!
– Na és?! Nemhogy örülnél, hogy már nem követelik meg tőled, hogy mindenhol rajtad legyen ebben a hőségben – értetlenkede amama. – Meg hát, ez nyilván annak a jele, hogy már nem nagy a korona-veszély.
– Éppen erről van szó! – emelé a magasba mutatóujját atata. – A lényegre tapintottál! Az emberek azt gondolják, hogy már nincs veszély, lecsengőben van a járvány, úgy is kezdenek el viselkedni, és aztán majd újra megjelenik a veszély. A napokban ismét növekedni kezdett az újonnan regisztrált fertőzöttek száma! És nálunk is megjelent a delta variáns, amely állítólag jóval gyorsabban terjed, és többnyire a fiatalokat támadja, akiknek jelentős része ebben az időszakban fesztiválozik! Meg mindenfelé bulikról és lagzikról hallani! Miközben a lakosság fele sincs beoltva! Mi lesz itt őszre?! A zakértők szerint jön a negyedik hullám, egyesek szerint már meg is érkezett, éppen ezért bizonyos csoportokra kérik az oltás kötelezővé tételét.
– Jaj, ne ijesztgesssél már, Tegyula! – sopánkoda a muter. – Alighogy egy kicsit kivertem a fejemből ezt a fránya vírust, máris elkezdtek ismét riogatni. Nem lehet, hogy csak az uborkaszezon miatt a firkászok nem tudnak miről írni, és ehhez a tutibiztos témához nyúlnak?! Nem? Különben én is láttam, hogy már megjelent a lambada mutáns.
– Nem lambada, Tematild, hanem lambda – javítá ki az öreglányt a fater. – Nem tánc ez a fiatalságodból, hanem egy koronavírus-variáns az Andokból, Dél-Amerikából, és állítólag gyorsabban terjed, mint anno az a csuda tánc.
– Bizony akkoriban mindenki lambadázott – sóhajta ábrándos nosztalgiával amama –, még a lagzikban is azt húzták.
– És mindenki megpróbálta elsajátítani a tánclépéseket – vakará meg a fejét az öreg. – Azt mondták, úgy a legkönnyebb megtanulni lambadázni, hogy elképzeled, hogy egy ceruzát dugtál a fenekedbe, és megpróbálsz vele szabályos nyolcasokat rajzolni.
– Táncoljunk egyet, Tegyula – javasola a muter. – Emlékszel még a szövegre? Szórámucifuj kejundzsiná sorémisoráj!
– Minden tiszteletem, Tematild a nótázgatási próbálkozásod előtt – jegyzé meg atata –, de, hidd el nekem, a dalnak ez a változata aligha hódította volna meg a világot.
A felidézett furcsa tánc vagy valami más okán, nem tudom, de a héten az öreglány bejelentette, hogy ő megpróbál kicsit megfiatalodni. Olvasta valahol, hogy a fiatalos kinézethez időben le kell feküdni, és hát úgy döntött, ezentúl ő is így tesz, minden este tízkor ágyba bújik, uopste nem érdeklik a kései vacsorák, találjuk fel magunkat.
– Attól tartok, Tematild, hogy ebben sajnos nem tudok mindig társ lenni, mert azt gyanítom, hogy koronavírus utáni álmatlanságban szenvedek – mondá a fater. – A zakértők szerint ugyanis azoknak, akik túlestek a kóron, az egyharmada később különböző mentális problémákkal küzd, az alvási zavar pedig az egyike ezeknek.
– Nos, Tegyula, megnyugtathatlak – közlé a muter –, hogy ez aligha vonatkozik rád, mert nagyon sokszor, amikor leülök veled focit nézni, a mérkőzés végét már csak én látom, mivel te a második félidő jó részét végighorkolod, mint a héten az olasz–spanyol és az angol–dán Eb-elődöntők hosszabbítását is.
– De mindkét meccs végére felébredtem! – büszkélkede az öreg.
– Ki tudja, lehet, hogy az állítólagos alvászavarod nem is a poszt-covid, hanem a korszerű kütyük túlzott használatának a következménye – spekulála amama. – Arra figyelmeztetnek a zakemberek, hogy ez a sok okoseszköz fejfájást, koncentrációs zavart és álmatlanságot okozhat. A pszichológus azt javasolja, hogy hetente legalább egy nap ne használjuk őket.
– Akkor majd a vasárnapi angol–olasz döntőre a tévén kívül mindent kikapcsolunk – lelkendeze atata –, és csak a focit nézzük! Különben is tudjuk, hogy a facebook csak egy színésziskola-féle: az emberek itt eljátsszák, hogy gazdagok, sikeresek, bölcsek…
Pistike, kereszthuzatban lambadázó kalandor
