Aratóünnepség: munka, szórakozás, ünnep…

A mai aratóünnepségek mindenkinek mást jelentenek. Az aratóünnepség egyeseknek önfeledt szórakozási lehetőséget vagy őseink hagyományainak megőrzését jelenti, másoknak a közösségépítés lehetőséget vagy a mindennapi betevőt jelképező búza és a kenyér fontosságát hangsúlyozó ünnepet. Mindezt együtt is jelenheti, de éppen a rendezvény sokszínűsége miatt szerintem nincs is olyan ember, aki érdektelenül átsiklik felette. Ha másért nem, akkor a kenyér, vagyis a mindennapi betevő tisztelete miatt, ami erősen beleivódott a társadalom zsigereibe, és ezt a mai tömegtermelés sem tudta eltüntetni.

A mai aratóünnepségek számomra a munka, a hagyomány, a szórakozás és az ünneplés rendezvényei. Minden egyben, ahogyan az a paraszti társadalomra jellemző, ahol összetartozik a munka és hagyományok megélése a szórakozással és az ünnepléssel. Már jó néhány aratóünnepségen vettem részt, de mindig csak nézőként, sohasem aratóként. Ennek egyszerű oka van, a kézi aratás nem játék, hanem kemény munka, amihez nagyon is érteni kell. És bírni is kell ezt a munkát a nagy melegben. A kaszálás, a marokszedés és kévekötés, majd keresztrakás nem egyszerű és nem is könnyű. Ezek közül egyébként is csak a kaszáláshoz volt némi közöm, mert a kasza élét kikalapálom és kaszálni is tudok valamelyest. Viszont ez már itt kevésnek bizonyulna, mert a búzaparcellán szabályos rendeket kell vágni, hogy a marokszedők minél kevesebb gabonaszem szétszórásával köthessék kévébe, majd rakhassák búzakeresztbe a levágott kenyérgabonát. Az aratáshoz azonban nemcsak érteni kell, hanem ahhoz megfelelően karbantartott és jól használható szerszámok is kellenek. Ezért a kaszás mindig több egy aratónál, egy kicsit kovács, lakatos és bognár is egyben. Akárcsak a marokszedő asszonyok, akik nélkülözhetetlenek az aratásban, sőt az előkészítésében is. A kiadós aratóreggeli nélkül ugyanis nincs munka. Ez pedig már magában egy gasztronómiai csoda. Egyszerű és nagyszerű, erőt biztosít a munkához és hűsít a nagy melegben, nem utolsósorban még finom is, aki próbálta bizonyíthatja. A kézi aratás azonban nemcsak munka, hanem egyben őseink szellemi és tárgyi hagyatékának megőrzése is. Az aratóünnepségek a hagyományos paraszti eszközök, ruházat és ételek megőrzését is szolgálják, valamint annak az ismeretanyagnak és a szellemi örökségnek a megtartását, amelyek nagyban hozzájárultak a magyarság megmaradásához az elmúlt évszázadokban. Az aratóünnepségeknek ugyanakkor van közösségépítő szerepe is. Miután ezek az összejövetelek nemcsak az összetartozás érzését erősítik, hanem fontos szerepük van a kapcsolatépítésben is, amit aztán az élet más területein is lehet kamatoztatni. Továbbá arról se feledkezzünk meg, hogy egy közösségi összejövetel mindig kiváló alkalom az önfeledt szórakozásra. Hiszen minden egyes ilyen rendezvény ünnepség is egyben, amelyre ebéddel és itallal, valamint zenekarral, illetve többnyire különféle szórakoztató programokkal és alkalmi kirakodóvásárral várják a vendégeket a házigazdák. Kiváló alkalom a mulatozásra, az ismerkedésre és a beszélgetésre. Az aratóünnepség azonban nemcsak ünnepség, hanem ünnep is. A mindennapi betevőt jelentő búza és a kenyér fontosságát hangsúlyozó ünnep, amely nem múlhat el hálaadó szentmise nélkül. Az aratóünnepségeken ezért a hagyományőrzés és a szórakozás mellett fontos szerep jut a vallási életnek is.