A paradicsomleves betűtésztával azon kivételes ételek egyike, amire iskolás gyermekeim pelenkás koruk óta mindeddig folytonos ujjongással reagáltak, és gyakorlatilag nap mint nap sorozatban, kondérban mért mennyiségben el tudnak pusztítani. Ez mondjuk más „egészségesnek” mondott, vagy hagyományosan széles körben kedvelt étkekről nem mondható el. A paradicsomleves betűtésztával viszont már az előtt is kedves vendég volt asztalunkon, mielőtt Lackfi János ugyanezzel a címmel, illetve „menüponttal” megjelentette volna gyermekekhez szánt verseskötetét. Illetve mielőtt még a Kompánia együttes előadásában felkerültek volna a kötet megzenésített, animált feldolgozásai a YouTube videomegosztó csatornára. A mi otthonunk falai között szinte mantraként zeng évek óta napi rendszerességgel a gyerekek ugyanilyen szóösszetételben felhangzó „gasztrokívánsága” felém. Vagyis a paradicsom kedves vendég otthonunkban, még akkor is, ha számításba vesszük, hogy fiaim édesapja inkább a nyers változat lelkes rajongója. Gyermekkoromban nem volt kérdés a veteményeskert tavasszal történő beültetése, nekem viszont az utóbbi négy évben a házfelújítás, munkahelyi kötelezettségeim okán nem nagyon volt alkalmam veteményezni, palántálni. Így vagy az időhiány alakította dzsungelesen „natúrrá” a kertemet, vagy a család éppen cseperedő házőrzője csapott fel kertésznek, és tett pecsétet egy-egy suttyomban elszórt magocska, földbe lopott palánta sorsára. Az idén viszont több okunk is volt rá, hogy szeretett ebeink ketrec mögé legyenek száműzve. A telkünk szabad földterülete pedig – kutyusaink a háló mögött csillogó szeme kíséretében – be lett vetve és palántálva. Többek között paradicsommal is. Úgynevezett ülő és oszlopra is kúszó palánták találtak otthonra az udvar egy-egy pontján. A futó növénykéket háromszög alakba ültettük, és menő wigwamhoz hasonlatos konstrukciót bocsájtottunk a rendelkezésükre, hogy kússzanak-másszanak kedvükre.
Ha a munkafeladataim engedik, az ébredés utáni napi rutin része, hogy felfedezni indulunk ki a gyerekekkel a kertbe. Kissé türelmetlenek voltunk még néhány héttel ezelőtt, mert a számításainkhoz képest lassabban indult be az érés, ezért alig, illetve félérett termések is a zsákmány részét képezték. Most már viszont kedves veteményeink, palántáink behozzák a lemaradást, és egy kis edénykével már nem is elég kisétálni. Szinte vadásztrófeának számít egy-egy, a levelek között megbúvó uborka, paprika és padlizsán, méretesebb töknövendék. A gyerekeknek hatalmas öröm és rácsodálkozás, amikor rálelnek a termésre. Igyekeznek szakszerűen leszakítani, hogy ne sérüljön az „anyanövény”, nem rálépni a szárára, merthogy akkor károsodik. Az már további ujjongásra ad okot, amikor félig megtölti a kertbe magunkkal hozott edényt a kerti kincs. Hatalmas lelkesedéssel, lendülettel, ünnepi lélekkel érkezik be a konyhába. Aztán megmossuk a zöldségféléket, megterítjük a reggelihez az asztalt, és a lelkesedést valahogy kiviszi a huzat a nyári fülledtséget szellőztető kitárt ablakon. Mert hogy nyersen már nem kell. Még a nagy kedvenc, a paradicsom sem.
Ahogy a termések érése beindult, vele együtt az aggodalmam is, mivel nem használok vegyszert a növényvédelemre. Sajnos a hirtelen lezúduló nyári záporok, és az azután ránk rontó trópusi fülledt levegő igencsak kedvez a kártevőknek. A többi termény úgy tűnik, jobban tűri ezt az állapotot, de a paradicsomnak nem nagyon van ínyére. Pedig ebben a pillanatban sokat ígér. Annyit, hogy több év után végre lesz lehetőségem igazi frissen szedett és kifőzött léből készült levest az asztalra tenni több héten keresztül, és végre-valahára mellőzhetjük a ki tudja milyen tartósító- és állagjavító szer hozzáadásával, permetszeres termésből készült borsos árú szósz vásárlását.
A paradicsombefőzés szeánszának szerves része otthonunkban nagymamám több évtizedet is megélt, mára már kissé nyugdíjéretté vált békebeli passzírozója. A henger rész meglazult elemeit – ha szakember látná, gutaütést kapna – gyors rögzítéssel oldottam meg évekkel ezelőtt, de jó csillagzat alatt tehettem meg, mert még most is állja a sarat. És hogy az idén is beteljesítheti küldetését, az lehet, hogy már holnap kiderül. Annyi biztos, hogy ha egy-egy lecsengő nap végén szóba jön jövőbeli terveink egyikeként a paradicsomfőzés, a gyerekek ujjonganak, és akár azonnal, az esti lefekvés, a fogmosás helyett is nekiesnének a hadműveletnek.
