Új erő és lendület a mindennapokhoz

Bármennyire szeretjük azokat a dolgokat, amelyek kitöltik a mindennapjainkat, olykor valamennyiünknek szüksége van arra, hogy kilépjünk a mókuskerékből, egy kicsit hátralépjünk és megpihenjünk, felfrissüljünk, feltöltődjünk, új erőt és lendületet gyűjtve azokhoz a feladatokhoz és kihívásokhoz, amelyek a munkahelyünkön várnak ránk.

Valószínűleg éppen ez az egyik legfőbb oka annak, hogy sokan már hónapokkal korábban elkezdjük tervezgetni, mi mindent szeretnénk megvalósítani az évi szabadságunk idején, ugyanis minden évben ez az egyik olyan időszak, amikor valamivel többet foglalkozhatunk önmagunkkal és a számunkra fontos dolgokkal, mint általában, ugyanakkor arra is lehetőségünk nyílik, hogy pótoljuk azokat a dolgokat, amelyeket az év folyamán elmulasztottunk.

Sokan vagyunk, akik már az év elején elkezdtünk ábrándozni azon, hova utaznánk szívesen a nyáron, szabadjára engedve a fantáziánkat, a hűs tengerről, a szikrázó napsütésről, a kellemes árnyékot adó pálmafákról, a turisztikai látványosságokról meg a finomabbnál finomabb étel- és italkülönlegességekről ábrándozva, azután azonban mégsem foglalunk le semmilyen utazást egészen az utolsó pillanatig. Félünk a bizonytalanságtól, attól, hogy mi történik majd, ha valami miatt mégsem tudunk majd éppen akkor és oda utazni, ahova szeretnénk. Kétségtelen, hogy ha csak lehet, szeretünk biztosra menni, még akkor is, ha ezáltal elesünk bizonyos kedvezményektől, mert így sok bosszankodástól kímélhetjük meg magunkat. Meg egyébként is, jólesik az embernek újra meg újra előtérbe helyezni a nyaralás kérdéskörét, mivel már maga az álmodozás is egyfajta szabadságot kínál számára, magában hordozva a választás és a döntés szabadságát, hiszen értelemszerűen mindig szeretnénk a lehető legjobb döntést meghozni, amit azután vagy siker koronáz, vagy nem.

Az évi szabadságát ugyanis szinte mindenki szeretné olyan módon eltölteni, hogy az emlékezetes legyen számára, idén pedig mindez talán még inkább érvényes, mint általában, hiszen rendkívül nehéz időszak áll mögöttünk, az elmúlt másfél évben nagyon sok fontos dologról le kellett mondanunk a járványhelyzet következtében foganatosított intézkedések miatt, köztük például az utazásról is, aminek folytán most sokan úgy érezhetjük, be kell pótolnunk mindazt, amiről tavaly lemaradtunk, és minél több helyre el kell jutnunk, mert ki tudja, meddig adatik meg nekünk a határok szabad átjárhatóságának lehetősége. Persze számos olyan tényező is akad, amelyek gátat szabnak ebbéli törekvéseinknek, elég, ha csak az anyagi lehetőségeinkre gondolunk, azok ugyanis mindenkor korlátok közé szorítják az elképzeléseinket, így az évi szabadságunk megtervezésekor is. Ahogyan szinte mindig, ilyenkor is rendkívül fontos, hogy addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér, vagyis az, hogy ha csak lehet, ne verjük magunkat olyan költségekbe, amelyeknek a fedezésével kapcsolatos nehézségek azután a mindennapjainkra is könnyen rányomhatják a bélyegüket. A másik fontos tényező, amely éppen a járványhelyzet következtében vált meghatározóvá, az oltottság, hiszen sokak esetében ez is nagymértékben meghatározza, milyen módon töltik, tölthetik el az évi szabadságukat. Azok, akik nem rendelkeznek védettségi igazolvánnyal, bármennyire szeretnének, nem tudnak szabadon járni-kelni a világban, mivel számos ország vezetett be olyan óvintézkedéseket, amelyek korlátozzák, illetve különféle feltételekhez kötik a turisták beutazását. Talán éppen ez az egyik legfőbb oka annak, hogy idén is sokan döntenek úgy – igaz, a körkérdésünk keretében voksaikat leadó olvasóinkra ez talán kevésbé jellemző, mint általában a vajdasági magyarokra –, hogy az utazási irodák által kínált, sok esetben kifejezetten kecsegtetőnek tűnő külföldi utazások helyett mégis inkább belföldi úticélokat választanak maguknak, olyanokat, amelyeknek a különlegességét sokaknak éppen tavaly, a járványhelyzet miatti korlátozásoknak köszönhetően sikerült felfedezniük.

Sokan vannak ugyanakkor azok is – a körkérdésünkre választ adó olvasóink között a legtöbben, mintegy hatvan százaléknyian –, akik idén nem valamilyen utazással töltik az évi szabadságukat, hanem egészen más dolgokkal, a ház körüli teendők elvégzésével, amikből – valljuk be – valamennyiünk esetében akad jócskán, mégis ezek azok a dolgok, amelyeket sokan csak halasztgatunk, halasztgatunk, egészen addig, amikor már végérvényesen halaszthatatlanokká válnak, és akkor döbbenünk rá, mennyivel szerencsésebb lett volna idejében odafigyelni rájuk, időben hozzálátni a problémák kezeléséhez, a meghibásodások elhárításához, a nagytakarítással kapcsolatos teendők elvégzéséhez, a szükséges felújítási munkálatok megkezdéséhez, vagy bármi máshoz, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jobban érezhessük magunkat ott, ahol a mindennapjaink legnagyobb részét töltjük, az otthonunkban.

Sajnos akadnak, akik a szabadságuk idején sem tudják átadni magukat a felhőtlen pihenés örömeinek, ugyanis ebben az időszakban is kénytelenek valamilyen bevételi forrás után nézni, ezért igyekeznek különféle idénymunkából származó bevétellel kiegészíteni a családi költségvetést. Ilyen esetekben is érdemes azonban arra törekedni, hogy amennyiben marad rá energiánk, legalább a nap fennmaradó részét megpróbáljuk tartalmasan eldönteni, olyan tevékenységek végzésével, amelyek a mindennapok során nem jellemzőek ránk, illetve amelyek örömet szereznek nekünk.

Akármilyen szempontokat veszünk ugyanis figyelembe akkor, amikor az évi szabadságunk eltöltésének módjáról döntünk, és akármilyen tevékenységek mellett tesszük le voksunkat, rendkívül fontos, hogy közben odafigyeljünk arra is, hogy lehetőséget teremtsünk önmagunknak a feltöltődésre, valósítsuk ezt meg bármilyen módon, akár egy-egy igazán jó könyv elolvasásával vagy egy-egy magával ragadó film megtekintésével, a számunkra fontos emberekkel közösen megélt örömteli pillanatokkal, a közeli strandok és fürdőhelyek látogatásával, vagy akár távolabbi utazásokkal, hiszen nagy valószínűséggel több hónapon, sőt akár egy teljes éven át ki kell majd tartaniuk azoknak az élményeknek, illetve a belőlük fakadó erőnek és lendületnek, amelyeket ebben az időszakban elraktározunk önmagunkban önmagunknak.