Több kérdés, mint válasz

A Covid létezését sokan előbb tagadták, különösen amikor még csak hallani lehetett róla. Már csak a megjelenésének időpontja miatt is, hiszen mintha pontosan a 2020-as évfordulóra lett volna időzítve. Azután furcsán hangzott a denevéres sztori is. A helyzettel együtt persze megjelentek a vírustagadók, az összeesküvés-elméleteket gyártók és az azokban hívők, valamint a járványt bagatellizálók is. Az egyik első tipp az volt, hogy hozzánk el se jut a vírus. Ez ugyebár nem jött be.

Most már megközelítőleg másfél éve élünk a Covid árnyékában, és azóta is a legégetőbb téma, amely meghatározza a mindennapjainkat, beleértve a beszélgetéseket is. Mintha egy új időszámítás kezdődött volna el, szinte már nehéz felidézni, hogy miről is társalogtunk a Covid előtt. A vírushelyzet meg is osztotta az embereket, de sokkal bonyolultabb ez annál, minthogy két ellentétes nézetről lenne szó. Kezdetben voltak, akik úgy vélekedtek, hogy az egész csak kitaláció, méghozzá azért, hogy elvonja a figyelmet a migrációról. Azért lett kitalálva, hogy amíg a lakosok nem mehetnek ki, addig a migránsok zavartalanul járkálhassanak. Vagy: létezik a vírus, a migránsok terjesztik. Idővel egyre vadabb elméletekről lehetett olvasni, beleértve Isten és az ördög haragját, de a gyanúsítgatást nem úszták meg a földönkívüliek sem. Talán mégis többen vannak, akik szinte biztosak benne, hogy a vírust laboratóriumban fejlesztették ki és onnan szabadult ki akarva vagy akaratlanul. Olvasni is egyes hírekben, hogy ebben Kína és Amerika mutogat egymásra. A lényeg az, hogy így másfél év után még nincs egyértelmű válasz az eredetet illetően, márpedig úgy tudni, egy újabb hullám előtt állunk, amelyben már mutáns vírussal lehet dolgunk, vagy azzal is.

Amikor az óvintézkedésekről van szó, még bonyolultabb az ügy. Az emberek lelkesedése a vírus legyőzését illetően addig tartott, amíg kijárási tilalomkor tapsoltak az ablakokban az egészségügyi dolgozóknak. Azután mindenkinek kezdett elege lenni és egyre inkább arról volt szó, hogy meddig lehet elmenni a tilalmakkal. Több intézkedésről is kiderült, hogy nem a legeredményesebb: ha leáll a munka, az a gazdaság kárára megy; az emberek nem lehetnek sokáig bezárva, a kijárási tilalom idején megnövekedett a családon belüli erőszakok száma; az üzletek nyitva tartásának rövidítése sem jó megoldás, mert a megengedett időpontban nagyobb lesz a tolongás, holott pont azt kellene elkerülni. Nem jutottunk sokkal előrébb, továbbra is a betegek izolációja, a távolságtartás, az arc védelme, a gyakori kézmosás, az immunrendszer erősítése számít legfőbb védekezésnek.

A legígéretesebb megoldásnak a vakcina bizonyult, és ez lett a legvitatottabb kérdés is. Szerbiában egészen gyorsan hozzá lehetett jutni, szinte mindegyik fajtához. Talán túl gyorsan is, egyesekben felmerült a gyanú, hogy nem vagyunk-e úgymond kísérleti nyulak. A szakemberek viszont arra buzdították az embereket, hogy vegyék fel, csakis akkor térhet vissza a régi életünk. Lassan kezdtek is újból megnyílni a kávézók, a szórakozóhelyek. A vakcina felvétele azonban megtorpant. Ezzel pedig megint csak eljutottunk oda, hogy ki miben hisz és honnan informálódik, vajon hivatalos forrásokból, szakemberektől vagy kétes oldalakról és mindenféle kommentekből. Egyesek azt mondják, nem bíznak a védőoltásokban, mert nagyszámú egészségügyi dolgozó sem vette fel. Mások hosszú távú mellékhatásoktól tartanak. Manapság nem kell sok egy heves vita kirobbanásához, elég, ha valaki azt mondja, hogy a vakcinát azért találták ki, hogy az emberi népességet megtizedeljék, mert túl sokan vagyunk. Erre a másik azt mondja, hogy pont fordítva igaz, a vírus lett ezért szétterjesztve, a vakcina pedig az egyetlen megoldás a megfékezésére.

A védőoltás felvétele a fiatalabb korosztálynál állt le leginkább, talán mert abban hisznek, hogy ez a betegség olyan, mint egy kicsit erősebb megfázás, és csak azokra veszélyes, akik már egyébként is súlyos betegek, ezért őket egyszerűen nem érinti.

A régi élet tehát még nem tért vissza és most az újabb hullámmal, amit már be is harangoztak, újabb szigorításokra lehet számítani, ha szükségesnek tartjuk, ha nem. Az egyik épp az oktatást illeti. Nemrég Predrag Kon járványügyi szakember arról beszélt, hogy a be nem oltottakat mind jobban külön kellene választani a beoltottaktól. Nem rajta áll, de azt ajánlja, hogy csak a beoltott diákok mehessenek iskolába, ami azt jelenti, hogy a be nem oltottaknak maradna az online tanítás. Sokan már abban is kételkednek, hogy ez egyáltalán megvalósítható-e. Ráadásul több szülő és diák is, minden hátránya ellenére, elkezdte kényelmesebbnek tartani az online oktatást és korántsem ez a cél. Nem tudni még, mi történik és mekkora mértékű szabályozások jönnek, de amíg az új hullám erősödéséről beszélünk, lassan felvehető lesz a harmadik vakcina is. Az is egy kérdés, hogy hat hónappal a második dózis felvétele után mennyien térnek vissza a harmadikért.