Ma van a rabszolga-kereskedelemről és annak eltörléséről való megemlékezés nemzetközi napja. Az UNESCO ezzel az emléknappal szeretne mindenkit emlékeztetni arra az elfelejtett vagy alig ismert küzdelemre, amelyet a rabszolgák folytattak szabadságukért. Kétszázharminc évvel ezelőtt, 1791. augusztus 23-ára virradó éjszaka, az akkori francia gyarmaton, Haitin, rabszolgafelkelés tört ki. E felkelés forradalommá nőtte ki magát, végül a korábbi rabszolgák 1804. január elsején kikiáltották a független Haitit, amely az első ország lett a világon, ahol betiltották a rabszolgatartást. Az államilag támogatott rabszolgatartás és rabszolga-kereskedelem teljes felszámolására azonban hosszú, küzdelmes út vezetett. A világon utolsóként Mauritániában törölték el a rabszolgaságot – nehéz elhinni, de – mindössze negyven évvel ezelőtt, 1981-ben.
Sajnos azonban ez nem azt jelenti, hogy manapság, a XXI. század elején, a világban ne lennének rabszolgák, és ne volnának közöttünk olyan emberek és egész bűnözői csoportok, akik embertársaikra pusztán értékesíthető áruként tekintenek. Sőt, az utazás egyszerűbbé és gyorsabbá válása, valamint a világháló megjelenése olyan új lehetőségeket biztosít a modern kor rabszolga-kereskedőinek, hogy az emberkereskedelem jelenleg a világ harmadik legnagyobb és leggyorsabb ütemben növekvő bűnözői iparága.
A becslések szerint a világban most is mintegy 40 millió embertársunkat dolgoztatnak akaratukon kívül, embertelen körülmények között. Háromnegyedük nő vagy gyermek. Így ezen a napon a régmúlt sötét fejezeteinek fellapozása helyett jobb, ha a modern kori rabszolgapiacokra fordítjuk figyelmünket.
Ha már az emléknap Haitihez köthető, érdemes mindjárt megemlíteni, hogy hiába tiltották be ebben a karibi országban a világon elsőként a rabszolgatartást, manapság itt a gyermekrabszolgaság egy sajátos formája dívik, amit a helyiek restaveknek neveznek. A szó a francia „rester avec", valakivel ott maradni kifejezésből alakult ki.
A lényege, hogy a szegény vidéki családok gyermeküket pénzért vagy élelmiszerért cserébe eladják egy másik családnak. Az áldozatok gyakran napi tizennégy órát is dolgoznak, és nem ritkán szexuális erőszak áldozatává is válnak. A restavek körülbelül 400 ezer haiti gyermeket érint. A rabszolgatartás a történelem legsötétebb időszakait idéző formáit azonban leginkább Északnyugat- és Észak-Afrikában találjuk. A már említett Mauritániában például csak papíron törölték el a rabszolgatartást, de felszámolására érdemi intézkedések nem történtek. Ebben az országban az arab-berber lakosság egy része a sötétebb bőrű kisebbségeket, az egykori rabszolgák leszármazottait továbbra is szolgasorban tartja. Velük végeztetik el a nehezebb és a degradálónak tartott munkákat. A rabszolgák gyerekei automatikusan szintén rabszolgákká válnak.
A mintegy 4,4 milliós országban egyes becslések szerint 600 ezren sínylődnek rabszolgaként. A polgárháború káoszába süllyedt Líbiában pedig egész rabszolgapiacok működnek. Az emberkereskedők itt az általuk elfogott, Európába igyekvő afrikai menekülteket bocsátják áruba. A CNN-nek 2017-ben sikerült lefilmeznie egy ilyen rabszolgapiacot. Emellett Észak-Afrikában és a Közel-Keleten az Iszlám Állam és különböző fiókszervezetei, valamint egyéb terrorszervezetek uralta területeken a nők szexuális kizsákmányolása, a gyermekek katonasorba taszítása és a nem muszlim hitűek rabszolgasorba kényszerítése a mindennapok része.
Ne gondoljuk azonban azt, hogy embereket csak a harmadik világ legszegényebb országaiban, vagy a polgárháborúk dúlta térségekben bocsátják áruba. Bizony ugyanez előfordul a fejlett nyugati világban is, legfeljebb nem nyíltan rabszolgapiacokon, mint Líbiában. Az Európai Bizottság elmúlt évi jelentése szerint 2017 és 2018 között 14 145 ember esett az emberkereskedelem áldozatául az EU területén. A beszámoló szerint 72 százalékuk nő és lány volt. Az összes regisztrált áldozat 22 százaléka pedig gyermek. Az érintettek több mint fele, 60 százalékuk, szexuális kizsákmányolás áldozatává vált, 15 százalékukat kényszermunkára kötelezték, míg 15 százalékukat egyéb okokból, például koldulás, szerveltávolítás vagy háztartási munkára kényszerítés céljából csempészték. Az áldozatok közel fele, pontosan 49 százaléka uniós országból származott.
A regisztrált emberkereskedők közel háromnegyede férfi volt, nagy részük uniós állampolgár.
Lényeges különbség azonban, hogy az emberkereskedőkkel szemben a fejlett országokban a hatóságok igyekeznek határozottan fellépni. Az Europol, az Európai Unió rendőrségi együttműködési szervezete például az elmúlt évben az emberkereskedelem felszámolására egy nagyszabású akciót hajtott végre tizenkét ország rendőrségének, bevándorlási hivatalának, határőrségének, szociális és gyermekvédelmi szolgálatának részvételével.
E művelet során 388 gyermekkereskedőt állítottak elő és 249 feltételezett áldozatot, köztük 61 kiskorút azonosítottak EU-szerte. Emellett 19 gyanúsítottat azonosítottak és 40 eljárást indítottak el. A műveletben a tizenkét ország mintegy 5400 illetékese vett részt, akik csaknem 59 ezer embert ellenőriztek, 1500 helyszínt, 16 ezer járművet és 40 ezer iratot kutattak át. Az Europol tájékoztatása szerint a gyermekkereskedő bűnözői csoportok szervezetten, több uniós országban, határokon átnyúló formában működnek, akik a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokat keresik. A legmegdöbbentőbb, hogy a tájékoztatás szerint az EU-n belül a kiskorúakat szexuális, vagy különféle munkákra többnyire saját rokonaik adják el.
Az unión kívülről érkezett kiskorúak esetében az embercsempészek a gyermekek rokonaiknak vagy törvényes gyámjainak adják ki magukat. A bűnözők gyakran bántalmazzák a gyermekeket, vagy nemi erőszakot követnek el rajtuk. Koldulásra, vagy bűncselekmények, például lopás, rablás, csempészés elkövetésére, vagy szexuális szolgáltatás nyújtására kényszerítik őket. A nehezebb azonosítás végett, a bűncselekmények elkövetését követően gyakran határokon át utaztatják a gyerekeket.
Bármennyire szeretnénk azt hinni, hogy jelenkorunk összehasonlíthatatlanul felvilágosultabb az elmúlt évszázadok bármelyikénél, a rabszolgaság továbbélése azt mutatja, hogy ez közel sincs így. Úgy tűnik, az emberi aljasság koroktól független. Mindig voltak és mindig lesznek olyanok közöttünk, akik sok nullás zizegő papírosokért képesek embertársaikat, akár még gyermekeket is eladni és rabszolgasorba taszítani. És ami még szörnyűbb, hogy erre bizony van igény, méghozzá akkora, hogy egy egész bűnözői iparágat képes fenntartani, mert ha erre nem lenne kereslet, az emberkereskedelem is eltűnne a világból.
