Egy újabb mentőövet dobott a mélybe a szerb kormány a hét elején, ezúttal az utazási irodákat, a szállodákban és a vendéglátóiparban dolgozókat, valamint az autókölcsönző cégeket vette célba. A vállalatok külön számlájára 30 367 dinárt fizettek be alkalmazottanként. Az ágazati bértámogatást mintegy 72 500 személynek folyósították, ami összesen kétmilliárd dinárt jelent az adófizetők pénzéből. A vállalatok a támogatást időközben el is veszíthetik, ha foglalkoztatottjaik több, mint egytizedétől megválnak, vagy ha az állam részéről kapott pénzt nem a bérek kifizetésére költik.
A pénzügyminiszter elmondása szerint erre az állami támogatásra 12 037 vállalat jogosult, amelyek a fenn említett ágazatokban tevékenykednek, mert a koronavírus-járvány derékba törte igyekezetüket, és kellő bevétel hiányában nem tudnak rendszeres fizetést folyósítani alkalmazottjaiknak.
Az államvezetés nem győzi hangoztatni, hogy a pandémia kitörése óta, vagyis az idei év folyamán immár hatmilliárd eurót, azaz 700 milliárd dinárt utaltak át különböző cégeknek a koronavírus okozta járvány következményeinek enyhítése céljából.
A vendéglátóipari dolgozók már nem annyira rózsásan látják a helyzetet, ők nem tartják ennyire dicsekvésre méltónak, és ők nem egy, hanem legalább három minimálbér értékére számítottak, mert, mint hangoztatják, harmincezer dinár ide, harmincezer dinár oda, ők ebből megélni nem tudnak, és januártól elbocsátásokra kényszerülnek. Ha fizetést osztanak ki, nem lesznek képesek az állam iránti kötelezettségeiket törleszteni. Az éjjeli szórakozóhelyek üzemeltetői szerint az állam irányából felkínált összeg porhintés mindössze, és sokan nem is kívánnak élni a lehetőséggel. A minimálbér értéke esetleg egy hónappal hosszabbítja meg kínszenvedéseiket, mert azoknak a vállalkozásoknak, amelyek immár hat-nyolc hónapja tengődnek és inkább zárva tartanak, mint nyitva, nem jelent megoldást. Ezzel esetleg egy hónappal odázzák el a törölköző bedobását.
Miről is van szó lényegében?
A vendéglátóipari létesítmények vezetői alkalmazottanként jutottak hozzá a 30 367 dináros állami támogatáshoz, ami a decemberi bérek kifizetését hivatott fedezni, de azzal a kikötéssel, hogy még januárban sem bocsáthatnak el senkit. Tehát arra az időszakra kapták a támogatást, amikor a koronavírus-járvány miatt nyitvatartási tilalom van érvényben, de a foglalkoztatottak utáni adók és járulékok kifizetéséről az állam nem mond le. A szóban forgó két hónapra, vagyis decemberre és januárra havi egy-egy alkalmazott után 18 000–18 000 dinár illeti meg az államot, ami több annál az összegnél, amit ágazati támogatás címén kifizettek. Vagyis 30 000 dinár fejében a vállalatoknak 36 000 dinárt kell visszafizetniük.
Éppen emiatt, sokan úgy voltak vele, köszönik ugyan, de nem kérnek ebből a támogatásból.
Az éjjeli szórakozóhelyek üzemeltetői, de az idegenforgalmi irodák tulajdonosai is, akik a főidény java részét fizetővendégek nélkül töltötték, keveslik az említett minimálbér kifizetését, ők rendszerbeli, átfogó és ágazati támogatást követelnek. Olyan vissza nem térítendő támogatást, amellyel az alkalmazottak négy-öt havi bérét le tudnák fedni, legalább a tavasz végéig, amikor remélhetőleg újraindulhatna az ágazat. A másik követelésük, mint ahogyan Aleksandar Seničić, az Utazási Irodák Szerbiai Szövetségének elnöke fogalmazott, kedvező hitelek folyósítása a Szerbiai Fejlesztési Alaptól, és nem utolsósorban az adók és az állam iránti járulékok eltörlése. Erre a három követelésre válaszolt az állam a 30 367 dináros minimálbér folyósításával.
Mindkét félnek, az ágazat képviselőinek és az államnak is a követelés harmadik pontja fáj igazán. Az adók és a járulékok fizetésének kérdése. Ez az a pont, ahol nem született megállapodás, és minden jel szerint nem is fog.
