A szerbiai oktatási szakemberek elkészítették a nyolcadikosok júniusi záróvizsgájának elemzését. Ebben az a legszembeötlőbb, hogy nagy az eltérés a kitűnők, a színötösök és a Vuk-díjasok magas aránya, valamint a kisérettségin elért pontszámok között. Magyarán, sok színötös, Vuk-díjas diák is igencsak átlagosan, sőt átlagon alul teljesített.
A szerbiai iskolákban idén júniusban a nyolcadikosok majdnem a fele kitűnő tanuló volt, minden ötödik végzős színötös, és minden nyolcadik diák Vuk-díjasként hagyta el az általános iskolát. Ehhez képest anyanyelvből és matematikából 11 körül alakult az országos átlag, míg a kombinált teszten 14 pont körül azon a 0-tól 20-ig terjedő skálán, amelyen a szakemberek kimutatták az átlageredményeket. A magyar ajkú nyolcadikosok 1337-en voltak, közülük 212-en Vuk-díjasok. A magyar nyelv és irodalom teszten a már említett 20-as skálán 12,79 volt az átlagérték. A szakemberek megállapították, hogy a magyar nyolcadikosok esetében a Vuk-díjasok érték el a legmagasabb pontszámot a teszten, kivéve tízüket, akik az átlag alatt teljesítettek. Matematikából többségük valamelyest jobb volt az átlagnál. A kombinált teszten, amelyen földrajzból, történelemből, biológiából, fizikából és kémiából kapott feladatokat kellett megoldani, a Vuk-díjasok „belesimultak” az átlagba.
Persze, az elemzésben azonnal szemet szúr a kitűnők és a Vuk-díjasok magas aránya. Senki sem gondolja azonban, hogy ez az elmúlt évek hordaléka. Már a kilencvenes években is hasonló eredményekkel találkozhattunk. Amikor a kilencvenes évek elején bevezették a középiskolai felvételi vizsgát, az akkori oktatási miniszter azzal indokolta, túl nagy a különbség, eltérés az egyes iskolákban kapott osztályzatok mögött rejlő tényleges tudásmennyiség között, a felvételi vizsga majd objektívebb mérce lesz, világosabb képet ad, mint a bizonyítványba került érdemjegy. Élénken emlékszem abból az időszakból a szabadkai általános iskolák igazgatóinak aktívaülésére, amelyen az egyik igazgatónő megjegyezte, hetedikre, de kiváltképp nyolcadikra megugrik a kitűnők aránya. Nem tudja, a diákok kezdenek el hirtelen többet tanulni, „pedálozni” az ötösökért, vagy pedig a tanárok enyhítenek a szigorukon, válnak hirtelen adakozóbbá. Természetesen, az eszmecsere során nem tudtak egyértelmű választ adni a felvetésre, emlékezetem szerint erre is, arra is hangzottak el példák. Persze, a Vuk-díj már ötödik osztálytól színötös bizonyítványt feltételez, és egy tantárgyból külön elismerést, amely akkor adható, ha legalább községi versenyen első-harmadik helyezést ér el, illetve az adott tárgyból kiemelkedő érdeklődést mutat a tanuló. Ne gondolja senki, hogy a Vuk-díjasok nagy aránya csak az utóbbi években jelent meg. Szintén a kilencvenes évekből őrizgettem sokáig egy újságkivágást: egy kisebb község iskolájának 60 végzős diákja közül 12 volt Vuk-díjas. Akkoriban nem készült országos kimutatás a Vuk-díjasok számáról, arányáról, vagy legalábbis nem volt nyilvános.
A kívánt középiskolába való bejutásnál jelentős szerepet játszik az általános iskolai eredmény. A nyolcadikosok záróvizsgáján elért pontszám anyanyelvből, matematikából és a kombinált teszten maximum 40 pontot visz (13-13 és 14 pont), az általános iskolai eredmény 60 pontot jelent. A Vuk-díj pedig abban játszik szerepet, hogy ha két diáknak azonos pontszáma van, az élvez előnyt, aki rendelkezik Vuk-díjjal.
Mivel az általános iskolai eredmény még mennyire szerepet játszik, a szülők is bizonyára szigorúbban megkövetelik gyerekeiktől a jó osztályzatokat, a tanulók is tisztában vannak vele, hogy ha menőbb szakra akarnak bejutni, érdemes kicsit több időt fordítani a tanulásra. Céltudatosabbak a mai diákok e téren. Hogy a tanárok mennyire enyhék, elnézők tanév közben, főképp, ha látják a diák igyekezetét, hány négyest emelnek fel ötösre az év végén, valószínűleg pedagógusa és iskolája válogatja. A tanár és az iskola vezetése is azt szeretné, ha minél több diák jutna be a kívánt középiskolába, meg az is természetes, hogy a legjobbat akarják a saját diákjaiknak, és végső soron ez az adott oktatási intézmény eredményességének egyfajta mutatója is, mert ha egy településen legalább két iskola van, ott már erős a konkurenciaharc a diákok megszerzéséért. Az pedig, hogy a záróvizsgán hogyan teljesít a diák, függ attól is, milyenek a tesztfeladatok, de attól is, mennyire tud stresszhelyzetben teljesíteni, a lámpaláz miatt mennyit tudott aludni előző éjjel.
Mielőtt bárki is azzal vádolna, hogy osztályzatok érdemtelen ajándékozásával gyanúsítom meg a tanárokat, szeretném megjegyezni: remek pedagógusokat ismerek, akik tudásukkal, ötletességükkel felkeltik a diákjaik érdeklődését a tantárgyuk iránt, ami manapság azért nem könnyű. Más az, amikor a jó osztályzatért valaki simán bevágja szóról szóra a leckét, és más az, amikor igazi kíváncsiság ébred benne a tantárgy iránt. Ez utóbbi minden jó tanár álma, vágya. Tudják, hogy az igazságosság, becsületesség, az a kitartás, szorgalom, amellyel a feladathoz viszonyul a tanuló, olyan értékek, amelyek vezérelvként szolgálnak. A szigorú, de igazságtalan tanár képe remélhetőleg feledésbe merül. És ha mindenütt másutt nagy arányban vannak kitűnők, színötös tanulók, akkor faramuci dolog a túlzott szigor, ami esetleg a diákok esélyeit rontja a kívánt középiskolába való bejutásnál.
Egyébként, ezen a téren Szerbia nem egyedi jelenség a régióban, hisz Horvátország, Montenegró is küzd a színötösök nagy arányával, s magyarországi honlapokon is tucatjával lehet olyan típusú írást olvasni a szülők okulására, hogy aki az iskolában kiválóan teljesít, megannyi diplomát szerez, nem biztos, hogy kiemelkedően sikeres lesz az életben. A sikeres karrierhez nem feltétel a színjeles bizonyítvány.
Miközben az oktatási szakemberek, a minisztérium bizonyára további elemzés tárgyává teszik majd az általános iskolai tanulmányi eredmények és a záróvizsga pontszámai közötti eltéréseket, álljon itt Szent-Györgyi Albert egy ma is érvényes gondolata: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.”
