A hétvégén ötödik alkalommal adták át a Petőfi Zenei Díjakat, ezúttal a járványügyi helyzet miatt nem nyári időpontban, fesztiválos hangulatban, hanem több hónapos késéssel, közönség nélkül, stúdióban, de mégis ünnepélyes keretek közt. A szervezők már korábban bejelentették, hogy az életműdíjat idén Horváth Károly, ismertebb nevén Charlie kapja meg, de az énekes így is meghatódott az átvételkor, vagy legalábbis ezt lehetett leszűrni abból, ahogyan a díjátadó után nyilatkozott. Charlie is azok közé tartozik, akik nem a díjakért zenélnek, de úgy vélik, hogy a pályájuk akkor teljes, ha a szakma elismerése találkozik a közönség szeretetével. Ez Charlie-ról mindenképpen elmondható, a magyar zenei élet legendás alakjának számít, akit nem kerültek el a jelentős díjak, kitüntetések sem, 1997-ben a Liszt Ferenc-díjat is megkapta. Amennyire értékeli a szakma, annyira szereti a közönség is. Nagyszámú rajongótáborral rendelkezik, amelyhez idősek és fiatalok egyaránt tartoznak. Az emberek szeretik az egyenesen szívbe hatoló reszelős hangját, sokan feltekerik a rádió hangerejét, amikor megszólal a Jég dupla whiskyvel, és könnyekig megilletődve éneklik a Könnyű álmot hozzon az éj szövegét.
Charlie 1947. október 28-án született. Talán mindig is a színpad vonzotta, érdekes megjegyezni, hogy zsenge éveiben balett-táncosnak készült, ez azonban megszakadt, úgy tudni azért, mert krónikus vesemedence-gyulladást kapott. A közismert mondás szerint, ha egyik ajtó bezárul, kinyílik egy másik. Ilyesmi történhetett Charlie-val is, hiszen ekkortájt kapott visszaigazolást arról, hogy a zenei pálya feküdne neki. Zenei téren az aktív éveit 1964-től számítja. Állítólag gimnazista évei során alapított először rockegyüttest, 1967-ben pedig a Decca tagja lett, és ettől kezdve nem volt megállás, megnyílt előtte a világ kapuja. Az együttes nevét jogi okok miatt meg kellett változtatniuk, és mivel 1968 nagy eseménye a mexikóvárosi nyári olimpia volt, így a zenekar neve Olympia lett. Ezekben az években gyakran zenéltek Belgrádban, a Majestic hotelben, amely akkoriban európai színvonalú szállodának számított. A zenekar 1970-ben feloszlott, Charlie ekkor Afrikába ment és több mint két évig ott zenélt. Visszatérve felkérték, hogy a megszűnés szélén levő Generál tagja legyen, amit némi huzavona és egyeztetés után el is vállalt. A Generállal sokat turnéztak, főleg külföldön. Az együttes a hetvenes évek végére mégis megszűnt, Charlie egy kis ideig az újraalakult Olympiában énekelt, majd pedig a Pannonia Express zenekar tagja lett, amellyel az elkövetkező tíz évben a világot járta. 1990-ben tért haza és tulajdonképpen ekkor kezdődött csak el igazán a magyarországi karrierje, amikor már túl volt a negyvenen. A Tátrai Bandben énekelt, de mindinkább a szólópálya is foglalkoztatta, amit 1994-ben el is indított. Tátrai Tiborral már nagyon régóta együttműködnek, idén április 3-ára nagyszabású közös koncertet hirdettek meg. Charlie annak idején Cserháti Zsuzsával is énekelt, a szomorú sorsú énekesnő emlékét a mai napig is őrzi.
Leginkább énekesként ismerjük, de Charlie játszik trombitán, gitáron és kongán is, nem mellékesen filmekben is szerepelt. Műfajilag sokoldalú, főleg a rockban, a jazzben, a bluesban, a funkban és a soulban teljesedett ki, ennyi év után talán mégiscsak a jazz áll hozzá a legközelebb. Az énekes 1978-ban nősült meg, hosszú és boldog házasságban élt, egészen a felesége 2014-ben bekövetkezett haláláig. A feleségével 36 évig voltak együtt, egy fiuk született, és az énekesnek immár unokája is van. Charlie számára a zenélés életmód: fellépett a felesége halála napján is, mert akkor kiváltképp szüksége volt a közönség szeretetére. Ugyanakkor a család állt a számára mindig is a fő helyen, külföldre azért ment, mert jó megélhetést akart családtagjainak biztosítani, de azért is tért vissza, hogy együtt lehessenek, legalábbis ez derül ki az Index hírportálnak adott interjújából. Amit Charlie kiváltképp becsül, az a zenéléshez való profi hozzáállás, a képzett, kiemelkedő zenészekkel való együttműködés. Mindig is zenekarban gondolkodott, a kollégák jelentőségét az életműdíj kapcsán is szóba hozta. Ami pedig mindenkinek feltűnhetett, hogy nem szeret sem kiöltözni, sem beöltözni, a mindennapi ruháiban lép fel.
