Mintha nem is ugyanarról a kormányról szóltak volna a különféle híradások, elemzések néhány nappal ezelőtt, amikor az – ismételten – Ana Brnabić által vezetett kabinet túllépett fennállásának az első száz napján. Az első száz nap mindig egy mérföldkő a kormányok létezésében, ekkor érkezik el annak a pillanata, hogy a közvélemény, a média, a politikai elemzők kifejtsék a véleményüket az adott vezetőség addig látott munkájával kapcsolatban. Aztán, úgy tűnik, idővel már maguk a kormányok is rájöttek arra, jobb, ha inkább maguk számolnak be az eredményekről, mintha azt tétlenül üldögélve rábíznák a közvéleményre, s ma az első száz nap már inkább kormányesemény mint médiaelemzés. Ezúttal is ez történt, sajtótájékoztatót hívtak össze a kabinet miniszterei, melyen ismertették az általuk eredménynek tekintett változásokat. A koronavírus-járvány miatt, természetesen, a védőoltások gyors beszerzése, az immunizáció jó előrehaladása szerepelt a legkiemelkedőbb teljesítmények között, persze említést tettek a kormány képviselői a nyugdíjak és a bérek növeléséről, alamint a szervezett bűnözés ellen folytatott harcról is. Nagyjából ezeket az érdemeket emelték ki híradásaikban a nemzeti frekvenciával rendelkező adók is hírműsoraikban.
Egy „másik kormányról” beszéltek viszont azok, akik nem az aktuális rezsimnek szurkolnak. Véleményük szerint az elmúlt száz nap kizárólag a védőoltások beszerzéséről szólt, s ebben volt sikeresnek nevezhető, egyéb érdemei a kabinetnek nemigen voltak. Külön kifogásolták, hogy a kabinet az eredmények közé helyezte a bűnözés elleni harcot is, amikor az néhány nappal magának a századik napnak a beállta előtt kezdődött csupán meg, voltaképpen láthatatlan volt a bő három hónapos időszak teljes egészében. További kritikákkal illeték a kormány hozzáállását a média szabadságának kérdéséhez, továbbá a társadalmi dialógus terén el nem ért eredmények miatt is. Megfogalmazták, hogy a kormánynak az igazi kihívásokat az jelentette, hogy eleget szerepeljenek a tagjai a médiában, hogy végrehajtsa az államfő parancsait, s hogy igyekezzen lejáratni az ellenzéket mindenáron. Azt sem felejtették el megjegyezni, hogy a kormánynak eleve megvan a „szavatossági ideje”, hiszen a választásokat követően a köztársasági elnök azt harangozta be, a jövő tavasszal esedékes államfőválasztással egyidejűleg előrehozott parlamenti voksolást is tartanak az országban, így Brnabić kabinetje lényegében le is töltötte közel egyötödét a megbízatásának, s nem fogja elérni a következő nagy elemzés idejét, amelyet gyakran a kormány ezredik napján szoktak megejteni az elemzők, médiaházak.
Valójában nem könnyű egy rendkívüli járványhelyzet ideje alatt megállapítani azt, mennyire volt sikeres a kormány, s mennyire nem. Ha abból indulunk ki, hogy jelenleg a prioritást a normális kerékvágásba való visszatérésnek kell jelentenie, az ahhoz szükséges eszközök megteremtésének, akkor kijelenthetjük, ebben valóban sikeres volt az államvezetőség, s ezt nem vitatják a szimpatizánsok és a kritikusok sem. A védőoltások beszerzésével kapcsolatban már nem egy nyugati cikk tárult elém a napokban, mely megállapította, hogy Szerbia számára végre kifizetődött a Kelet és Nyugat közötti ügyes egyensúlyozás, vakcinákat kap az USA-tól, Oroszországtól, Kínától egyaránt, aminek köszönhetően jóval előrébb halad az immunizáció terén, mint sokkal fejlettebb uniós államok a kontinensen.
Ami meghatározta még az elmúlt száz napot, az kétségkívül Zorana Mihajlović energiaügyi miniszter tevékenysége. Az is elsősorban azért, mert eltávolíttatta az egyik ülésről az ország legjobban kereső emberét, Dušan Bajatovićot, s azóta is állandóan síkra száll a Srbijagas átszervezése mellett, a korlátlan költekezésnek, a mohóságáról elhíresült igazgatónak a megregulázása mellett. Hamarosan azonban a villanygazdasággal is elkezd majd foglalkozni a kormányfő-helyettes, így a szaftos hírek szerelmeseinek lesz mit olvasniuk még az állami vállalatok működéséről a következő időszakban.
A kormány előtt álló legnagyobb kihívásnak továbbra is a járványhelyzet kordában tartása, az immunizáció folytatása, s – persze nem utolsósorban – a gazdasági visszaesés korrigálása számít. A tavalyi évet Szerbia a legalacsonyabb GDP-csökkenéssel zárta Európában, ez azonban nem jelent túl nagy vigaszt akkor, ha tudjuk, a legalacsonyabb GDP-k egyike a miénk a kontinensen. A kormánynak most azt kell elérnie, hogy a korábban közölt több százalékos fejlődési jóslatok beteljesedjenek 2021-ben. Sietnie kell, több év nem áll a rendelkezésére a jelek szerint…
