A koronajárvány megfékezésére hozott intézkedések következtében elmaradtak a tömegrendezvények. Tavaly például nem sikerült megrendezni a Zombori Színházi Maratont, amire több mint negyed évszázada nem volt példa, elmaradtak a Zombori Zenei Esték, nem tartottak szilveszteri mulatságokat, sportrendezvényeket, könyvbemutatókat, hiszen még a temetéseken is korlátozott számban lehettek jelen a gyászolók. Ha már a végső búcsú lehetősége is csak a kiváltságosoknak adatott meg, akkor hogyan kerülhetett sor idén januárban a Nemzetek kupája elnevezésű női ökölvívó tornára Zomborban?
A világrendezvényen tizenkét nemzet válogatott csapata szállt szorítóba, persze nem egyszerre, hanem hat versenynapon keresztül. De hát ez mégiscsak tömegrendezvény. Akkor, amikor se tömeges programokra, se sporteseményre nem kerülhetett volna sor.
A városatyák szívükön viselik a sport sorsát. Lehetővé tették a torna megrendezését. Emellett az idei költségvetésben a gyermek- és szociálisvédelemre szánt összeg csökkentése árán is növelték a klubok járandóságát. A város 50 millió dinárral támogatja a klubtevékenységet, amikor még senki se tudhatja, lehet-e idén edzéseket, versenyeket, közönség előtti mérkőzéseket tartani. Mert tavaly nem lehetett. A költségvetés megálmodói a tavalyinál többet adnak a gyerek- és iskolasportra is, mintha bármelyik is működne. Értem én az igyekezetet, a fiatalok sportra nevelése az egészséges fiatalság érdekét szolgálja, nem is feszegetem a kérdést.
Visszatérvén az egymást ütlegelő hölgyek nemzetközi megmérettetéséhez, amit ismétlem, a sport- és tömegrendezvények tilalma közepette rendeztek meg Zomborban, nem hallgathatom el, hogy a szervezők, az Országos Bokszszövetség, és a Sombor Ökölvívó Klub, köszönőlevelekkel nyilvánította ki háláját Zombor város bokszéletének önzetlen támogatásáért – a polgármesternek, valamint a városi képviselő-testület elnökének.
Erről jut eszembe: Quod licet Iovi, non licet bovi, avagy: Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.
