Csütörtökön a belgrádi Szent Száva-templomban a Szerb Pravoszláv Egyház elöljárói megválasztották az új, sorrendben 46. pátriárkát, Porfirije, zágráb–ljubljanai metropolita személyében. A Szerb Ortodox Egyház új vezetőjét másnap iktatták be, ezzel pedig átvett minden jogot és felelősséget, amelyek az egyházjog szerint őt megilletik. Porfirije pátriárka teljes megnevezése ezentúl peći érsek, belgrádi–karlócai metropolita és szerb pátriárka. De ki az új egyházfő, aki a november 20-án, a koronavírus szövődményében elhunyt Irinejt követi a pátriárkai trónon? Ennek a kérdésnek a megválaszolása érdekében igyekszünk röviden felvázolni Porfirije életútját, amely Vajdaságban vette kezdetét.
Porfirije 1961. július 22-én született, Óbecsén Radivoj és Radojka Perić első gyermekeként. Szülei a II. világháború után egy bosznia-hercegovinai faluból költöztek Vajdaságba. Az újszülött gyermeket Prvoslav néven keresztelték meg. Porfirijének egy fiú és egy lánytestvére van, Srđan és Željka. Srđan később bátyját követve szintén egyházi pályára lépett. Jelenleg szerzetes Zomborban, míg Željka tanítónő Csúrogon.
Porfirije Csúrogon nőt fel és ott is járt általános iskolába. A középiskolai tanulmányait az újvidéki Jovan Jovanović Zmaj Gimnáziumban végezte el 1980-ban. A középiskola után régészeti tanulmányokat folytatott a Belgrádi Egyetem Bölcsészettudományi Karán, majd a belgrádi Pravoszláv Hittudományi Karon tanult, ahol 1986-ben szerzett diplomát. 1985-ben a Visoki Dečani kolostorban az akkori apát Irinej (Bulović), a bácskai egyházmegye jelenlegi püspöke szentelte szerzetessé. Az egyetem befejezte után Athénban folytatott posztgraduális képzést, amelyet 1990-ben fejezett be. Ugyanebben az évben a bácskai egyházmegye püspöke Irinej (Bulović) hívására a kaboli (Kovilj) kolostorban vállalt szolgálatot, ahol apáttá nevezték ki. Vele együtt több fiatal szerzetes érkezett a kolostorba. Porfirije apátként többek között a függőségi betegségben szenvedők gyógyítását próbálta meg elősegíteni. Ennek érdekében 2005-ben „Az élők földje" (Zemlja živih) elnevezéssel egy terápiás csoportot hozott létre, a drogfüggők megsegítésére. Jelenleg több száz személy áll e csoport védnöksége alatt szerte az országban. Porfirije működése alatt vált a kaboli kolostor a fiatalabb generációk szemében igazi szellemi központtá.
A Szerb Pravoszláv Egyház püspökeinek Szent Zsinata 1999. május 14-én a bácskai egyházmegye helytartójává választotta meg. 2005-ben a köztársasági parlament, mint az egyház és a hívők képviselőjét, Porfirijét a Köztársasági Műsorszolgáltatási Ügynökség tagjává, majd 2008-ban az ügynökség a szervezet elnökévé választotta. Az elnöki tisztséget 2014-ig töltötte be. 2010 és 2011 között a katonaság püspöke, majd a Szerb Pravoszláv Egyház és a Szerb Katonaság együttműködésének koordinátora volt. A Szent Zsinat 2014. május 26-án választotta meg zágrábi és ljubljanai metropolitává. Székfoglaló beszédében így fogalmazta meg programját:
„Mindig készen fogok állni arra, hogy részt vegyek az emberek és nemzetek közötti hidak építésében. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy vannak, akik mindkét partról köveket dobálnak a hídépítőkre, de erre maga az Úr kötelez engem, aki egyszülött Fiával áthidalta a szakadékot Isten és az ember között."
Porfirije egyházi tevékenysége mellett jelentős vallástudományi munkássága is. Isten megismerésének lehetősége Pál apostolban Aranyszájú Szent János értelmezése szerint című doktori értekezését 2004-ben védte meg az Athéni Egyetemen Hittudományi Karán. Még ugyanabban az évben a Belgrádi Egyetem Pravoszláv Hittudományi Karának docense lett. Számos hazai és külföldi folyóiratban publikált. Nagy számban vett részt tudományos konferenciákon és szimpóziumokon szerte a világon. Beszél görög, angol, német és orosz nyelven. Így, mind bel-, mind külföldön széles ismeretségi körre tett szert, nem csak az ortodox keresztények körében, de más egyházak és vallási közösségek tagjai között is.
Ilyen egyházi előélet után került Porfirije a pátriárkai trónra. A Szerb Pravoszláv Egyház belső ügyeit ismerő szakértők az új pátriárkával kapcsolatban kiemelik, hogy Koszovó függetlensége kapcsán nem képvisel olyan merev álláspontot, mint a többi magas rangú egyházi vezetők többsége. Egyes szakértők azt is hozzátették, hogy Porfirije jó kapcsolatokat ápol a jelenlegi állami vezetőkkel. Persze, hogy mi várható az új szerb egyházfőtől, azt egyelőre csak találgatni lehet. Pusztán reményünket fejezhetjük ki az iránt, hogy Porfirije a 2014-es metropolitai székfoglaló beszédében megfogalmazott programját kívánja követni, és pátriárkaként is hidakat kíván építeni emberek és nemzetek között.
