„Mintha egy párhuzamos valóságban élnének! Ezeknek az embereknek még senkijük sem betegedett meg koronavírusban? Senkit nem ismernek, aki meghalt a betegségben, mert képtelen volt folytatni a küzdelmet? Nem hallottak róla, hogyan távozott hírességek, művészek egész sora itthon és külföldön egyaránt? Még mindig létezik, hogy vannak, akik azt képzelik, az orvosok és az ápolók a Covid-rendelőkben jókedvükben öltöznek be, mint egy űrhajós, ahhoz, hogy le tudják dolgozni az előttük álló több órás műszakot? Azok a betegek, akik lélegeztetőgépre vannak kapcsolva, egyes emberek szerint viccelnek, és különben kapnak elég levegőt, csak összeesküdtek az űrhajós orvosokkal, s inkább a mesterséges lélegeztetést választották? Azok az orvosok, akik az esti híradóban olykor könnyre fakadnak, amikor a kórházban uralkodó helyzetről számolnak be csak kiváló színészek, akik közül minden estére talál egyet-kettőt minden televízió? Létezik, hogy egy évvel a járvány megjelenése óta még mindig vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy nem jelent meg a járvány?” Felsorolni is nehéz azokat a kijelentéseket, kérdéseket, megdöbbenéseket, amelyeket magam és ismerőseim is közöltek, amikor hallani lehetett, hogy Belgrádban az elmúlt hétvégén tüntetést tartottak a szigorítások és az óvintézkedések, meg úgy általában, az egész „helyzet” ellen.
Magam akkor szereztem tudomást arról, hogy a fővárosban – ahol mellesleg napról napra a legtöbb fertőzöttet regisztrálják – megmozdulás készül szombaton, amikor csütörtökön a buszmegállóban várakozva a sok gyászjelentés között megláttam egy kiragasztott papírost is, melyen ez volt feltüntetve: „Le a Covid-terrorral! Győzzük le a korlátozásokat! Szombat, Belgrád. Tüntetés!” Nagyon nehezen definiálható élmény volt látni ezt a tiltakozásra serkentő hirdetést a számos fekete megemlékezés között. Tudni azt, hogy miközben a gyászoltak között valószínűsíthetően van olyan, aki éppen ennek a járványnak az áldozata lett, mások pont oda kiragasztják, hogy nincs is járvány, le valamiféle „terrorral”, amelyik mellesleg éppen azt próbálja elérni, hogy tényleg ne legyen tovább pandémia.
Nem arról van szó, hogy az embereknek elégedetteknek kell lenniük válságtörzsünk minden döntésével, nem is arról, hogy egyet kell azokkal maradéktalanul érteni, sőt arról sem, hogy minden alkalommal meg kell azokban a döntésekben látni a logikát, mert, ismerjük csak el, néha valóban úgy tűnik, hogy egyesekben nincs éppen logika. A boltok felének bezárása szerintem is azt eredményezi, hogy nagyobb lesz a tumultus a nyitva tartó másik felében az üzleteknek. Magam is azt tartom, hogy a kávézók bezárása miatt összeroskadhat az egész vendéglátóipar, a munkaidő korlátozása pedig megint csak hasonló helyzetet eredményezhet, mint a boltos példa esetében: mindenki akkor siet el kávézni, amikor még nyitva van, ergo nagyobb tömeg lesz a zárás előtti utolsó órákban, mint különben lenne. Arról is meg vagyok győződve magam is, hogy sokkal jobb megoldásnak számít kulturált környezetben, kézfertőtlenítőkkel ellátott, egymástól bizonyos távolságra elhelyezett asztaloknál meginni az ismerősökkel egy italt, mint a korlátozás miatt otthon gyülekezni és „bandázni”, ott már visszahúzó erő sincs, távolság sincs, s kézfertőtlenítő sincs az asztalon, legfeljebb sör meg pizza.
Itt azonban nem erről volt szó, nem a döntések logikátlansága ellen tüntettek, hanem inkább a koronavírus létezését vonták kétségbe, összeesküvés-elméleteket szövögető, közösségi hálózatokon táplálkozó egyének lázadásáról, akik szerint a legnormálisabb dolog tagadni a járvány létezését, a védőoltás létjogosultságát, s szintén a lehető legelfogadhatóbb dolog ezekkel a minősíthetetlen gondolatokkal a fejben megfertőzni, kórházba küldeni, eltemetni másokat. Ők azok, akik a halálhíreket azzal könyvelik el: „úgyis meghalt volna, nem is a koronavírus okozta, csak mindenre ráfogják, hogy az”. Hihetetlen tehát: hol élhetnek, ha még egyetlen ismerősük sem küzdött meg a betegséggel, s nem kellett senkinek részvétet nyilvánítaniuk az elmúlt egy év során.
Jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba. Megdöbbentő, hogy erre 2021 márciusában egyáltalán még szükség van. Létezik a koronavírus. Vannak, akik elkapják, s vannak, akik nem. Akik elkapják, viselhetik könnyen, de sajnos nagyon-nagyon nehezen is. S vannak, akik nem képesek túljutni a megbetegedésen. A közösségi hálózaton olvasott hirtelen szakértővé vált személyek privát véleménye helyett jobb lenne figyelembe venni csak annyit: ha bármit is megtehetek azért, hogy embertársaimat ne küldjem kórházi ágyba, akkor azt hajlandó vagyok maradéktalanul megtenni. Beleértve a védekezést, kézmosást, -fertőtlenítést, védőmaszk viselését, s a vakcina felvételét is. Ennyi a koronavírus-helyzettel kapcsolatos viselkedés filozófiája. Talán nem nehéz elsajátítani azoknak sem, akik tegnap még azt hitték, nem létezik a vírus.
