Mindenkihez másképpen érkezik a nyuszi

Virágba borultak a ringlófák, böjti szelek fújnak, a boltokban megjelentek a csokinyuszik: ezek az egyértelmű jelek azt jelzik, hogy közeledik húsvét ünnepe. Egy évvel ezelőtt ebben az időszakban nagy zavart és pánikot keltett a koronavírus-járvány, bezártak a piacok, boltok, kijárási tilalmat rendeltek el hétvégére, aztán jöhetett Jézus feltámadásának ünnepe. Az idén a pandémiával kapcsolatos hírek már nem hoznak senkit lázba, holott sokkal több a fertőzött, mint tavaly ilyenkor. Sokan úgy vannak ezzel, hogy ennek is örülni kell, csak ne zárjanak be bennünket újra.

Húsvétkor a családunk mindig közösen ünnepelt, ilyenkor a külföldön élő testvérem is hazajött rendszeresen a családjával. Mára már ennek kissé bonyolultabb lett a kivitelezése, a járvány miatt sajnos már második éve külön-külön ünnepelünk, mindenki saját családjával. A lényeg azonban nem változott, a nyuszi továbbra is meglátogat bennünket.

Barátaim, ismerőseim körében mindenki másként ünnepeli Jézus feltámadásának legendáját, van, aki eljár a templomba, van, aki már nem, és olyan is van, aki sohasem járt. Ettől függetlenül mindenkinél van valamiféle „szertartás”, a sonka, a főtt tojás, a retek és a zöldhagyma nem maradhat el húsvétkor, a gyerekek (ahol van) pedig tojást festenek. És szerintem ez így van jól, mert annak ellenére, hogy sokan nem hisznek a húsvéthoz fűződő történetben, a hagyományt tisztelik, és gyermekeiket is megtanítják rá.

Sok az előítélet a húsvét ünneplésével kapcsolatban, egyesek azokkal nem értenek egyet, akik nem kötik szorosan az egyházhoz, mondván, csak a sonkazabálásról és a pálinkáról szól számukra az egész. Mások viszont nem értik azokat, akik hisznek Jézus feltámadásában, és eljárnak misére a nagyhéten. Ez nem jelent feltétlenül nagy gondot, hiszen ahogyan azt az LGT megénekelte, mindenki másképp csinálja, a vélemény rendben van, de a sértegetés már nem. Tisztelni kell mások szokásait, még akkor is, ha nem értünk velük egyet.

Nálunk a három gyerkőcöt ki sem lehetne hagyni a húsvéti készülődésből, megszokták, hogy minden évben alapos készülődés előzi meg ezt az ünnepet. A tavalyi kijárási tilalomhoz képest az idén könnyebb beszerezni a szükséges húsvéti kellékeket, a sonkát már hónapokkal ezelőtt megrendeltük, és a csokinyuszikákat is beszereztük. A külföldi tulajdonú boltokban már egy ideje óriási választék van a húsvéti kosárba valókból, különféle, az ünnephez fűződő giccses termékekből. Lehet műbarkát vásárolni, amiről csillogó díszítésű műanyag tojások lógnak, de akár műgyepet is vehetünk, amin fészket fabrikáltak, és még a plasztik tojásokat sem felejtették ki belőle. Bevásárláskor megfigyeltem, hogy igen sokan vásárolnak ezekből az árucikkekből, egész húsvéti kompletteket szereznek be, és sohasem értettem, mi vonzza az embereket az ilyen dolgokhoz, de… mindenkinek más az ízlése.

Mi a gyerkőcökkel jobban szeretjük a természetes cuccokat, már kinéztük, hol a legnagyobb a fű a környéken, igaz, egy kis eső még nem ártana. Nálunk nem dívik a böjt, de annál inkább a tojásfestés szokása, mire kialakul a fészek, addigra elkészülnek a színes tojások, mert az egyik kedvenc gyermekkori könyvem szerint: Tojásfestés kötelesség! Az asztalon pedig legyen barka és tulipiros tulipán, aztán jöhet a húsvét. Az ünnepi terítés mellett a finom házi sonka, a ropogós retek, a friss zöldhagyma, az ecetes-tejfölös torma, és a husival főtt tojás is hozzátartozik nálunk a húsvét hangulatához.

Végül is teljesen mindegy, ki hogyan ünnepli a húsvétot, van, akinek a lelki megújulás, másoknak a családdal együtt töltött idő vagy a tojásfestés, illetve a sonka és a retek feledhetetlen íze a fontos. Lényeg a lényeg: a hagyomány ettől még tovább él, mindenkinél egy kicsit másképpen, folyamatosan átalakulva, és ez így van rendjén.