Nem biztos, hogy jól értelmezte a hatalmi párt a két tragédiát követően lezajlott, általuk egyszerűen ellenzékinek mondott megmozdulásokat. Igaz, hogy az ellenzéki pártok egy része valóban felsorakozott a tüntetések támogatói, szervezői sorába, azt azonban egy kicsit túlzással lehet csak kijelenteni, hogy ezeket a megmozdulásokat a politika, a politikai változások iránti kizárólagos igény hozta volna létre. Sokan sokszor elmondták a napokban, hogy maguk a megmozdulások egy általános kiábrándultságnak, a társadalmi értékrendszer hanyatlása miatti csalódásnak, egyfajta ehhez kapcsolódó reményvesztettségnek, s elégedetlenségnek az eredményei. Ugyanakkor sokan azért csatlakoztak ahhoz, mert egyszerűen fontosnak érzik kifejezni gyászukat, megdöbbenésüket a tömegmészárlásokat követően. Természetesen, vitathatatlanul ott vannak a tüntetéseken azok is, akik teljesen elégedetlenek a jelenlegi vezetőségnek a munkájával, s változásokat akarnak, de ők is inkább társadalmi, értékrendszerbeli változásokra gondolnak, mint egyszerű hatalomváltásra, melyet követően úgy működne a továbbiakban is minden, ahogyan eddig. Amikor tehát a Szerb Haladó Párt a választások esetleges kiírásának emlegetésére egyszerűsítette le a reakcióját a tömeges belgrádi megmozdulásokat követően, akkor, meglehet, túlságosan keveset elemezték azt, melyek a kiváltó okok, melyek lehetnek a következmények.
(Fotó: Beta/AP)
Ebben a pillanatban a választások nem oldanák meg azokat a problémákat, amelyre a lezajlott események olyan könyörtelen módon rámutattak. A voksolás egyébként magának az ellenzéknek is aligha felelne meg, hiszen magát a tüntetést ugyan sokan megkísérlik saját sikerként elkönyvelni, az mégsem állítható, hogy a megmozdulások sikere és látogatottsága az ellenzéki pártok iránti imádatnak az egyértelmű jele. Ugyanakkor, a hatalmi párt népszerűségének sem tesz jót az, ha leegyszerűsíti a történéseket, ujjal mutogat az ellenzékre, sértő megjegyzéseket fogalmaz meg az utcára vonult polgárok ellen, a választások így, félő, inkább vezethetnének egy erős távolmaradáshoz, mint valamelyik opciónak a fantasztikus győzelméhez a jelen körülmények között.
Nem megfelelő válasz a tiltakozásokra a haladó párti nagygyűlésnek a megszervezése sem, melyet pénteken tartanak Belgrádban. Eleve a politikai versengésnek a látszatát kelti, így nem megalapozott az az elvárás, hogy azt ne kezeljék az emberek ellentüntetésként. Ha valaki választ ad egy tüntetésre egy másikkal, azt bizony ellentüntetésként kezelik mindenütt a világon, akár nemes célok vezérlik, akár nem. Egyelőre úgy tűnik, hogy a hatalmi párt kizárólag hatalmi, politikai, kormányzási keretekben tud gondolkodni, s magatartását is ehhez igazítja. Arról nem is szólva, hányan panaszkodtak amiatt, hogy nem éppen önszántukból szállnak majd fel pénteken a Belgrádba siető buszok egyikére…
A választások, vagy az azokkal való manipulációk és az ellentüntetések, mocskolódások helyett sokkal összetettebb válaszokra lenne szükség. Elsősorban megvizsgálni a történteket, megállapítani a kiváltó okokat, amelyek közvetetten vagy közvetlenül elvezettek azokig. Lassú, de sikeres munkával felszámolni a társadalmi életet mérgező jelenségeket. Lehet, hogy nem is kellene mindennek leállnia, ahogyan azt a tüntetők üzenik, de sok mindennek kellene megváltoznia. Ez pedig, végül is, egy elfogadhatóbb, biztonságosabb jövőt hozna mindenki számára. Nem hiszem, hogy mindez kevésbé fontos például a gazdasági fejlődésnél és az életszínvonalnál.
