Úgyszólván elvétve történik meg, hogy a köztársasági képviselőház által elfogadott, majd hatályba léptetett törvény szem előtt tart az előírással kapcsolatos minden lehetőséget, s egyértelműen rendezi a felvetett problémát. Általában kisezer kérdés és megjegyzés érkezik, amelyeknek a célja félreérthetetlenné tenni a jogi aktust. Pedig ez igen lényeges volna, hiszen vállalatok és magánszemélyek is csak akkor képesek maradéktalanul megfelelni a törvényeknek, ha azok nem hagynak kétséget a rendelkezéseket illetően.
Hogy ez mennyire nincs így, alátámasztják azok az adatok, amelyek a napokban kerültek nyilvánosságra. Ezek szerint ugyanis tavaly a pénzügyminisztériumhoz csaknem 3900 beadvány érkezett, amelyekben a polgárok törvénymagyarázatot kérnek. Talán mondani is felesleges, hogy elsősorban a vállalkozók és a vállalatok szerették volna tudni, hogy a törvényrendelkezések hogyan érintik őket, hiszen nem mindegy, hogy egy esetleges ellenőrzés alkalmával az ellenőrök kisebb szabálysértést vagy éppen bűncselekményt állapítanak-e meg. Természetesen olyan esetekre gondolunk, amikor az „elkövetők” nem szándékosan, hanem az előírások pontatlansága miatt esetleg félremagyarázzák a kötelezettségeiket. Ebből egyenesen következik, hogy főleg az adókkal kapcsolatosak az esetek.
Az ember azt hihetné, hogy a minisztériumok polgárbaráti érzésből ingyen és bérmentve állnak az emberek szolgálatára, hiszen részben ezért is kapják a fizetésüket. Nos, ebben az esetben erről szó sincs. Ha ugyanis egy magánszemély kér törvénymagyarázatot, előzőleg köteles a megfelelő folyószámlára befizetni 1530 dinárt. Ha vállalat vagy vállalkozás, vagyis – hivatalos nevén – jogi személy folyamodik ilyen jellegű segítségért, akkor 12 490 dinár a tarifa. A részadatok szerint (mivel hét minisztérium egyszerűen nem volt hajlandó közölni az adatokat) az elmúlt esztendőben 34 millió dinár érkezett ezen a címen a költségvetés folyószámlájára.
Tételezzük fel, hogy a gazdasági szereplő nem sajnálja erre a pénzt, s a minisztériumi vélemény birtokában nyugodtan folytatja a tevékenységét. Azt azonban nem tudhatja, hogy a tárca álláspontja csupán az adóhatóság számára kötelező érvényű, tehát, ha egy másik ellenőr „teszi tiszteletét”, könnyen megtörténhet, hogy egészen másképpen magyarázza ugyanazt a törvényt, s keményen megbünteti a jogi, valamint a felelős személyt is.
Az ilyen állapotok megnyugtató rendezése, természetesen a törvényalkotó és -hozó feladata volna. A világ minden országában az elfogadott törvény mellé ugyanis csatolnak megfelelő magyarázatokat, vagyis kísérő dokumentumokat, amelyek nem hagynak kétséget a törvény mibenléte felől. Ez azonban nálunk (s okkal feltételezhető, hogy még igen sok országban) nem történik meg.
Említettük, hogy elsősorban az adókra vonatkozó törvények körül van a legtöbb félreértés, tehát magyarázatkérés is. Csupán a júliusra és augusztusra vonatkozó hivatalos bültén 223 oldalon tartalmaz ilyen jellegű tájékoztatást.
Az is jelzésértékű, hogy húsz törvénnyel kapcsolatosan 426 kísérő dokumentum vár elfogadásra, de eddig csak 70 lépett hatályba. Nem kevesebb mint 210 esetében az illetékes minisztériumok kereken egy évet késtek, s még 146-ra kellene rámondaniuk az áment. A ki tudja mi okból el nem fogadott kísérő okiratok egy részét még öt évvel ezelőtt vették nyilvántartásba, de azóta is „késnek”.
Nem egészen érthető a minisztériumok ilyen magatartása, hiszen a legmagasabb politikai szinten folyton azt szajkózzák, hogy Szerbia jogilag rendezett ország. Hacsak nem az bújik meg a háttérben, hogy a törvény magyarázásának a megfizettetésével is ki lehet emelni néhány millió dinárt, elsősorban a vállalkozók zsebéből.
