Látszólag csupán egy halom adatról van szó, de a hozzáértők akár tanulmányt is írhatnának a hamarosan a honatyák elé kerülő, a jövő évre vonatkozó költségvetés tervezetéről. Ha a tavalyi büdzséhez hasonlítjuk a betervezett milliárdokat, az átlagember számára is érthetővé válik, hogy az egész elképzelés nem célzat nélküli. Csupán azt kell elemezni, hogy melyik minisztérium kap újév után többet, és melyik lesz kénytelen az elmúlt esztendőben is elégtelennek bizonyult összeg megnyirbált mennyiségével megelégedni. Pontosabban, tudomásul vennie, hogy ő a nagybőgős a bandában, akinek ugyan járna még pénz, de nem jut.
Már első ránézésre megállapítható, hogy elsősorban a (mindenkori) rezsim legfőbb támasza, vagyis a rendőrség viszonylag nyugodtan hátradőlve várhatja a szavazást, majd szilveszterezés után a folyamatosan érkező átutalásokat. Nekik ugyanis a kormány a tavalyinál 11 százalékkal több pénzt szán – az eddigi 66 helyett 72 milliárd dinárral gazdálkodhatnak.
A rezsim másik (fegyveres) támasza, a katonaság is „némi”, 14,5 százalékos emelésre számíthat.
Azt senki sem szándékozza elvitatni, hogy a fizetések a seregben és a rendőrségnek túl magasak, hiszen az idősebb polgárok még emlékezhetnek azokra az évekre, amikor főnyereménynek számított belügyesnek, később pedig rendőrségi nyugdíjasnak lenni. Ennek az „aranykornak” ma már nyoma sincs, de hát az ország gazdasági-pénzügyi lehetőségei is erősen megváltoztak.
Ha csupán a növekedés százalékarányát vesszük alapul, akkor legjobban jár az egészségügy. Az orvosoknak, nővéreknek több pénzt juttatnak, mint egy évvel ezelőtt, de még így sem mondható, hogy újévtől ebben az ágazatban kezdetét veheti a dúskálás, hiszen 11,5 helyett 16,5 milliárd dinárjuk lesz, szemben a rendőrség 73 és a katonaság 67 milliárdjával.
Az egészségügyi ilyen mértékű támogatásának jogosságát aligha lehet elvitatni, hiszen bennfentes orvosok állítják, hogy ha nem változik meg radikálisan a helyzet, a szerbiai egészségügy hamarosan akár össze is omolhat. Ezt támasztja alá a tény, hogy csupán tavaly több mint hatszáz (szak)orvos vette a kalapját és külföldre távozott, és kik még itthon vannak, azok közül is egyre többen a magánpraxis megnyitásának gondolatával foglalkoznak. Állításuk szerint nem elsősorban a pénz miatt, hanem éppen a szakemberhiány miatt kezd elviselhetetlenné válni számukra a megterhelés.
A jövő évi költségvetés-tervezet mostohagyermekeinek a száma sokkal nagyobb, mint a kedvezményezetteké. Az oktatás és a tudomány kénytelen lesz 12 százalékkal szűkebbre húzni a nadrágszíjat, a művelődés és a tájékoztatás sem számíthat a múlt évi összegre. Hasonló jövő vár a sportra, az ifjúságra és az idegenforgalomra is.
Leginkább megdöbbentő azonban, hogy a gazdasági minisztérium és a mezőgazdasági tárca is B listára került, holott ma már a napnál is világosabb, hogy az eddiginél jóval több pénzt kellene fordítani mindkét ágazatra. Persze csak akkor, ha komolyan vesszük a bejelentést, miszerint a következő esztendőben 3,5 százalékos gazdaságnövekedésre számít a kormány. Az már csak hab a tortán, hogy a kivitel szempontjából a mezőgazdaságra égetően nagy szükség van. Ugyanakkor támogatásának növelése aligha várható.
Ha tehát a majdani büdzsé alakítását vesszük alapul, keserű szájízzel ugyan, de kénytelenek vagyunk felismerni, hogy az uralkodó nómenklatúra számára kik a fontosak és kik a megtűrtek.
