Nem állítható, hogy megszoktuk, inkább beletörődtünk abba, hogy félévenként a boltokban, trafikokban többet kell fizetni a cigarettáért és az alkoholos italokért. Ilyenkor elsősorban a dohánygyárakat és a különféle párlatokat készítő cégeket szidjuk, meggondolatlanul és alaptalanul azzal vádoljuk őket, hogy telhetetlenek. Tesszük ezt főleg azért, mert nem tudjuk, hogy a dohánytermesztők a cigaretta drágulásából egy fityinget sem látnak. Mivel nem, vagy csak elvétve látunk a szóban forgó két közfogyasztási cikk árának emelkedése mögé, eszünkbe sem jut, hogy a két ágazat átkozását illetően mennyire nincs igazunk.
Arról van szó ugyanis, hogy a kormány által elfogadott, a jövedéki és a különleges jövedéki adó módosítására vonatkozó naptár szerint 2020-ig Szerbia, a cigaretta árának szempontjából, eléri az Európai Unió szintjét. Ez abból ered, hogy 2017-től kezdve minden esztendő első és hatodik hónapjában másfél dinárral fog növekedni az említett állami teher, ami növeli a forgalmi adó elszámolási alapját, tehát dinárban kifejezve nagyobb lesz az áfa is.
Minden bizonnyal igen sokan meglepődnek az alábbi adatokon: az átlagos áron kapható cigaretta árának nem kevesebb mint 80 százaléka az államkasszába megy. Az olcsóbb füstölnivalók esetében ez az arány elér(het)i akár a 90 százalékot is. Egy doboz 230 dináros cigaretta ára 65,5 dinár különleges, 76 dinár rendes jövedéki adót és 37 dinár „rendes” forgalmi adót tartalmaz. A maradék 51,5 dináron a gyártók és a kereskedők „osztoznak”. Mellékesen jegyezzük meg, hogy például ez az oka annak, hogy a kereskedelemben az úgynevezett akciós árusítások listáján sosem található meg a cigaretta. Olyan kicsi ugyanis az árrés, hogy egyszerűen nincs miből kedvezményt adni.
Azt már tudjuk, hogy újévtől tíz dinárral drágulnak a dohányipari termékek, viszont fogalmunk sincs róla, hogy ebből a tíz dinárból az állam kilenc dinárt zsebel be.
Fent említettük, hogy 2020-ban ebből a szempontból utol fogjuk érni az Európai Uniót. Mint már annyiszor tapasztaltuk, ez is csupán féligazság, mert a kereseteket illetően még mindig jócskán a huszonnyolc európai ország mögött kullogunk.
Lévén, hogy friss adatok nem állnak a rendelkezésünkre, kénytelenek vagyunk a 2011. évi kimutatáshoz nyúlni. Abból ugyanis kiderül, hogy a havi nettó átlagfizetés Luxemburgban 4230, Hollandiában 3323, Németországban 2865, Svédországban pedig 2726 euró volt. Okkal feltételezhetjük, hogy azóta mindegyik nyugat-európai országban növekedtek a fizetések.
A legfrissebb statisztikai adat szerint októberben Szerbiában 45 000 dinár volt a nettó átlagkereset, ami nagyjából 370 eurónak felel meg. Ezzel szemben hat évvel ezelőtt már Bulgáriában is, mint az EU legrosszabbul fizető országában, 390 eurót kerestek az emberek.
Ha összevetjük a honi és a németországi fizetéseket és a cigaretta árát, kiderül, hogy nálunk átlagban 50, Németországban pedig 20 percet dolgozik a melós egy doboz cigarettáért. Ez az arány sok más termék, főleg élelmiszer esetében még nagyobb.
Egyébként a január 1-jétől alkalmazandó új jövedéki adónak van másik vetülete is. Ez pedig a szeszes italok esete. Egyértelmű ugyanis, hogy a hivatalosan gyártott égetett szesz (is) megdrágul, mert a kiskereskedelmi árából az állam egy igen nagy darabot szakít magának. Ha szem előtt tartjuk a tényt, hogy Szerbiában a pálinkafélék kilencven százaléka „feketén” készül és kel el, nem nehéz elképzelni, hogy mennyit veszít az állam. Literenként ugyanis 125 dinár kerül a büdzsébe. Jelenleg még hozzávetőleges adathoz sem lehet jutni, hogy hány liter szilva- és egyéb pálinkát vesznek az emberek a boltban, vagyis ismeretlen az összeg, amely ezáltal a központi költségvetésnek jut. De nem kevés, az bizonyos.
Lehet, hogy az állam sokkal jobban járna, ha csupán egy tisztességes részét venné el az égetett szesznek, s ugyanakkor nagyobb fegyelmet vezetne be a pálinkafőzés területén.
Így azonban a szesz és a dohány esetében is egyet lép előre, kettőt pedig hátra, mert a drágítással lényegében akaratlanul is fokozza a feketekereskedelmet ezzel a két élvezeti cikkel.
