Hetente legalább egyszer arról kapunk hírt, hogy az államkassza egyre jobb állapotban van. Csökken a külső és belső adósság, erősödik a dinár, a jövő évi tőkejellegű állami beruházások pedig rohamosan növekednek. Mi több, a fizetések és a nyugdíjak is nagyobbak(?) lesznek. Valószínűleg ebből eredően a kormány elnöknője nemrégen azt nyilatkozta, hogy már jövőre jobban fogunk élni.
Mint már annyiszor, most is tetten érhető a féligazságok hangoztatása. Arról ugyanis egy szó sem hangzik el, hogy mit várhatnak a küszöbönálló esztendőtől a községek és a városok? A költségvetésük ugyanis eddig sem volt irigylésre méltó, a kilátások szerint pedig tovább fog csökkenni a bevételük.
Mindezt nem az igazi és az önjelölt szakemberek állítják, hanem a miniszterek előtt egyre népszerűtlenebb Fiskális Tanács mérvadó képviselői hangoztatják. A városoknak és a községeknek, a hozzájuk tartozó közvállalatokkal együtt, csaknem egymilliárd euró az adósságuk, a beszállítóiknak pedig legalább háromszázmillió euróval tartoznak.
Ismeretes, hogy a városok és a községek bevételének egy jelentős része lényegében két forrásból ered. Az egyik a keresetek után fizetendő adó, a másik pedig a vagyonadó. Az előbbivel kapcsolatban újévtől merőben változik a helyzet, mivel a képviselőház a közelmúltban úgy döntött, hogy növeli a fizetések adómentes összegének felső határát. Ez pedig azt jelenti, hogy az eddiginél kevesebb pénz jut az alsóbb szintek kasszájába. A bajt csak tetézi, hogy a személyi jövedelmet terhelő különféle adók és járulékok miatt a munkaadók igen sok esetben – hivatalosan – csak a legalacsonyabb összeget fizetik a dolgozóknak. Ha tehát csökken az adómentes rész, apad az ebből származó adó is.
Ezt a községek idejében felfogták, s az önkormányzatok egyre-másra növelik a vagyonadót. Látszólag csupán tized százalékokról van szó, de a „sok kicsi sokra megy” elv alapján lényeges bevételi összegre számítanak. Szükségük is lesz rá, mivel az előbb említett jövedelmi adó csapja az eddiginél szűkebbre zárul.
Ugyanakkor a kiadásaik megnövekednek, mivel az önkormányzati hatáskörbe tartozó intézményekben (óvodákban) tíz, a közszolgálatokban pedig öt százalékkal kell növelni a kereseteket. Erre pedig valahonnan pénzt kell előteremteni, mert a központi költségvetés nem hajlandó pótolni a hiányzó összeget.
Az elmondottak ismeretében aligha kell csodálkozni azon, hogy a községek, városok egyre szegényebbek. A kelleténél jóval kevesebb pénz marad beruházásokra, fejlesztésre. Egyre többet késnek a beérkező számlák kifizetésével, s a községi jellegű közvállalatok támogatása is meglehetősen nehézkes. Pedig aligha kétséges, hogy a községi költségvetés kénytelen egyre nagyobb összeget átutalni a kommunális vállalatoknak és más, a hatáskörébe, vagy ha úgy tetszik, fennhatósága alá tartozó cégeknek. Újabban már ez is túl kevésnek bizonyul a zökkenőmentes működéshez. Ilyenkor az illetékes minisztériumhoz fordulnak segítségért, s boldogok, mint Zenta esetében is, ha a kormány hajlandó megnyitni számukra a bugyellárisát.
Bizonyos szempontból ide tartozik az is, hogy nem mindegy, melyik pártnak sikerült a legutóbbi választások alkalmával megszerezni a hatalmat. Például Paraćinban, ahol a demokraták regnálnak, arra panaszkodnak, hogy az utóbbi öt évben folyamatosan csökken a bevételük, s szerintük már tarthatatlan a helyzetük. Velük ellentétben Aranjdelovac vezetői váltig azt hangoztatják, hogy a fizetések emelkedésével nekik is több pénz jut. Talán mondani sem kell, hogy ott a Szerb Haladó Párt embere a polgármester, s érthető, hogy még ebben a kérdésben is kénytelen kincstári optimizmussal szemlélni a helyzet alakulását.
Hasonló helyzetben volt/van Kragujevac is. Amíg Tomislav Nikolić volt az államelnök, a šumadijai egykori autóvárosba szinte dőlt a pénz Belgrádból. Amióta Šešelj vajda egykori helyettese letűnt a politikai porondról, fia, aki Kragujevac polgármestere, már hiába kilincsel apja egykori „harcostársainál”, mindenhol zárt ajtók várják.
Kevés hibaszázalékkal leszögezhető, hogy ez a jövőben is így lesz, de minden bizonnyal szaporodni fog ebben a „gazdag” országban a szegény községek száma.
