Áll a bál a villanygazdaság niši körzetében. Ezúttal ugyanis a bíróságon esett egymásnak az áramszolgáltató és a fogyasztók egy jelentős csoportja.
Arról van szó ugyanis, hogy az említett nagyvárosban és vonzáskörében a polgárok egy nem kis csoportja évekig egyszerűen mellőzte az elfogyasztott villanyáram kifizetését. Hiába jelentek meg a villanyszerelők, hogy kikapcsolják az áramot, az igen harcias, potyázó lakosok nem ritkán csak a fegyveres erőknél rendszeresített hosszú csövű fegyverekkel fogadták őket, s hiába volt jelen rendőr is, senki sem mert ellenük semmit tenni. Érthető, hogy emiatt az adósságuk horribilis összeggé duzzadt.
Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy ennél jóval enyhébb esetben, teszem azt, ha valaki két-három hónapig nálunk, Vajdaságban nem fizeti az áramfogyasztást, kíméletlenül lekapcsolják a hálózatról. Szerbia déli és délkeleti részén azonban mindeddig pisszenni sem mert a villanygazdaság, hiszen néhány millió (vagy milliárd) dinár miatt nem akarta kockáztatni az emberei életét.
Ahol mégis sikerült megvonni az áramot, az érintettek közül sokan egyszerűen maguk visszakapcsolták a vezetéket. Tehát továbbra is lopták az elektromos energiát.
Ezt az állapotot a villanygazdaság végképp megunta, s a közelmúltban, ki tudja mi módon, megállapította, hogy melyik háztartás mennyivel tartozik. És náluk kikapcsolta a villanyt.
Időközben évek múltak el, s a fogyasztók most a kötelmi viszonyokról szóló törvényt lobogtatva beperelték a villanygazdaságot, mivel az egy évnél régebbi adósságot is be akarja hajtani rajtuk. Ezenkívül az árammérő cseréjét is igyekszik az egyébként huzamosabb ideig törvényt szegők nyakába varrni.
A polgárok azzal érvelnek, hogy az említett jogi aktus értelmében az elektromos árammal való szolgáltatás kommunális tevékenységnek minősül, ennél fogva az EPS-nek csak az utolsó egy évre vonatkozó tartozás megfizettetésére van joga.
A körzetben illetékes fogyasztóvédelmi egyesület is az emberek mellé állt, s folyamatosan szajkózza a hatályos törvényt. Arról azonban egy szót sem ejt, hogy a hozzájuk segítségért fordultak ki tudja mióta nem fizetik az áramot. Éppen emiatt az utóbbi két évben több mint 2500 háztartás sötétségbe borult, lévén, hogy adósságuk, a törvényes kamatokkal együtt sok esetben elérte a 900 000 dinárt családonként.
Jellemző a honi „jogállamiságra”, hogy az alkotmánybíróság egy közelmúltban hozott döntésében leszögezte, hogy a régi adósság miatt a villanygazdaságnak nincs joga megtagadni a betáplálás újraélesztését.
Az valószínűleg még sokáig nem fog kiderülni, hogy kinek van igaza, de ha a puszta tényekből indulunk ki, a jelenlegi áldatlan állapot felvet néhány kérdést. Mindenekelőtt azt, hogy az áramelosztó miért nem tett és tesz meg mindent a folyamatos megfizettetés érdekében? Hiszen ha 2015-ben sikerült a villanyszerelőknek hozzájutniuk az adósok árammérőjéhez, ezt megtehették volna korábban is. Ennek annál inkább érdekükben kellett volna állnia, mert az országos költségvetésből rendszeresen „leszívnak” néhány százmillió eurónyi dinárt.
A másik, számunkra, rendszeresen fizetők számára sarkalatos kérdés, hogy a most pörre ment polgárok hatalmas csoportja milyen erkölcsi tartással rendelkezik, hiszen bizonyított tény, hogy évekig ingyen világítottak, melegedtek, sütöttek-főztek. És még nekik áll feljebb?!
Hogy ebben az esetben kinek van igaza? Nos, ezt bárki könnyen eldöntheti.
