A médiában megjelent nyilatkozat szerint még az államelnököt is meglepte a francia Vinci Airports cégnek a surčini Nikola Tesla légikikötő 25 éves bérlésére vonatkozó árajánlata. A felkínált 501 millió euró ugyanis sokkal több, mint amennyit a kormány remélni mert. A rendkívül kedvezőnek tűnő üzletet csak tetézi, hogy a bérlő terve szerint a következő negyed században 732 millió eurót fog a reptérbe ruházni, ugyanakkor – sok más külföldi befektetővel ellentétben – egyetlen jelenlegi dolgozótól sem válik meg. Az emberek tehát biztonságban érezhetik magukat, arra azonban fel kell készülniük, hogy az eddiginél több munka vár rájuk. A Vinci Airports elképzelése szerint 2024-ben, a tavalyi 5 millió helyett 7,9 millió utas fordul majd meg Surčinban, tizenkét év múlva pedig a forgalom eléri a 10 milliót.
Ismeretes, hogy a Nikola Tesla évekig az állam nyakán élt, mivel gazdálkodásában folyamatosan veszteségek jelentkeztek. A helyzeten az változtatott, hogy 2013-ban az Egyesült Arab Emírségek légiforgalmi vállalata megvásárolta a költségvetési pénzeket feneketlen zsákként elnyelő Jugoszláv Légiforgalmi Vállalat (a JAT) 49 százalékát, s létrehozta az Air Serbiát. Az általa megnyitott új vonalak, valamint a korábbinál kedvező árak egyre több utast vonzottak a szerb főváros repterére, s ennek eredményeként a tavalyi pénzügyi eredménye várhatóan 29 millió euró profitot fog kimutatni.
Nem kétséges, hogy óriási eredmény ez, de honi viszonylatban a huszonöt éves koncesszióért érkezendő több mint félmilliárd euró sorsa lesz a legérdekesebb. Ezzel kapcsolatban már számos gazdasági szakértő hallatta a hangját, s egybehangzóan arra hívták fel a figyelmet, hogy a pénzt vagy a közadósság csökkentésére, vagy pedig tőkeértékű beruházásokra kellene költeni. Az utóbbiak közül többen is kiemelték a vasúti hálózat, valamint a 10-es és a 11-es közúti folyosó megépítését. Ez ugyanis viszonylag erős hátszelet képezhet az ország gazdasági fejlődését illetően.
A közgazdászok intelme nem tekinthető öncélúnak, hiszen volt már rá példa, hogy a könnyen szerzett pénzzel meglehetősen rosszul sáfárkodott a kormány. Huszonegy évvel ezelőtt ugyanis Szerbia 1,5 milliárd márkát kapott a Telekom 51 százalékáért, de ebből szinte egy megveszekedett vasat sem ruházott be, hanem a pénz legnagyobb részét szétosztogatta az amúgy is dögrováson volt vállalatok között, a maradékból pedig pótolta a nyugdíjalapból hiányzó összeget. Vagyis: az ebül szerzett jószág ebül veszett el, hiszen a teljes összeg közvetlenül vagy közvetve a fogyasztásba ömlött ahelyett, hogy új értékek létrehozására alkalmas beruházásokba fektette volna.
Egyébként a napokban a kormány elnöknője is azzal dicsekedett, hogy a reptér bérbeadásával az ország csaknem másfél milliárd euróra tesz szert. Arról azonban, legalábbis egyelőre, egy szó sem esik, hogy mi lesz ennek a – Szerbia szempontjából – hatalmas készpénzvagyonnak a sorsa.
Ha a kialakult pénzügyi helyzetet magánemberi magatartásra vetítjük át, félő, hogy újabb lebőgés következik. Ismeretes ugyanis, hogy az egyből hatalmas összeghez – legyen az lottófőnyeremény vagy valamilyen tévéshow keretében szerzett vagyon – jutó szerencsés emberek túlnyomó többsége sajnálatosan megzavarodik és szórni kezdi a pénzt, mint bolond pék a lisztet. Mígnem, általában viszonylag rövid idő múlva, bekövetkezik a krach és a nyertes kénytelen olyan szegényen folytatni az életét, mint amilyen a nyeremény előtt volt.
Reméljük azonban, hogy a szerb kormányban van annyi önmérséklet és felnőttes észszerűség, hogy nem fog ki rajta a bőség zavara.
