A világhálón fellelhető adatok szerint az Európai Unió polgárai minden évben 88 millió tonna, vagyis fejenként 175 kilogramm élelmiszert dobnak ki. Ez jóval több, mint amennyi elegendő lenne 55 millió rászoruló étkeztetésére.
Globális szinten mintegy 1,3 milliárd tonna, azaz az előállított élelmiszerek majdnem egyharmada megy veszendőbe a gyártósorról való kikerülés pillanatától a szállításon át egészen a fogyasztókig vezető úton, hiszen a mezőgazdasági termeléstől a háztartásokig a termelői és a fogyasztói lánc minden lépcsőjén keletkezik ételhulladék. A világgazdaságnak évente nagyjából 990 milliárd dollárjába kerül az élelmiszer-veszteség. E mennyiség megtermelésére fordítják világszinten a mezőgazdaságban felhasznált összes víz egynegyed részét. A mezőgazdasági termelés az üvegházhatású gázok 8 százalékának kibocsátásáért felelős, ráadásul az ilyen hulladék kezelése és ártalmatlanítása évente 170 millió tonnányi szén-dioxid kibocsátását is eredményezi. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy az Európai Parlament megkongatta a vészharangot, és síkraszállt az ételpazarlás ellen. Felszólította az Európai Bizottságot, hogy könnyítse meg az élelmiszer adományozását, és egységesítse a lejárati időt jelölő elnevezéseket. Azt szeretnék elérni, hogy 2025-re 30 százalékkal, 2030-ra pedig 50 százalékkal csökkenjen a jelenlegi 88 millió tonna kidobott élelmiszer mennyisége.
Az élelmiszer-hulladék több mint fele a háztartásokban keletkezik. A legnagyobb pazarlás Hollandiában van: minden évben fejenként több mint fél tonna (541 kilogramm) élelmiszer megy a kukába, Magyarországon 68 kilogramm, Szerbiában pedig 35 kilogramm. Ha hinni lehet az adatoknak, hazánkban mintegy 250 000 tonna élelmiszer útja a szeméttelepen ér véget. Dr. Jasna Mastilović, az Újvidéki Élelmiszer-ipari Intézet tudományos tanácsadója arra a következtetésre jutott, hogy a szerbek többnyire kenyeret dobnak ki. Ezenkívül mezőgazdasági termékeket (tejet, burgonyát, uborkát, paradicsomot és szedret, hogy csak néhányat említsünk), amelyek az alacsony felvásárlási ár miatt kerülnek a szemétbe, rengeteg élelmiszert viszont a lejárt szavatossági idejük miatt nem tudnak értékesíteni az üzletekben vagy az éttermekben.
A problémát felismerve világszerte számos szervezet, alapítvány, vállalat és magánszemély küzd az élelmiszer-hulladék csökkentéséért, sőt egyes országokban állami szinten hoztak törvényeket a mindenkit érintő égető kérdésről.
Franciaország a világ első országa, ahol 2015 óta a szupermarketek nem dobhatják ki és nem semmisíthetik meg a megmaradt élelmiszereket, hanem kötelesek azokat segélyszervezeteknek, illetve élelmiszerbankoknak adományozni. A törvény értelmében a 400 négyzetméteres és annál nagyobb alapterületű üzletek vezetőinek adományozási szerződést kell kötniük a segélyszervezetekkel, így az eddigi körülményes ügyintézés helyett sokkal egyszerűbben kerülhet a feleslegessé vált élelmiszer a rászorulókhoz. Aki törvényt szeg, akár 75 000 eurós pénzbírságra, illetve két év börtönbüntetésre számíthat.
|
Egyetért azzal, hogy törvénnyel tiltsák meg az élelmiszer hulladékba kerülését? Igen: 103 (53,6%) Részben: 55 (28,65%) Nem: 34 (17,75%) |
A francia Intermarché (a harmadik legnagyobb élelmiszer-lánc Franciaországban) szépséghibás és formátlan zöldségeket és gyümölcsöket népszerűsítő kampánya is nagyban hozzájárulhatott e törvény meghozatalához. Beszállítóiktól megvásárolták azokat a zöldségeket és gyümölcsöket, melyeket méretük vagy formájuk miatt kidobnának, és boltjaikban 30 százalékos kedvezménnyel árusították. Az első két napon átlagban 1,2 tonna kevésbé esztétikus zöldséget és gyümölcsöt adtak el, ezáltal 24 százalékkal nőtt üzleteik forgalma. A kampánynak hatalmas sikere volt, és nagy médiavisszhangot keltett. Az ötletet valószínűleg a portugál Fruta Feia-t (értsd: csúnya gyümölcs) adta. Ők féláron megvásárolják a termelőktől azokat a zöldségeket és gyümölcsöket, amelyeket a szupermarketek nem vennének át alakjuk vagy színük miatt, majd az árut bedobozolva eladják a fogyasztóknak. Ilyen módon 2 tonna élelmiszert mentenek meg heti szinten a kidobástól. Kanadában is van egy hasonló kezdeményezés, ott a Loblow-lánc „Természetesen tökéletlen” szlogennel árulja 30 százalékos kedvezménnyel a csúnyának titulált almát és krumplit. Az a nem titkolt szándékuk, hogy egészséges élelmiszert kínáljanak vásárlóiknak, egyúttal segítsék a gazdálkodókat, hogy az úgynevezett tökéletlen termékeiket is eladhassák, és minimalizálják az élelmiszer-hulladékot az üzleteikben.
Fél évvel a franciaországi intézkedés után az olaszok is törvényt hoztak az élelmiszer-adományozásról, azzal a különbséggel, hogy míg a francia törvény alapja a büntetés, Olaszországban a bürokratikus eljárás egyszerűsítése volt a cél. Ezentúl nem kell például nyomtatványt kitölteni az adományokról, valamint az iskolai, a vállalati és a kórházi menzák is részei lesznek az ételpazarlás elleni „mozgalomnak”. Kiszámolták, hogy ha minden közintézmény félretenné a napi maradékot, vagyis kb. 20 tál ételt, akkor naponta 7 millió fogást lehetne szétosztani a rászorulók között.
Magyarországon a kiskereskedelmi láncok többsége együttműködik a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel. Az Élelmiszerbank gyártóktól, kereskedőktől, valamint termelőktől ment meg élelmiszert, amelyet partnerszervezeteken keresztül osztanak ki évente több mint 300 ezer rászorulónak.
Világszerte több olyan étterem is létezik, ahol hibás, vagy közeli lejáratú termékből, vagy fel nem szolgált éttermi ételből állítják elő a menüt. Az egyik ilyen a svédországi, főleg vegán önkéntesekből álló Rude Food. Ők az ételek csaknem 95 százalékát élelmiszer-hulladékból készítik, amelyeket helyi gazdaságoktól, bioboltoktól, éttermektől, élelmiszerboltoktól és pékségektől szereznek be. Minden héten más a menü, attól függően, hogy éppen mit kapnak a partnerektől. Semmit nem hagynak kárba veszni – egyik héten például 70 kilónyi banánból készítettek banános curry-t és banánfagyit.
Az 1981-ben alapított amerikai Panera Bread – amelyik több mint 1800 kávézót üzemeltet Amerikában és Kanadában – a kezdetektől fogva nagy figyelmet fordít az élelmiszer-hulladékra, és esténként minden kávézója elajándékozza a megmaradt kenyeret és pékárut helyi segélyszervezetnek. Alapítványuk 2010-ben nyitotta meg első közösségi kávézóját Panera Cares néven. A vendégek maguk döntik el, mennyit tudnak, vagy mennyit szeretnének fizetni, és azt bedobják egy adománygyűjtő dobozba.
Vannak, akik más módon veszik fel a harcot az ételmaradékkal. Németországban például számos ázsiai étterem büntetést szab ki azokra a vendégekre, akik nem tüntetik el a tányérjukról azt az ételmennyiséget, amit a svédasztalról felhalmoztak.
Mielőtt legközelebb egy laza mozdulattal a szemétbe söpörnénk a maradékot, gondoljunk arra, hogy mennyi éhező ember van szerte a világban, akinek napi szinten jó, ha jut egy szelet kenyér és egy pohárnyi – tiszta! – víz. És mennyi ember tudna jóllakni abból a felesleggé vált ételből, amit sokan hanyagul és meggondolatlanul a kukába dobnak.
